További Űrkutatás cikkek
Az üstökösök hirtelen felfényesedései, melyeket kitörésnek nevezünk, teljesen megjósolhatatlanok. Nemrégiben a 17P/Holmes üstökös kitörése borzolta fel az észlelők kedélyét, néhány napja azonban egy ismert és igen különleges üstökös is hasonló jelenséget produkált.
A 29P/Schwassmann-Wachmann 1-üstököst 1927-ben fedezték fel a hamburgi obszervatóriumban, 13,5 magnitúdós fényességnél, mely gyorsan 15 magnitúdó alá csökkent (a szabad szemmel még éppen látható csillagok fényintenzitása nagyjából 6 magnitúdó). Az üstökös pályája közel kör alakú és teljes egészében a Jupiter pályáján kívül húzódik. Normálisan 15-19 magnitúdós fényességű, gyenge kómával jellemezhető égitest, azonban rendszertelen időközönként 13 magnitúdó környékéig fényesedik. Ezeket kisebb kitörések okozzák, melyek más üstökösökkel szemben igen gyakran ismétlődnek. Ilyenkor a 29P csillagszerű magja felfényesedik, korong- vagy legyezőszerű kitörési felhőt dob ki magából, melynek felületi fényessége magas. A kiszabadult anyag lassan eloszlik, és elmosódottá teszi az üstökös megjelenését. A kitörések néhány hét alatt lezajlanak. Néha a maximális fényesség jóval magasabb értéket ér el, legnagyobb kitörésekor 10 magnitúdóig fényesedett.
Itthon is észlelhető
A jelenlegi kitörés 2007. december 30-án kezdődött, amikor az üstökös 16 magnitúdóról 13-ra fényesedett (ez mintegy 16-szoros fényességnövekedést jelent), majd a következő két hétben lassan újabb 2 magnitúdóval emelkedett az összfényessége. Január 13-a körül Európa nagy része felett kiderült az ég, és nagyon sokan látták az akkor már 10,5-11 magnitúdós üstököst, mely korongszerű kómát és benne fényes csillagszerű magot mutatott. Január 14-én elkészült az első látványos közelkép a Pic du Midi Obszervatóriumból. Ezen a képen a Holmes-üstökös két és fél hónappal korábbi szerkezetével tökéletesen egyező alak látszik, amely sejtetni engedi a szuperkitörések hátterében megbúvó hasonló fizikai folyamatot. Ennek pontos természetéről még nem alakult ki egyetértés, de egyesek szerint hatalmas beomló üregekből felszabaduló friss üstökösanyag robbantja le a kéreg egy darabját, és a megnövekedett porkibocsátás emeli drámaian a fényességet.
Mivel a kidobott anyag lassan oszlik el, néhány hétig még biztosan észlelhetjük ezt a nem mindennapi üstököst. Most kisebb műszerekkel is látható, nemsokára azonban csak nagyobb távcsövekkel lehet megpillantani, és visszaáll kitörés előtti fényessége. A következő napokban a hajnali időszak a legjobb az észlelésre, holdnyugta után, illetve jövő hét második felétől a kora este, holdkelte előtt.