Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!

Peter Sloterdijk a kortárs filozófia egyik legeredetibb gondolkodója, aki magyarul idén megjelent könyvében, a Stressz és szabadságban nemcsak társadalmi korlátainkon elmélkedik, hanem a szabadságkeresés hagyományain is. Filozófiai eszmefuttatása közben Samuel Beckett műveit is megemlíti, mert a Nobel-díjas író mindig a szabadság lehetőségeit kereste, noha úgy is gondolta, „az élet nem egyéb, csak magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol nem változik a fény.”

Egyik kevésbé ismert műve az Eleutheria, aminek főhőse, Victor visszavonul szobájába, megszakít minden kapcsolatot családjával és jegyesével, hogy teljesen szeparálja magát a környezetétől, és így leljen rá a szabadságra. Belső utazás veszi kezdetét a négy fal között. De ezzel nincs egyedül, és nem is ő az első, aki „szobafogságos” kalandra adja a fejét.

Rousseau egy csónakban, a svájci Bieli-tavon „utazgatott” egy helyben: nem tett semmit, csak lebegett a vízen, és elmélkedett. Ezekből a filozofálgatásokból születtek késői értekezései. A paranoiás francia lángész szerint az ember eredendően jó, de a társadalom megrontja, vissza kell térni a természethez, vagy minimum megkötni a társadalmi szerződést, ami szabaddá teszi az embereket. De nagy mondata a szabadságról mégis az, hogy 

Oblomov, Goncsarov 1859-ben született orosz hőse eszerint cselekedett: nem akarta elhagyni ágyát, így hát benne maradt. Rengeteg terve, gondolata, társadalmi reformtörekvése volt – fejben. Mert gyakorlatilag nem tett semmit, csak hevert álló nap. De ez a passzivitás az ő kiállása a felszínes és hangos világgal szemben. Egy idilli állapotot keres, de mivel nem találja kint, visszavonul egy csöndes belső emigrációba. Birtoka közben lepusztul, élete teljes tunyaságba fordul, de ezt ő választja magának, ez az ő szabadsága és utazása volt.

Voyage, voyage

Kevésbé ismert Xavier de Maistre 1790-es nagy kalandja, az Utazás a szobám körül, amire szintén Peter Sloterdijk kis esszéjében bukkanhatunk. A katona szerzőt egy párbaj utáni büntetés késztette 42 napos szobafogságra, ekkor alkotta meg egyedülálló művét, amely így kezdődik:

Először felsorolja, miért is olyan praktikus ez a 4 fal közötti utazás, ingyenes, veszélytelen és kényelmes. Felállítja az útitervet is: rövid szakaszokban tart majd, és nem lesz, ami megállítsa. Az ő utazása során nemcsak szobáját fedezi fel, de saját lelkét, belső világát is, mint írja, „nincs csábítóbb mulatság, mint nyomon követni gondolatainkat, ahogy a vadász üldözi zsákmányát, nem vágyódva kitűzött útra. Így magam is, ha szobámban utazgatok, ritkán futok be valamely egyenes vonalat […], ha esetleg fotelemmel találkozom, nem csinálok sok teketóriát, hanem rögtön belehelyezkedem”.

Ehhez az utazáshoz csak kellemes hőmérséklet kell, könyvek és tollak. A lélek ráadásul bármikor képes utazni. Ahogy Weöres Sándor is írja A teljesség felében: „Önmagad beutazása: a mindenség beutazása… egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl fut… Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.”

De Maistre úgy fogalmaz, amíg lelke a metafizika zegzugos útjain bolyongott a korábbi fejezetben, addig ő karosszékében ült, hintázott:

észrevétlenül elérkeztem egészen a falig. Így szoktam utazni, ha nincs sürgős dolgom.

És milyen élményeket tapasztal ráérős szobai utazása alatt? Például miután megtisztít egy képet a portól, előtűnik szerelme képe. Vagyis a metafizikus utazást összeköthetjük egy kis takarítással is, persze csak ha akarjuk, mert a szabadságról szól az egész kaland. De Maistre a kényszerűségben fedezte fel a szabadságot, hogy szobájában azt tesz, amit akar, elméje oda barangol, ahova kedve tartja. Mint írja:

Az utazás végpontja, amikor megérkezik az íróasztala mellé, de itt baleset éri, felborul a székével. Az eset nem súlyos, de jelzi, hogy az utazó elfáradt és a nagy kaland véget ér. Ezt az utazást azonban bárki bárhol utánacsinálhatja, nem kell hozzá komoly ráfordítás, sem szorongás az ismeretlentől, de egy inas vagy egy kutya nem árt, ezekkel De Maistre is rendelkezett.