További Űrkutatás cikkek
Miután Gagarin 1961. április 12-én, 108 űrben töltött perc után sikeresen visszatért a Földre, egy csapásra a világ leghíresebb embere lett. Mai ésszel elképzelni is nehéz, hogy a hatvanas évek Szovjetuniójában milyen személyi kultuszt építettek köré: várost neveztek el róla, szobrokat emeltek neki, az arcképével díszített egyrubeles érmét bocsátottak ki. A szovjet nép hőse titulussal az is járt, hogy soha többé nem engedték kockázatos repülésre az űrbe, hiszen óriási blamázs lett volna, ha bármilyen baleset éri. Gagarin kirakatember lett, a szovjet űrprogram győzelmének élő szimbóluma, több kilónyi kitüntetéssel a mellén, akit csak az első űrrepüléshez hasonló jelentőségű eseményekkor szabad bevetni.
Ilyen alkalom lett volna a Holdra szállás, az amerikai-szovjet űrverseny második menete. Az amerikaiak 170 milliárd dollárt öltek az Apollo-programba, miután Kennedy elnök híres 1962-es beszédében bejelentette, hogy az évtized végéig embert küldenek a Holdra. A szovjetek felvették a kesztyűt, a terv 1967-ben egy űrhajó Hold körüli pályára állítása, majd 1968-ban a landolás volt, természetesen Gagarinnal, aki ezzel végleg bebizonyította volna a szovjet űrkutatás fölényét. A programot súlyos kudarcok és katasztrófák övezték, az R16-os hordozórakéta prototípusának tesztjén például megsemmisült az egész kilövőállomás, a halottak számát 150-re becsülik (azért a becslés, mert az esetet közel 30 évig sikerült titokban tartani).
Szintén Gagarin lett volna a Szojuz-1 űrhajó egyik első útján a pilóta 1967-ben, de elővigyázatosságból visszaléptették tartalékká, Vlagyimir Komarovot ültetve a helyére, aki egyébként Gagarin barátja és ivócimborája volt. Az űrhajót építő mérnökök 203 tételes hibalistával próbálták meggyőzni az űrprogram vezetőit, hogy halasszák el a fellövést, de senki nem merte Brezsnyev elé tárni a problémákat. Gagarin maga is érvelt a halasztás mellett, de a KGB tett róla, hogy a legmagasabb körökig ne érjenek el a kétkedő hangok. A Szojuz-1-et végül sikeresen fellőtték, de a visszatérésnél technikai problémák adódtak, nem nyílt ki a lassító ernyő, a Szojuz a földbe csapódott, Komarovnak nem volt esélye a túlélésre.
A Szojuz-1 katasztrófája után Gagarint végképp eltávolították a kockázatos űrutazások környékéről, és a szovjet kozmonauták kiképzőközpontjának (amit később róla neveztek el) igazgatóhelyettese lett. 1968. március 27-én gyakorlórepülésre indult egy kétüléses MiG-15 vadászgéppel, majd műszaki hiba miatt lezuhant, és társával, Vlagyimir Szerjoginnal együtt meghalt. A balesetről a hivatalos jelentés igen szűkszavú volt, a nagy részét titkosították, és a Kreml még 2007-ben is megtiltotta, hogy a helyszínelés negyven évet fejlődött eszközeit bevetve új, független vizsgálat derítse fel az első űrhajós halálának körülményeit.
A rejtély természetesen összeesküvés-elméletek tucatjait hívta életre, a részeg repüléstől és az öngyilkosságtól a KGB akcióján át egy féltékeny katonatárs által elkövetett gyilkosságig, és addig, hogy Gagarin nem is akkor halt meg, csak el akarták tüntetni a közvélemény elől (a Konteo blog bővebben is foglalkozott a legvadabb teóriákkal).
2010-ben aztán egy több éves, a hivatalos tiltások és titkosított dokumentumok között lavírozó, a MiG-család gépeinek legjobb szakértői bevonásával zajlott vizsgálat megoldotta a rejtélyt. Eszerint a vadászgép pilótafülkéjében egy szelep nem zárt hermetikusan, és a levegő elkezdett szökni a gépből. Gagarin pánikba esett, és túl hirtelen manőverrel próbálta a gép repülési magasságát csökkenteni az addigi 3000 méterről. A túl gyors süllyedéstől a két pilóta rövid időre elveszítette az eszméletét, ami elég volt ahhoz, hogy a gép irányíthatatlanul az alattuk levő erdőbe zuhanjon.
Vagy mégsem. Az első űrutazás 50. évfordulójának előestéjén ugyanis a Kreml titkos dokumentumainak archiválásával foglalkozó egyik magas rangú orosz kormányhivatalnok, Alexander Sztyepanov új verziót vázolt fel. Azt állítja, a korabeli vizsgálati jegyzőkönyvek egy meteorológiai léggömböt említenek, ami hirtelen bukkant fel a felhők között a MiG-15 előtt, és aminek a kikerüléséhez Gagarin rosszul megválasztott és túl éles manővert használt, ez okozta az eszméletvesztést, és a balesetet.
Akárhogy is történt, Gagarin és Komarov halálával a szovjet űrprogram a két legtapasztaltabb pilótáját veszítette el egy éven belül. Ez az űrprogram vezető mérnökének, Szergej Koroljovnak a halálával együtt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szovjetek elveszítették a Holdra szállásért folytatott versenyt. Ami egyébként nem is versenynek indult, hanem közös amerikai-szovjet vállalkozásnak, amit a Kennedy elleni merénylet hiúsított meg; utódja, Lyndon B. Johnson elnök és Hruscsov között nem volt olyan gördülékeny az együttműködés, mint Kennedyvel, így a szovjetek ki is hátráltak a közös projektből.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!