Bárkiből hős lehet a virtuális univerzumban

A virtuális valóságról már rengeteg tanulmány megjelent, olvashattunk jót is, rosszat is, de a Netflixen néhány napja futó dokumentumfilmben, az Ibelin rendkívüli életében egy eddig nem vizsgált aspektusával ismerkedhetünk meg, ami egyértelműen a VR pozitívumait erősíti. Ibelin egy, a négy fal közé szorult fiú kiteljesedése, és a virtuális világhoz szóló legnagyobb himnusz.

A VR a számítógép által generált interaktív világokat jelenti, amelyekben a valódihoz hasonló fiziológiai és pszichológiai reakciók történnek. Ezt a párhuzamos valóságot 3 dolog jellemzi, az elmélyülés, a jelenlét érzete és az interakció. Az elmélyülés az, hogy érzékszerveink azt közvetítik agyunknak, amit átélünk, igazi. A jelenlét érzete az, hogy a virtuális valóságban úgy reagálunk (érzelmek, viselkedés) az eseményekre, mint az életben. A VR harmadik jellemzője az interakció: a számítógép képes észlelni az alany cselekvéseit, és valós időben reagál azokra.

A virtuális valóságban valósághűen szimulálhatják társadalmi kapcsolatainkat, ezért akár terápiás célokra is használható. Az idegrendszerrel kapcsolatos betegségek és a fájdalom kezelésben, agysérült betegek állapotának javításában, stroke után, idegrendszeri fejlődési rendellenességek, skizofrénia, autizmus spektrum zavar vagy hangulati betegségek, traumák esetén is.

De a kiberbetegség is a VR-hoz kapcsolódik, ami azért alakul ki, mert a virtuális világ mozgásérzékelése és a valós világ mozdulatlansága között ellentmondás feszül. Tájékozódási zavarral, szédüléssel, hányingerrel járhat. Ezeket a tüneteket súlyosbíthatja az életkor, a nem, a technikai hiányosságok.

A kibertér hőse

A norvég Mats Steen 10 éve, 25 évesen hunyt el degeneratív izombetegségben – ez a Duchenne-féle izomdisztrófia, ami anyai ágon öröklődik a fiú utódokba, Matsnál néhány éves korában diagnosztizálták. Szülei, Robert és Trude, végtelenül szomorúak voltak: Mats idő előtt távozott, ráadásul minden jóból kimaradt, amiből a kortársai természetesen részesültek. Bulik, egyetem, munka, szerelem, a hasznosság érzete, sikerek, mindez nem járt Matsnak, mert teste fokozatosan és egyre gyorsabban leépült.

De a szülők tévedtek, nem is kicsit, fiuk ugyanis 10 éven keresztül a World of Warcraft-játék egyik legmegbecsültebb, legszeretettebb tagja volt. Erre akkor jöttek rá, mikor Mats blogján közzétették (szerencsére apuka tudta a jelszót), hogy a fiú elhunyt, s ekkor özönleni kezdtek az online részvétnyilvánítások a világ minden tájáról, és többen jelezték, a temetésére Norvégiába repülnének.

Erről készített dokumentumfilmet Benjamin Ree, és az Ibelin rendkívüli életével már több norvég filmes díjat is megkapott, sőt, a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a legjobb nemzetközi dokumentumfilm-rendezőnek és a közönségkedvenc nemzetközi dokumentumfilmnek járó elismerést.

Mats izombetegsége a középiskolai évek alatt gyorsult fel igazán, innentől kezdődik intenzív online élete is, elsősorban a Warcraftban való szereplése. A játékban Ibelin karakterét alakította ki magának (nevét a Mennyei királyság című filmből vette), aki egy szőke, nemesi származású izomkolosszus, magánnyomozóként dolgozik. A dokumentumfilmben sikerült rekonstruálni párbeszédeit, mert ezeket és a sztorit archiválta a játékosok közössége, a Starlight.

Hirtelen bekerülünk a játékba, és átélhetjük Ibelin néhány kalandját. Először is a nyomában lihegünk, mert Mats minden ibelines játékot félórás nyargalással indított, át Azeroth vidékein. Ez az, amit a való életben soha nem tapasztalhatott meg. Blogbejegyzéséből tudjuk, hogy egyik nagy bánata a mozgás lehetetlensége mellett az volt, hogy nem tudta megmutatni mire képes – a kitűnő érettségin kívül. Nem volt sikerélménye az élet semmilyen területén, de mindezt megkapta a játékban, ahol szerelemre és barátokra lelt, igaz, semmilyen játékostalálkozóra nem ment el, nem vett részt videóhívásokban. Mégis mindenki tudta, hogy él Norvégiában valaki, aki belül igazi hős – a külsejét és körülményeit azonban nem ismerte senki.

A Matsszal egyidős Benjamin Ree szerint a fiú története rengeteg aktuális kérdést feszeget: lehet-e igazi barátunk egy ismeretlen, kialakulhat-e szerelem a kibertérben valakivel, akivel személyesen sosem találkoztunk? Mats a játékon belül nőtt fel, és ott tényleg beteljesített egy szerepet, amire mindig is vágyott.

A dokumentumfilmben megszólal Xenia is, aki szintén a játékban ismerkedett meg Matsszal. Egyszer panaszkodott neki, hogy komoly gondjai vannak autista fiával, akihez nem tud kapcsolódni. Mats azt tanácsolta neki, a fiút is vonja be a játékba, és próbálják először virtuálisan feloldani a problémákat. Ez annyira bevált, hogy Xenia ma is hálás Matsnak, mert távolságtartó és zárkózott fia visszatért az iskolába, és ma már azt is hagyja, hogy anyukája megölelje.

Ibelin szerelme

A Hollandiában élő Lisette állt (ült) Ibelin szerelmének avatárja, Rumour mögött. A lány azonban egyik pillanatról a másikra eltűnt a játékból, Mats pedig levelet írt a szüleinek, hogy engedjék vissza a játékba (romló tanulmányi átlaga miatt letiltották a Warcraftról).

Gyógyíthatatlan romantikus volt, és mindig tarolt a nők között

– írta Ibelin egy játékostársa Steenéknek.

Mats édesapja a fiú temetésén el is mondja, úgy tűnik, Mats nőcsábász volt a Warcraftban, amire ő apaként egy kicsit büszke is. Fia arra használta avatárját, Ibelint, hogy megtapasztaljon olyan dolgokat is, amelyek az életben lehetetlenek voltak számára. Ilyen volt

De ahogy fizikai állapota romlik, Mats egyre frusztráltabb, és ezt karaktere is visszatükrözi: sok szereplővel összeveszett, hangosan kritizálta őket.

A Steen család és Mats története a virtuális valóság pozitívumairól szól, de Matsot már érettebb fejjel szippantotta be a játék, ráadásul nem is nagyon volt más opciója. Édesapja szerint 10 év múlva elmosódik a határvonal világunk és a VR között, úgyhogy nem lesz téma, jó-e vagy rossz. Fia hős lehetett egy párhuzamos univerzumban, az volt az igazi élete, amiben boldognak és teljesnek érezte magát, ő volt Mats „Ibelin” Steen – ahogy az a sírfeliratán is áll.