Szavazzon a leghasznosabb tudományos állatra!

Edward Jenner angol orvos felfedezte, hogy a tehénhimlő váladéka alkalmas az emberi himlő elleni immunizálásra. De mi kellett ehhez? Blossom, a tehén! Ez volt a világ első védőoltása, vagyis gyengített kórokozóval elért egészségügyi védettség. Jenner vidéki orvos volt, aki azt vette észre, hogy azok a tehenészlányok, akik átestek az enyhe lefolyású tehénhimlőn, nem kapják meg a halálos emberi változatot. Úgy döntött, megfigyelését teszteli és egy, a tudomány iránt vállalkozó kedvű, James Phipps nevű fiúnak napokig adagolta a Blossom (virág) nevű tehén himlőhólyagjaiból származó váladékot. (Képünkön a jószág a Jenner Múzeum festményén látható.) A fiú egy rövid lefolyású betegség után teljesen felépült és immunis maradt. Jenner több mint 200 éve, 1776. május 14-én adta be az első védőoltást, és felfedezésének köszönhetően azóta lényegesen csökkentek a járványszerű megbetegedések. Nem rettenti el a gennyes történet? Szavazzon a tehénre!

Gondolta volna, hogy a technika ördöge egy molylepke? Miatta kiáltanak bugot elkeseredett felhasználók milliói. Az angol nyelvből az egész geek-világban elterjedt, felhasználói, szoftveres és hardverhibákra alkalmazott kifejezés (bug=bogár) eredete a 19. századig nyúlik vissza. Az etimológusok szerint azóta használják hibaleírásra a mérnöki szakzsargonban. Már Thomas Edison is alkalmazta 1878-ban, egy munkatársának írt levelében. A kifejezés első használatát gyakran, ám hibásan egy rendkívül vicces és megtörtént esethez is kötik. Eszerint egy korai számítógép attól romlott el, hogy beleszállt egy molylepke. Az eset valóban megtörtént, 1947 szeptember 9-én. A lepke felfedezői a mérnöki zsargonból már ismerték a bug-ot, megtartották a betolakodót és a történetet "az első olyan eset, hogy tényleges bug-ot találtak"-címmel terjesztették. A fotón a Smithsonian Múzeumban kiállított "Bug Zero" molylepke látható, szavazzon rá!

A tizenháromféle (vagy tizennégyféle) galapagosi pintyfajta nélkül talán ma sem tudnánk, mi az evolúció és a természetes szelekció. Charles Darwin brit természettudós A fajok eredete című munkája előkészítéseként egy Beagle nevű hajón világkörüli útra indult. A Galapagoson talált tizenhárom, és a Cocos-szigeteken talált tizennegyedik, látszatra nagyon hasonló, de a környezethez különbözőképpen alkalmazkodó, eltérő énekhangú és csőrtípusú pintyfaj ihlette a történetírók szerint a természetes kiválasztódás leírását, vagyis annak a folyamatnak a felismerését, amelynek során a populáció jobban alkalmazkodó egyedei több utódot hagynak hátra, így előnyös tulajdonságaik fokozatosan elterjednek. A jelenség azzal a látványos következménnyel jár, hogy a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak az adott környezeti feltételekhez a nélkül, hogy bármiféle terv, vagy cél a rendelkezésükre állna. A Wikipedia szócikke szerint Darwin a pintyek jelentőségével először nem volt tisztában, sőt azt sem tudta, hogy az összegyűjtött madárfajok mind pintyek. Csak akkor derült ki számára is a nagy felfedezés, amikor útja végeztével, egy 1837-es tudóstalálkozón ornitológusok előtt prezentálta a gyűjtését.

Az első klónállat, amelyet felnőtt állat sejtjéből regeneráltak a skót Roslin Intézetben. Ian Wilmut, Dolly atyja eredetileg 6LL3-nak keresztelte az emlősejtből klónozott állatot, de aztán inkább kedvenc countryénekese, Dolly Parton után nevezte el. Dolly 1996-os születését követően hat évet élt, ezalatt kétszer ellett, majd a rendszerint idősebb juhokat megbetegítő tüdőbetegség és izületi gyulladás támadta meg. Azóta az edinburgi királyi múzeumban áll kitömve, de néha utazik, például Budapesten is járt. Szavazzon az egyszerű ábrázatú birkára!

1957. november 3-án ez a keverék állat volt az első élőlény, ami a világűrbe jutott. Lajkát (oroszul ugatóst jelent) egy sintértelepről választotta két másik társával együtt az orosz űrügynökség, hogy egy Szputnyik 2 műhold fedélzetén a világűrbe küldje. Lajka egy hétre elegendő zselés kutyatápot kapott, farán egy műanyag zsák segítette a higiénikus ürítést. Sanyarú sorsa néhány órányi űrutazás után megpecsételődött: nem sokkal azután elpusztult, hogy űrhajója Föld körüli pályára állt. Az űrkutya azonban már ezzel bizonyította, amit addig még senki nem tudott: hogy egy élőlény is bírja a start, a Föld körüli pályára állás, majd a súlytalanság körülményeit. Pulzusszám-növekedéséből az is kiderült, hogy az űrutazás jelentős stresszel jár. Az állatvédők utólagos megrökönyödésére az orosz űrkutatási szakemberek eredeti terve az volt, hogy egy hét után megmérgezik az állatot, ugyanis a műholdnak nem volt visszatérő egysége, de végül a repülés hetedik órájában, feltehetően a szállítóeszköz felhevültsége miatt a kutya kimúlt. Szavazzon rá, ha kedveli a könnyfakasztó történeteket!

Lorenz 1935-ben jelentette meg az imprintingről szóló korszakalkotó tanulmányát. Kislibákon és kiskacsákon végzett kísérletei segítségével bizonyította, hogy az imprinting révén a kisállatokban sajátos kötődés alakul ki szüleik iránt. Lorenz saját maga mutatta meg, hogy megfelelő körülmények között az újszülött libák akár az embert is hajlandók szüleiknek tekinteni. Az etológus Salamon király gyűrűje című munkájában számol be a Martina nevű kisliba viselkedéséről, amelyet kikelése pillanatától figyelt és nevelt. Hisz az utánzásban? Szavazzon a libára!

Ivan Petrovics Pavlov 1904-ben kapott orvosi Nobel-díjat emésztőrendszerrel kapcsolatos kutatásaiért, nevét a klasszikus kondicionálás és a feltételes reflex működésének leírása miatt jegyzi a világ. Bár egyes számban beszélünk róla, Pavlovnak valójában sok kutyája volt, amelyeken különféle fiziológiai vizsgálatokat végzett. (Ezen az oldalon hatvan Pavlov-kutya fotója látható.) Kísérletei közé tartozott az 1890-es években az a híres gyomorfunkció-vizsgálat is, amelynek során a versenyünkben szereplő kutya (a fotón a Pavlov múzeum kitömött egyede látható) nyálát edénybe gyűjtötte, és közben megfigyelte, hogy a táplálkozás előtt rendszeresen hallatott csengőszóra is beindul a nyálelválasztás reflexe. Szavazzon a nyálas kutyára!

Ha szupercuki cirmost vizionál, téved. Ez a versenyzőnk ugyanis a való élet helyett csupán a kvantummechanika elméleti terepén nyivákol. Nincs se pro, se kontra bizonyíték arra, hogy Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikusnak volt-e macskája, mindenesetre a filozófia és kvantummechanika iránt érdeklődők számára a tudós neve örökre összefonódott a macskáéval. Schrödinger teóriája szerint a macska életét komolyan fenyegeti a kvantumelmélet. A zárt dobozban lévő macska egy mérges gázhoz csatolt atom kvantumállapotától függően vagy életben marad, vagy meghal. Ha az atom az egyik kvantumállapotban van, akkor a méreg kifolyik, és megöli macskát, ha viszont egy másik kvantumállapotban van, akkor a macska életben marad. Egyetlen gond van csupán: az atom csak akkor vesz fel egy meghatározott kvantumállapotot, ha valaki belenéz a dobozba. És itt jön a csavar: amíg a doboz zárva van, a macska úgynevezett szuperpozícióban van, azaz él és halott is egyben, a doboz kinyitása viszont vagy megöli vagy életben hagyja. Tehát a macska nagy eséllyel belehal a kíváncsiságunkba. Él vagy pusztul? Szavazzon a duális állapotra!