Nemcsak dúskálnánk az energiában, de ki is zöldülne a Szahara, ha teleraknánk napelemekkel

Egyre inkább függővé válunk az elektromos áramtól. Ha csak azt nézzük, hogy a pár évtizede épült házakban, lakásokban még elég volt néhány konnektor, ma pedig nem tudunk eleget beszerelni, bármennyi kevésnek bizonyul. Vagy azt, hogy hirtelen mennyire elesettek leszünk áramszünet idején, szó szerint megbénulunk, a sötétben lassan kiolvadó hűtőszekrény mellett lemerül a telefon, és megszűnik a kommunikáció. Az elektromos autók elterjedésével pedig a közlekedés lehetősége is. Előrejelzések szerint

A civilizáció és az elektromos áram tehát kéz a kézben jár, a kérdés csak az, hogyan csillapíthatnánk a szűnni nem akaró energiaéhséget, honnan teremthetjük elő az egyre növekvő irdatlan energiaigényt. A fosszilis energiaforrások már túl vannak a csúcson, szén-dioxid-dús, füstös, kormos csillaguk leáldozóban, és a megújuló energiáké a jövő. Ezért elsősorban szélből és a napból fog érkezni az éltető elektromosság. De mint tudjuk, nem fúj mindig a szél, és a nappali égbolt is gyakran felhős. Mármint a mi mérsékelt éghajlati övünkben, de nem a sivatagokban.

Hely lenne bőven, a szárazföldek körülbelül egyharmada sivatagos terület. Közülük a legnagyobban, a 9,2 millió négyzetkilométeren elterülő Szaharában állandóan fúj a szél, mindig ragyog a nap, és

Még ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos napelemek hatásfoka 15 százalék, azaz a napenergia 15 százalékát képesek csak elektromos árammá alakítani, akkor is hatalmas potenciál rejlik a Szaharában. Ha csak a töredékét meg tudjuk csípni, búcsút mondhatnánk a világpolitikát alakító energiaszűkösségnek, és egy energiától duzzadó, új világot rendezhetnénk be. Mégsem látjuk, hogy napelemekkel telepítenék tele a sivatagot. Vajon miért?

Kizöldítenék a Szaharát a napelemek...

Eljátszottak már ezzel a gondolattal a kutatók is, mi lenne, ha napelemekkel és szélkerekekkel fednék be a Szaharát. Két modellszámítást is végeztek, egy 20 százalékos és egy 50 százalékos lefedettséggel, és igencsak érdekes eredmények születtek. Nyilván bőségesen jönne az energia az óriási, 1,8, illetve a 4,5 millió négyzetkilométeres területről, azt sem tudnánk, hová tegyük azt a temérdek megtermelt elektromos áramot. Azt viszont nem gondolták volna, hogy ha ennyire nekidurálnánk magunkat,

Erre senki sem számított. A fantasztikus átváltozás motorját a színkülönbségek adnák. Mivel a napelemek színe sötétebb, mint a sivatagi kopár szikláké és a barnás homoké, ezért kevesebb napsugarat vernek vissza, azaz többet nyelnek el, emiatt pedig jobban felmelegednek. Miközben árnyékolják, ezáltal hűtik maguk alatt a talajt. A nagyobb hő és a nagyobb függőleges hőmérséklet-különbség

Hasonló hatást váltanának ki az alsó melegebb és a magasabb hűvösebb légrétegek összekeverésével a szélturbinák is. Ahol nedvesség van, ott előbújnak a növények is, a megjelenő vegetáció pedig még több párát és esőt eredményez, idővel pedig a sivatag kizöldülne.

...de fokoznák a felmelegedést is

Volt már zöld a Szahara, nem is egyszer. Legutóbb a legutolsó jégkorszak végétől egészen 5000 évvel ezelőttig, amikor a hatalmas terület nagy részét fákkal tarkított füves mezők és tavak borították, és pásztorkodó emberek lakták sok ezer éven keresztül. Az aranykorról sziklarajzok ezrei tanúskodnak. Aztán a nyugat-afrikai monszun gyengülése miatt

Talán nem véletlen, hogy pont ekkor bukkant fel a Nílus mentén – látszólag szinte a semmiből – az ókori egyiptomi civilizáció. Ha a Szahara felét napelemmel fednénk be, akkor nem kizárt, hogy visszarepítenénk a sivár helyet közvetlenül a történelem előtti időkbe. Akkor hát mire várunk?

Nem ennyire idilli azért a helyzet. Több millió négyzetkilométer beépítése és fényvisszaverő képességének (albedójának) megváltoztatása már globális hatásokkal járó beavatkozás lenne.

ekkora pluszhő pedig globálisan eloszolva átlagosan 0,4 fokkal melegítené fel a bolygót.

Ennek pedig komoly következményei lennének: felgyorsulva olvadna az Északi-sarkvidék jege, átrendeződnének a légáramlatok és az óceáni áramlatok, végső soron megváltozna a globális éghajlati rendszer.

Három Magyarország már elég lenne az egész világnak

Persze a Szahara nagy területű beépítése (és a járulékos bónuszjutalom, a kizöldülés) csak egy gondolatkísérlet, valójában ilyen méretű beruházást sem anyagilag, sem technikailag nem tudna kivitelezni az emberiség. De vajon mennyi napelemre lenne szükségünk, ha minden ember áramellátását fedezni szeretnénk a Szaharából? Többen kiszámolták már ezt az álomprojektet, az egyik kalkuláció szerint

a napelemparkok pedig 300 ezer négyzetkilométert, durván három Magyarországnyi területet fednének be, a Szahara területének „mindössze” 3,25 százalékát. Egy nagyságrenddel kisebb ez a terület, mint a milliós négyzetkilométerekkel számoló gondolatkísérletben, de ez sem kevés, és ha nem is akkora mértékben, de jó eséllyel úgyszintén megbolygatná a klimatikus viszonyokat.

Ingyen süt a nap, vagy mégsem?

Hiába tűnik tökéletes helyszínnek a Szahara, az összes költséget megbecsülve a világgazdaság teljes GDP-jének (2023-ban 105 ezer milliárd dollár) legalább felét elvinné az egész bolygót árammal ellátó gigaberuházás. Felfoghatatlan összeg, és csak nagy vonalakban lehet megbecsülni, mibe kerülne.

Hiába lakatlan, és van hely, több nehezítő körülményt is számításba kell venni.

• A világ egyik legzordabb környezetében jóformán semmiféle használható infrastruktúra nincs.

Nem elég legyártani, oda is kell szállítani a napelemeket, az építési anyagokat, és kiépíteni a teljes hálózatot, nagyfeszültségű kábeleket átvezetni a homokdűnéken és a sziklás talajon. Mindehhez nagyszámú munkaerőt is kellene a lakatlan területre vinni a nem létező utakon.

• A szinte elviselhetetlenül extrém körülményeknek csak különlegesen strapabíró, drágább anyagok tudnak ellenállni.

A Szaharában ugyanis nappal elérheti a 50 Celsius-fokot, éjszaka pedig fagypont alá is eshet a hőmérséklet. Minden áldott nap. De a megállás nélkül vándorló homokdűnék és a mindent maguk alá temető dühöngő homokviharok sem a napelemparkok legjobb barátai.

De ha minden el is készülne, a naperőműből el is kellene vezetni az elektromos áramot a Földközi-tengeren átívelő távvezetékeken Európába.

• A több mint 3000 kilométer hosszan húzódó vezetékeken azonban 10-15 százalékos energiaveszteséggel is kalkulálni kell.

Pedig Európa közel van. Egy Ausztráliába vezető, 15 ezer kilométeres vonalon az elektromos energia akár egynegyede is kárba veszne, ami már tetemes mennyiség. 

Nem csoda, hogy az éppen ehhez hasonló szaharai napenergia-termelést célul kitűző, 400 milliárd eurós befektetési alap, a Desertec projekt kétszer is leállt az elmúlt években az elszálló építési és szállítási költségek miatt.

Ennek ellenére a sivatagi energiáé a jövő

Elkészült viszont 9 milliárd dolláros költséggel a világ legnagyobb koncentrált napfényhőerőműve, az 510 megawatt teljesítményű Noor-Ouarzazate naperőmű komplexuma a Szahara nyugati szélén, Marokkóban, és készen áll akár Európába is áramot szállítani.

mert nem fotovoltaikus, hanem tükrökkel felhevített 500 Celsius-fokos sóoldattal termelik a hőenergiát, amivel először vízgőzt állítanak elő, a gőz pedig – a szénerőművekhez hasonlóan – a villamos áramot előállító turbinákat hajtja meg.

A 0–24-ben termelő koncentrált naperőművek világelsőségét azonban 2023 decemberében átvette egy másik sivatagi komplexum, a Dubajtól nem messze felépült, 250 méteres rekordmagasságú naptornyáról híres, 700 MW teljesítményű koncentrált naphőerőmű a helyi uralkodóról elnevezett Mohammed bin Rashid Al Maktoum Solar Parkban, amely egy 450 ezres várost is képes kiszolgálni az év minden napján. A cél azonban nem kevesebb, mint 4,6 gigawatt (!) teljesítmény elérése 2030-ra. 

Sorban épülnek a sivatagi naperőművek, de nem országok sokaságát kiszolgálva, egy helyre koncentrálva. Kína két sivatagjában például két, hagyományos napelemekből álló létesítmény is ontja magából a kilowattórákat hatalmas, 3-3 gigawattos teljesítménnyel. A szaúd-arábiai sivatagban, Mekka tartományban egy év múlva, 2025 végén 2 gigawatt teljesítménnyel induló naperőmű azonban valószínűleg letaszítja majd a kínaiakat a trónról, ha elkészül a tervezett 5,5 gigawattos kapacitás. (Összehasonlításképpen a paksi atomerőmű négy blokkja 2 gigawatt teljesítménnyel a  hazai igények 45 százalékát fedezi.)

Végre látjuk már valami hasznukat is az egyre csak terjeszkedő terméketlen szikla- és homoktengereknek. Nem sokan gondolták volna, hogy eljöhet egyszer a perzselően forró, kietlen és élhetetlen sivatagok aranykora is. De úgy tűnik, a Szaharáé még nem.