Hétfőn leszállt a Marsra a Phoenix, azóta a környezetéről készült fotókat időnként elküldi a földi irányítóközpontba a bolygó körül keringő Mars Odyssey űrszonda segítségével. A tudósok máris tettek egy izgalmas felfedezést, az egyik felvételen ugyanis nagyon jól látszik a felszín poligonális rajzolata. Csakhogy ezek a sokszög alakú formák túl kicsik.
A képet vizsgáló kutatócsoport szerint a poligonok körülbelül 1,5-2,5 méteresek, ami sokkal kisebb, mint amire a Mars Reconnaissance Orbiter felvételei, illetve a marsi klímamodellek alapján számítani lehetett. A tudósok szerint az alakzatoknak átlagosan legalább öt méteresnek kellene lenniük.
A poligonokból álló repedéshálózat a marsi jég ismétlődő fagyása és olvadása miatt jön létre. A törések lehetnek néhány milliméter vastagok, ezek láthatatlanok, de amikor a repedéseket valamilyen anyag – például por – betömi, akkor az ismét felolvadó jégnek nem lesz elég helye a terjeszkedéshez. Ilyenkor a poligon közepén a jég láthatóan felpúposodik.
Az űrkutatók régóta arra készültek, hogy a poligonok segítségével vizsgálják majd a Mars klímáját. Tudták, hogy ezeknek az alakzatoknak ott kell lenniük, csak azt nem sejthették előre, hogy milyenek lesznek. A poligonok méretét nagyban befolyásolja a jég fölötti talajréteg vastagsága és a klíma. Ha a felszínhez közel van a jég, jobban ki van téve a hőmérséklet változásainak, azaz töredezettebb lesz, tehát kisebbek lesznek a poligonok, írja a New Scientist. A mélyebben levő jég nagyobb méretű poligonokat eredményez, és ha a Marson harminc centiméternél mélyebben van jégréteg, akkor nem is kell látszania semmilyen poligonnak.
A Phoenix által visszaküldött látott poligonok éles széleiből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az alakzatok viszonylag frissek lehetnek, mert a régebben keletkezett alakzatok pereme lágyabb lenne, és megtelt volna porral. Az alakzatok aktívak lehetnek, azaz valamilyen rendszerességgel összehúzódnak és ismét kiterjednek.