Kétezer kilométer/órás szél tombol a szomszédban

Matematika nélkül még csak a létezéséről sem tudnánk, pedig a Naprendszer legtávolabbi és egyben nyolcadik bolygója nagyon is jelen van. Sőt, egyáltalán nem olyan kicsi, hogy ne vegyük őt számításba, egyszerűen csak annyira messze van a Földtől, hogy anyabolygónkról szabad szemmel lehetetlen észrevenni. A Neptunuszról van szó, csillagrendszerünk második jégóriásáról, amit Urbain Le Verrier előrejelzéseinek segítségével végül Johann Galle fedezett fel 1846-ban. Nevét Le Verrier javaslatára a római tengeristenről kapta, és bár sokáig úgy hihettük, színe valóban a tengerek kékségét idézi, később rá kellett jönnünk, hogy a Neptunusz tulajdonképpen egy az egyben úgy néz ki, mint fakó testvére, az Uránusz.

Az Index cikksorozatában lépésről lépésre járjuk végig a Naprendszer bolygóit, hogy egy helyre gyűjtsük össze egy adott planéta különlegességeit – a világegyetem ugyanis rengeteg érdekességet tartogat magában. Nyolc hosszú hét után képzeletbeli űrhajónk megérkezett végállomására, a Naprendszer legtávolibb bolygója mellett járunk már, ahol a napfény körülbelül 900-szor halványabb, mint amit a Földön tapasztalhatunk. 49 528 kilométeres egyenlítői átmérőjével a Neptunusz a Naprendszer negyedik legnagyobb bolygója, az óriásbolygók közül viszont csak a legkisebb. Forgása egészen gyors, egy nap a Neptunuszon körülbelül 16 földi óra alatt telik el, egy év azonban már sokkal hosszabb.

Köszönhetően annak, hogy a Naptól számított távolsága meghaladja a 4,5 milliárd kilométert, a Neptunusz kicsivel több mint 165 földi év alatt kerüli meg csillagát. Ez azt jelenti, hogy 1846-os felfedezése óta a planéta még csak egy kört tett a Nap körül – erre 13 évvel ezelőtt, 2011-ben került sor –, míg a következőre 2176-ban fog, így amennyiben ezt a cikket a megjelenés idején olvassa, aligha fogja megélni a neptunuszi évfordulót. Ez azonban még nem ok arra, hogy ne ismerje meg jobban a jégóriást, az ugyanis bőven tartogat magában meglepetéseket.

Uránusz, te vagy az?

Akárcsak a többi gázóriáson – és tulajdonképpen a Földet leszámítva mind a három Föld típusú bolygón – az élet jelenléte jelenlegi tudásunk szerint teljességgel kizárt a Neptunuszon. A bolygón uralkodó extrém nyomás és hőmérséklet annak létrejöttét egyszerűen nem teszi lehetővé. Pedig víz bőven van a planétán: ismereteink szerint légkörét az Uránuszhoz hasonlóan hidrogén, hélium és metán alkotja (utóbbi miatt tetszeleg kékeszöld színben) a belső rétegekben azonban inkább már egy vízből, metánból és ammóniából álló sűrű, a nyomás miatt brutális forróságú masszával találkozhatunk, ami a bolygó tömegének legalább nyolcvan százalékát is kiteheti. Ahogy az Uránusz esetében, úgy a Neptunuszon is fennállhat annak az esélye, hogy gyémánt hulljon az égből – arról, hogy ez hogyan következhet be, ide kattintva olvashat részletesebben.

Érdekesség, hogy a bolygót korábban sokkal mélyebb, erősebb kék színűként ismerhettük meg, mint testvérét, az Uránuszt, ez azonban téves ábrázolása volt a bolygónak. Ez elsőként amiatt történt, mert a Voyager-csapat a Voyager–2-es űrszonda 1989-es, bolygó melletti elrepülésekor készített képeket úgy módosította, hogy a felhők és más jellegzetes bolygói vonások jobban kitűnjenek, ezek azonban nem feleltek meg a valóságnak. Mint arra az Oxfordi Egyetem egyik publikációja is felhívja a figyelmet, a valóságban a két bolygó szinte teljességgel megkülönböztethetetlen egymástól, bár a Neptunuszban egy csipettel még így is több kék található.

Elszáll az ész

Bár a Földet leszámítva egyik naprendszeri bolygó sem nevezhető kifejezetten barátságosnak, a Neptunuszt még így is túlzások nélkül a szélsőségek királyának lehet nevezni – ahhoz képest pedig, hogy milyen távolságokkal találkozhatunk a világegyetem megismerése során, a bolygó mondhatni a szomszédban van. A brutálisan szélsőséges időjárásért tehát nem kell annyira messze menni: a Neptunusz szelei például a Naptól való távolság és a Napból származó alacsony energia ellenére is háromszor erősebben fújnak, mint azok, amelyekkel a Jupiteren lehet találkozni, és kilencszer erősebben, mint azok, amelyekkel a Földön.

– összehasonlításképp a Földön valaha mért legerősebb szélsebesség körülbelül 400 kilométer/órás volt. Ezt egyébként 1996. április 10-én, az ausztráliai Barrow Islanden rögzítették, ehhez foghatót azóta sem mértek bolygónkon. Érdekesség, hogy a Voyager–2 elrepülésekor, 1989-ben a csillagászok a Neptunusz déli féltekéjén egy nagy, ovális alakú vihart fedeztek fel, amit „Nagy Sötét Foltnak” neveztek el. A vihar elég nagy volt ahhoz, hogy akár teljes egészében elnyelje a Földet, a Jupiter „Nagy Vörös Foltjával” ellentétben azonban ez azóta már eltűnt – igaz, a planéta különböző részein később újabbak jelentek meg, amelyek idővel ugyancsak eltűntek.

Még egy ilyen holdja egyik bolygónak sincs

A Neptunusznak 16 ismert holdja van, amelyek közül a legnagyobbat, a Tritont 1846. október 10-én fedezte fel William Lassell, mindössze 17 nappal azután, hogy Johann Gottfried Galle felfedezte magát a bolygót. Mivel a Neptunusz a tenger római istenéről kapta a nevét, holdjait a görög mitológia különböző kisebb tengeri isteneiről és nimfáiról nevezték el.

Érdekesség, hogy a Triton az egyetlen olyan nagy hold a Naprendszerben, amely anyabolygója forgásával ellentétes irányban kering (retrográd pálya), ami arra utal, hogy egykor önálló objektum lehetett, amelyet a Neptunusz befogott. A Triton rendkívül hideg, felszíni hőmérséklete mínusz 235 Celsius-fok körül van, ennek ellenére azonban a Voyager–2 mégis gejzíreket fedezett fel a hold felszínén, amelyek jeges anyagot bocsátanak ki magukból – bizonyos esetekben akár nyolc kilométeres magasságba is fellövellve azt. A Triton vékony légkörét – amelyet szintén a Voyager fedezett fel –, azóta többször is észlelték a Földről, a megfigyelések alapján azonban az egyre melegebb, a tudósok azonban egyelőre még nem tudják, hogy miért – ahogy sok minden mást sem.

A világegyetem megszámlálhatatlanul sok titkot rejt magában, melyek mind-mind arra várnak, hogy megfejtsük őket. Bár a Naprendszer bolygóit, mondhatni, jól ismerjük, még otthonunk, maga a Föld is tud meglepetéseket okozni – nemhogy egy olyan planéta, ahol még soha nem jártunk. A legbravúrosabb felfedezés persze az lenne, ha egyszer életet, vagy annak bármiféle nyomát találnánk, erre azonban egyelőre még nem került sor – ahogy azt azonban egy korábbi írásunkban is említettük, a bolygók holdjai még okozhatnak meglepetéseket. Ezzel cikksorozatunk végéhez értünk, a Naprendszer összes hivatalosan bolygóként elismert égitestjét kiveséztük az elmúlt hetekben. A Merkúr tüzes felszínétől a jégóriásokig mindent bejártunk képzeletbeli űrhajónkkal – korábbi írásokat alább találja meg.

A cikksorozat részei:

Merkúr: Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót

Vénusz: A szépség istennőjéről kapta a nevét, de a poklok poklát testesíti meg

Föld: Hiába keressük, nem találunk még egy ilyen bolygót a világegyetemben

Mars: Két krumpli kering körülötte, és még élet is lehetett rajta

Jupiter: Évszázadok óta tombol egy gigantikus vihar, és esze ágában sincs elcsitulni

Szaturnusz: Alig tízméteres, mégis a Naprendszer legjellegzetesebb alakjaként tekintünk rá

Uránusz: Szó szerint szakad a gyémánt az égből a Naprendszer hátsó felében