Nem viccből hívják világháborúnak
Annak ellenére, hogy az első volt a világháborúk sorában, csak kevesen tudják, hogy nem kizárólag a franciák, az osztrákok és magyarok, olaszok, németek, amerikaiak, illetve oroszok lőtték egymást jellemzően európai helyszíneken, hanem a világ szinte minden népe részt vett így vagy úgy a különböző eseményekben. A gyarmatbirodalmak bukása csak azután jött el, hogy százezreket soroztak és vetettek be az afrikai és ázsiai területeken élők közül, viszont az évtizedekkel később virágkorukat élő ellenálló csoportok magját is ekkor vetették el. Az elnyomás alatt tartott népek az európai hadszíntérre érve még a háború borzalmai között is felismerték, mekkora különbség van az itteniek élete és a Líbiában, Vietnamban vagy épp Eritreában élők lehetőségei között.
A francia gyarmati hadsereg szpáhiezredének tagjai valamikor 1914-ben, valószínűleg Marokkóban. Onnan lehet sejteni, hogy még a háború elején járunk, hogy a lövészárkos hadviselés térnyerésével a lovas egységek is a földre, vagyis inkább az alá kényszerültek. (Fotó:
Nd / Europress / Getty)
Mozgósították a francia gyarmati hadsereg egy részét Algériában. Az akkori francia gyarmatként létező országból az első világháború alatt mintegy 150 ezer embert soroztak be a francia hadseregbe. Több fontos ütközetben is részt vettek, a marne-i csodában, vagyis a németek 1914 szeptemberében történt megállításában is nagy szerepük volt. Az első gáztámadásnál is ott voltak Ypres-ben, a francia parancsnokok nem engedték, hogy visszavonuljanak, a jelentések szerint a világháború során elesett 25 ezer algériai nagy része itt pusztult el. (Fotó:
Universal History Archive / Europress / Getty)
Vietnami katonák a franciaországi Marne folyónál, 1918-ban. Nagyjából 100 ezer vietnami sorkatona szolgált az európai hadszíntéren, az akkor francia fennhatóság alá tartozó indokínai térségből még a közel-keleti frontra is elkerültek pár ezren. Érdekesség, hogy az Európában tapasztalatot szerző katonák nagy része saját hazájába visszatérve megalakította azoknak a hazafias mozgalmaknak a magjait, amik végül, évtizedekkel később megdöntötték a franciák uralmát a térségben. (Fotó:
Albert Harlingue / Europress / Getty)
Orosz hadifogoly valahol Németországban, 1914-ben. 1918 októberére 1 434 529 orosz hadifogoly került a német táborokba, akik közül sokan még évekkel a háború után is Németországban éltek. Az 1922-es népszámlálás volt az első olyan, ahol már nem tízezrek vallották magukat orosz hadifogolynak, pedig az 1918 márciusában kötött breszt-litovszki béke már lehetővé tette volna a foglyok hazatérését. Az akkori vélemények szerint az oroszországi forradalom miatt az ország egyszerűen képtelen volt ekkora embertömeget gyorsan visszafogadni. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Olasz és német nyelvű útjelzők valahol az afrikai sivatag kellős közepén, 1915 körül (Fotó:
Fpg / Europress / Getty)
Német katonák ásnak ki egy japán ágyút a keleti fronton, Grodno közelében, valamikor 1915-ben. A löveget a visszavonuló orosz csapatok temették be. A japánok a britekkel közösen léptek be a háborúba, így nem meglepő, hogy több japán hadieszköz került át az orosz csapatokhoz az európai hadszíntérre is. (Fotó:
Fpg / Europress / Getty)
Algériai szpáhik Furnes-nél, Franciaországban. Az afrikai országból besorozott, katonaként szolgáló vagy ipari munkásként dolgozó emberek közül sokan, mintegy 70 ezren maradtak végül hosszabb ideig Franciaországban. Aki viszont hazatért, az az Európában tapasztalt eszmékre és élményekre építve csatlakozott az ország függetlenségéért harcoló mozgalmakhoz. (Fotó:
Library Of Congress)
Ausztrál egységek állomásoznak az egyiptomi piramisok lábánál a The Illustrated War News (Képes Háborús Hírek) 1915-ös kiadványában. Az ausztrálok hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a világháborúba, még azelőtt támogatásukról biztosították a briteket, hogy azok hadat üzentek volna a németeknek. Az első világháború hadszínterein összesen 60 ezer ausztrál halt meg, ezek nagy része az észak-afrikai fronton és a Gallipolinál zajlott ütközetben. (Fotó:
Universalimagesgroup / Europress / Getty)
Algériai szpáhik Furnes városában. Az algériai csapatokkal kapcsolatban érdekes, de a fekete-fehér felvételekről nem egyértelmű tény, hogy a háború elején még rikító színű, zöld vagy sárga, tehát a harcmezőn jól látható egyenruhában harcoltak. Aztán alig egy év alatt minden katona új, a khaki valamelyik árnyalatára festett egyenruhát kapott. (Fotó:
Library Of Congress)
A franciák gyarmatbirodalma 1915-ben Kamerunt is magába foglalta. A képen az látszik, ahogy a francia gyarmat vezetője találkozik a helyi törzsfőnökökkel. Kamerunt 1916-ban, a német megszállók erődjeinek elfoglalása után 20-80 arányú brit–francia gyarmattá osztották fel. (Fotó:
Universal History Archive / Europress / Getty)
A Mezopotámiából Baku felé haladó brit hadsereg alakulatai kelnek át egy Kangavarhoz közeli ősi kőhídon, Iránban. Irán annak ellenére lett komoly ütközőzónája a brit, orosz és török csapatoknak, hogy a háború elején bejelentette függetlenségét a harcoktól. Német kémek próbálták az ország déli törzseit fellázítani a britek ellen, a britek erre hadsereget alapítottak. Az országban folyó harcok és az első világháború pusztítása tették lehetővé, hogy Reza Pahlavi katonai puccsal döntse meg az addig uralkodó Kádzsár-dinasztia hatalmát 1925-ben. (Fotó:
Universal History Archive / Europress / Getty)
Japán pilóta ül egy ismeretlen típusú gépen. Annak ellenére, hogy a japán megfigyelők hamar felismerték a repülők jelentőségét az európai hadszíntéren, a japán hadsereg csak az első világháború utáni években kezdett fokozottan foglalkozni saját légierejének kiépítésével. Az első japán vadászszázadokat az Európában felvásárolt hadi feleslegből alakították, így lehetett, hogy Sopwitheket és Nieuportokat vetettek be az 1920-as szibériai intervencióban a bolsevik Vörös Hadsereg ellen. (Fotó:
Bibliothèque nationale de France)
Trabzon eleste: az 1916. április 17-én készült képen török katonákat és menekülteket látnak el egy orosz hajón, miután az orosz hadsereg a kaukázusi front egyik legfontosabb csatájában elfoglalta a fekete-tengeri várost. Trabzon már az i. e. 8. században is lakott volt, az első világháborúban bevonuló orosz csapatok erre tekintet nélkül okoztak komoly károkat az építményekben. A muszlim vallást betiltották, a török nemzetiségű lakosokat elüldözték. Aztán amikor Oroszország 1917-ben kilépett a háborúból, az orosz csapatok is kivonultak Trabzonból. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Az olasz hadi propaganda büszke plakátja, rajta az észak-afrikai gyarmatok hadseregének három katonája, kezében puskával. Az Eritreából, Szomáliából és Líbiából származó katonák alatt a gyarmati hadsereg osztagjelzései láthatók. (Fotó:
Galerie Bilderwelt / Europress / Getty)
Tevék szállítják az utánpótlást a makedóniai fronton. A makedón fronton a bolgárok mellett az osztrák–magyar seregek harcoltak a szerbek és tulajdonképpen a teljes Antant ellen. A front különlegessége volt még az is, hogy a hadműveletek kidolgozásáért felelős német és osztrák–magyar vezérkari főnök annyira összevitatkozott, hogy egy idő után nem voltak hajlandók tárgyalni egymással. Ezt a bénultságot használta ki az antant, amikor a korábban megmentett 125 ezer szerb katonát újra harcba dobva stabilizálta az erőviszonyokat, végül a románok második hadba lépése mattolta a bolgár seregeket. (Fotó:
Imperial War Museum)
Jeruzsálem üdvözli a brit csapatokat, miután a város védői feladták a harcot. A kép 1917. december 1-jén készült. Allenby, a támadók parancsnoka évszázadok óta az első keresztény volt, aki sikerrel foglalta el a várost, Lloyd George brit miniszterelnök ennek jegyében nevezte a győzelmet karácsonyi ajándéknak. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
A brit seregben szolgáló, sebesült indiai katonát szállítanak a bajtársai, valamikor 1916-ban. Az első világháborúban a kutatások szerint nagyjából egymillió indiai katona vett részt, közülük egész pontosan 74 187 halt meg vagy tűnt el, és nagyjából 65 ezer sebesült meg az ütközetek során. Az első Viktória-keresztet, a hősiességért adható legmagasabb katonai kitüntetést Khudadad Khan kapta, aki annak ellenére tovább tartott egy géppuskaállást a támadó németek ellen a belga fronton, hogy körülötte minden bajtársa meghalt. Ő maga is súlyos sérülésekkel kúszott vissza a táborba, helytállásával pedig időt nyert az erősítésnek, így a németek nem tudták áttörni a brit-indiai arcvonalat. (Fotó:
Fpg / Europress / Getty)
A 45-ös szikh zászlóalj katonái Mezopotámiában, ahogy épp a fény ünnepére, a szikjizmuz egy központi eseményére tartanak. Ez a kép talán az egyik legkiválóbb, mai napig fennmaradt bizonyítéka annak, hogy az indiai egységeknél hivatalosan is szolgált punkahajtó, vagyis olyan ember, akinek a feladata az volt, egy legyezővel tartsa távol a legyeket vallása szent könyvétől. (Fotó:
Imperial War Museum)
Légvédelmi képzés a török hadseregben. Mivel a korabeli repülők szinte teljesen nélkülözték a páncélzatot, és sokszor igen alacsonyan repültek, eredményes módszer lehetett, ha a földön lévő katonák megeresztenek egy-egy felhőnyi puskagolyót (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Az ausztrál Birodalmi Tevés Erők katonái sorakoznak Rafa közelében, az Oszmán Birodalom ellen folytatott csatában, 1918. január 26-án a közel-keleti fronton, Egyiptomban. A különleges egységet 1916-ban alapították, főleg a Gallipoliból visszatérő csapatokból verbuválva a legénységet. A tevés egységek egészen 1918-ig szolgáltak, ám hasznosságuk sokat csökkent, ahogy kiértek a homoksivatagos területekről, ráadásul egy teve sokkal több élelmet, vizet és gondozást igényelt, mint egy ló. (Fotó:
Galerie Bilderwelt / Europress / Getty)
Életkép a bagdadi bazárból, 1918-ból. Mezopotámia korábban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott, a háború végére a britek vették át az irányítást. Irak, ahogy ma ismerjük, csak 1921-ben jött létre. (Fotó:
Print Collector / Europress / Getty)
A francia hadsereg 43. zászlóaljának szenegáli nemzetiségű katonái, mellükön az egységszinten kapott hősi kitüntetés, a fourragerre. Ezt a fajta, nem egyénileg, hanem osztagként kiérdemelt kitüntetést még Napóleon hadseregében vezették be, ahol látták, hogy az egyénileg kitüntetett katonák hősiességének emléke hamar eltűnik, ha azt csapatszinten nem jelzik valahogy. Így alakultak ki azok a jelzések, amikkel az egység helytállását jelezni tudták, míg azok a katonák, akik az adott ütközetben jelen voltak, egyénileg is viselhető kitüntetést is kaptak. (Fotó:
Universalimagesgroup / Europress / Getty)
A kalapjukról könnyen felismerhető ausztrál egységek a Gallipolihoz közeli partszakaszon 1915 áprilisában, épp birkákat hajtanak végig a homokon. Gallipoli annak ellenére lett az önálló ausztrál államiság kezdetének egy fontos mérföldköve, hogy az országban szinte minden településen találni olyan emlékművet, amire az ütközetben elpusztult lakosok nevét vésték. (Fotó:
Imperial War Museum)
A támadó repülőgép elől fedezékbe spriccelő katonák között csak az indiai légvédelmi géppuskás egység az, aki felveszi a harcot a mezopotámiai hadszíntér egy táborában, valamikor 1918-ban. A Tigristől az Eufráteszig, Bászrától Bagdadig terjedő fronton nagyjából 29 ezer indiai pusztult el az Oszmán Birodalom katonái ellen folytatott harcban. A képen látható Lewis géppuska olyan jól sikerült és népszerű konstrukció volt, hogy bizonyos egységek még a koreai háborúban is használták. Az eredetileg amerikai fejlesztésű fegyver főleg a brit hadseregnél terjedt el, de a német csapatokat is kiképezték a használatára, hogy ha zsákmányolnak egyet, tudják kezelni. (Fotó:
Iwm/getty Images / Europress / Getty)
Orosz katonák dugnak ki a lövészárokból egy egyenruhába öltöztetett szalmabábút, hátha a német katonák elvesztegetnek néhány lőszert az óvatlan katonának hitt csalira. A lövészárkok sokszor olyan közel voltak egymáshoz, hogy egy ilyen nyilvánvaló átverést nehezebb volt igazi katonának hinni, mint csípőből eltalálni. (Fotó:
Popperfoto / Europress / Getty)
Török egység menetel a zászlóvivő után valamikor 1917-ben. Az Oszmán Birodalom Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségeseként a vesztes oldalon harcolt. Az elvesztett háború után brit és görög egységek vonultak be az ország bizonyos területeire, és csak az 1919-től 1923-ig tartó török függetlenségi háború sikere után tudták kikiáltani az önálló török köztársaságot, Musztafa Kemál vezetésével. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
A vietnami újoncok, vagyis tehenek kiképzése folyik Saint-Raphaelben, a kép eredeti címe szerint az osztag már egész jól megtanult kúszni, a kiképző épp vigyázzt vezényel nekik. (Fotó:
Bibliothèque nationale de France)
Az ausztrál könnyűlovasság egy százada vonul csatasorban Gázában 1918-ban. A palesztin front a közel-keleti hadszíntér egyik legfontosabb területe volt. Az eredeti támadást a törökök indították, német támogatással akarták megszerezni a Szuezi-csatorna feletti hatalmat. Az 1915-ös támadás lendülete megtört, a csata innentől még három éven át tartott, végül a britek vonultak be győztesen Gázába. (Fotó:
Galerie Bilderwelt / Europress / Getty)
Rovataink a Facebookon