Julius Caesar utolsó leheletét lélegezzük be mind

Minden lélegzetvétellel kis élőlények ezreit visszük be testünkbe, vírusok, baktériumok, virágpor, gombák szállingóznak a környezetünkben, amik a tüdőnkben is kiköthetnek. Ám ha olyan vírusok ólálkodnak körülöttünk, mint a Covid–19, akkor a levegőben úszó láthatatlan részecskék komolyabb vizsgálatot is igényelnek. Nyugodt légzéskor egy egészséges felnőtt 1 perc alatt 16-szor vesz levegőt, s ilyenkor fél liter levegőt szívunk be és lélegzünk ki. 

A légkör olyan, mint egy óceán, tele élőlényekkel, amelyek akár mérföldeket is megtesznek, de mivel a levegő evidens módon vesz körbe minket, sokáig nem vizsgálták tudományos szempontból.

Joseph Black skót orvos és kémikus 1764-ben egy glasgow-i gyülekezet 1500 tagjának leheletét elemezte, és kimutatta, az emberek hogyan termelnek szén-dioxidot és fogyasztják a légköri levegőt. A normális légzés során a szervezet szén-dioxidot termel, amit a tüdő kiürít. Ha ez a folyamat felborul, akkor a szén-dioxid szintje a vérben megnő, ami kellemetlen tüneteket okozhat, elkezdünk hiperventilálni. 1778-ban Antoine Lavoisier francia vegyész azonosította a levegő azon részét, amit oxigénnek nevezett el a görög oxys (sav) és genes (nemző) szavakból. 

Ókori római levegőt szívunk be

Enrico Fermi az egyik legnagyobb olasz fizikusként szintén foglalkozott a levegővel és a légzéssel. Légzésteóriája kicsit romantikus, mivel feltevése szerint minden ember tüdejében van Julius Caesar utolsó leheletének töredékéből is. Úgy magyarázza, hogy amikor Caesar meghalt, 400 köbcentiméter levegőt lélegzett ki, amiben tíz a huszonkettediken (10 és 21 nulla) szén-dioxid-molekula volt, ami aztán felhígult a Föld tíz a negyvennegyediken molekulát tartalmazó légkörében. Egy molekula ugyanolyan kapcsolatban áll a levegővel, mint a levegő az egész légkörrel.

Persze Fermi azt is tudta, hogy a fák megkötik a szén-dioxidot, és hogy így hipotézise téves, de története mégis szemléletesen mutatja, mennyire függünk a légzéstől, a levegőtől, az oxigéntől.

Az 1930-as években Fred Meier növénypatológus spórákat fedezett fel az űrben. A Mildred és William Wells házaspár ugyanekkor olyan kísérleteket végzett, amelyek bebizonyították, képesek vagyunk kilélegezni baktériumokat, amelyek nagy távolságra ellebegnek, így megbetegíthetnek másokat. 1937-ben Meier alkotta meg az aerobiológia szót a levegő tudományára, majd meghalt egy immár aerobiológiainak nevezett expedíción.

Gombabomba

Louis Pasteur volt az egyik első aerobiológus – sok minden más mellett. Ő, aki nemcsak a francia, hanem a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, bebizonyította, hogy a felforralt, vagyis sterilizált húsleves steril marad addig, amíg nem lép kölcsönhatásba a levegővel – tehát spontán nem szennyeződik. Pasteur aztán megalkotta a fertőző betegségek mikrobaelméletét, és ezzel orvosi forradalmat robbantott ki.

És Pasteur volt az is, aki a francia Alpok egyik hegyén felhúzott egy üvegkamrát, és így mutatta meg, hogy mikroszkopikus baktériumok lebegnek a levegőben. Ez a demonstráció később rengeteg tudóst késztetett arra, hogy életet keressen a légben. És találtak is, a spanyolnátha vagy a SARS halált hordozó részecskékkel dúsított levegőjében.

Egy 2024-es tanulmányból kiderült, hogy évente 9 billió rovar halad át Kínában, mindössze néhány száz négyzetmérföldön, ahogy

A második világháborúban az amerikai hadügy, Meier és Wells munkáira támaszkodva, kezdett foglalkozni a levegőben szálló biológiai fegyverek ötletével. Vírusok, lépfene, gombák bombákba helyezése volt a nagy ötlet. 1945 után ez a csíraháborús előkészület nem hagyott alább, hiszen egy potenciális szovjet támadás mindig kilátásban volt. Később Bush felismerte a világjárványok veszélyét, Obama gyorsan reagált a 2009-es influenzajárványra és az Ebola-vírusra, de nem építettek átfogó védekezési rendszert. Nem fókuszáltak a levegőben terjedő vírusok kutatására, és Trump úgy lépett először hivatalba, hogy nem igazán érdekelték a járványok (sem), így nem volt nagy készlete maszkokból és egyéb védőfelszerelésekből. 

Sokáig az orvosok nem is vizsgálták komolyabban, milyen veszélyes lehet a levegő, így teljesen negligálták a Wells házaspár munkáját – mígnem eljöttek a kétezres évek, majd a Covid–19-járvány. A közegészségügyi hatóságok, például a WHO (az Egészségügyi Világszervezet), akkor még mindig tagadta, hogy a vírus a levegőben lenne, és évekbe telt, mire ez a gondolkodás megváltozott.