Nyugdíjba mennek-e az állatok?

Mi történik, ha a segítő vagy az ember mellett nagy szerepet betöltő állatok már nem jól látják el funkcióikat és kénytelenek visszavonulni? Mi lesz a legyengült rendőrkutyák vagy a delfinshow-ból kiöregedő orkák sorsa? És vajon az állatoknak is olyan nagy traumát okoz a visszavonulás, mint sok munkamániás embernek?

Az öregedésnek az embernél megjelenő lelki és fizikai jelei az állatoknál is megvannak, a kutyáknál biztosan, mert agyuk, öregedésileg legalábbis, meglepően hasonlít az emberekéhez. Idővel náluk is lelassulnak a kognitív funkciók, ami a memória legyengüléséhez, zavartsághoz és álmatlansághoz vezethet. De bizonyos kutatások alapján a négylábúaknál is felléphet éjszakai szorongás, sőt neurodegeneratív betegségek is.

Nyomozóból pedagógus

A szolgálati kutyák nyugdíjkorhatára a munkáltatótól vagy az eb fajtájától is függhet. A vakvezető kutyák tipikus nyugdíjkorhatára kilenc-tizenegy év, mikor már gyengül a szemük, lassulni kezdenek, de állhat más probléma is a visszavonulás hátterében. A Freedom Service Dogs szerint a legtöbb kutya jól viseli a segítőből háziállattá való átmenetet, ami általában néhány hét alatt lezajlik. Megszokják, hogy nincs felelősség, csak több otthonlét a gazdival, aki sok esetben maga a kiképző, akivel nagyon szoros kapcsolat épülhet ki. Ritka, hogy probléma merül fel a nyugdíjazás során, de ilyen volt az amerikai Bart esete, aki háborús segítőkutyaként nem jól viselte, hogy leszerelése után egy katonai támaszpont mellett kellett élnie. Pihenés helyett mindig készenlétben állt az ismerős militarista hangok miatt.

De a mi Mancsunkat sem lehetett nyugdíjba küldeni, még sérülten is dolgozott, és gazdája szerint nem élte volna túl, ha vissza kell vonulnia. Legrosszabb esetben, ha a kutyánál érezhetően érzelmi vákuum alakul ki, mert elveszti élete célját, újra ki kell képezni, hogy le tudja vedleni szolgáló mentalitását.

Olyan is előfordul, hogy a túl aktív öreg harcosnak más funkciót találnak, mert nem bírja a szőnyegen hentergős rádióhallgatást. Így válhat drogkeresőből terápiás jószág, ha még elég élesek az érzékszervei, vagy bevethető kórházakban, iskolákban.

A kalandos életű katonai vagy rendészeti kutyák az életkorfaktoron túl általában egészségügyi szövődmények vagy sérülés miatt vonulnak nyugdíjba, de nem hagyhatnak fel egyik pillanatról a másikra az aktív élettel, ahogy egy élsportoló sem teheti ezt, kell az átmenet. Lehet ez egy részmunkaidős állás, amikor csökkentett kapacitással dolgozik – persze kevesebb csontért.

Nekik nem járnak boldog nyugdíjasévek

A delfinek ugyan nem elsősorban segítő szerepükről híresek, de mivel világszerte rengeteg show főszereplői, több filmet, petíciót is megihletett sanyarú sorsuk, fogságuk, rabságuk, így érdemes megvizsgálni, mi lesz a kiöregedő delfinekkel és orkákkal. A delfináriumokban sok stressz éri a kis tartályokban tartott, gyakran kínzásnak is kitett állatokat. A szorongó vadállatok ezért agresszívvé is válhatnak. A sokszor sérülésekkel is járó mutatványok során nem csoda, ha rátámadnak kiképzőjükre vagy akár a nézőkre: egy számukra teljesen idegen környezetben kell delfint próbáló feladatokat végrehajtaniuk. Ráadásul a létszám kielégítése miatt a vadpopuláció természetes egyensúlya is felborul a fogságba ejtett delfinek miatt, amelyek nem szaporodnak. Pedig nem ezt érdemelnék, ahogy Douglas Adamsnél olvashatjuk:

A Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt.

A delfinek rendkívül intelligens és szociális állatok, ahogy Csányi Vilmos is írta, „az ember agya után a delfineké a legbonyolultabb biológiai szerkezet a Földön... ez magas intelligenciát is kölcsönöz birtokosának, ezért az etológusok nagyon kíváncsiak arra, hogy miben is nyilvánul meg ez az intelligencia. Vajon lehet velük beszélgetni? Esetleg még nálunk is okosabbak?”

Mivel ilyen érzékenyek, súlyosan megviseli őket a kis élettér, a magány, ami sokszor önsértéshez vezet, vagy fellázadnak a feladatok végrehajtása ellen. Ha ez sokszor előfordul egy adott állatnál, van, hogy kiképzői úgy döntenek, visszaengedik a vadonba, de már nem biztos, hogy be tud illeszkedni, és ott sem élheti meg a boldog nyugdíjaskort.