![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Hétfőn még arra figyelmeztetett a NASA, hogy kiszámíthatatlan, hol fogja elérni a Föld felszínét az ISS-ről tavaly kidobott, több mint 600 kilós tartály. Most már fellélegezhetünk: az eszköz (már ami megmaradt belőle, miután átjutott az atmoszférán) Ausztrália és Új-Zéland között csapódott a Csendes-óceánba.
A 635 kilós tartály hűtőfolyadékként használt ammónia tárolására szolgált az űrállomáson. 2001-ben szerelték fel, és az eredeti tervek szerint 2007-ben szállította volna vissza a Földre egy szervízút alkalmával az egyik űrsikló. Ez az út aztán elmaradt, így az űrkutatási hivatalban úgy döntöttek, egyszerűen lecsatolják a tartályt az állomásról. Ez 2007. júliusában történt meg, azóta az alkatrész Föld körüli pályáján egyre közelebb került a bolygóhoz, egyre lassult, ami által még szűkebbé vált a pályája, míg végül becsapódott a légkörbe.
A hűtőszekrény méretű tartály 80 kilométer magasságban lépett be a Föld atmoszférájába, a súrlódás hatásra több darabra esett szét, de nem semmisült meg a légtérben, ahogy a meteorok többsége. A darabok a Csendes-óceán déli részén szóródtak szét, ahogy a Jules Verne teherűrhajó is néhány hete. Az űrszemetet általában erre a területre próbálják irányítani, mivel itt a legkisebb az esélye, hogy ember lakta területen csapódik be. Azt azonban az űrügynökségek is elismerik, hogy nem tudják egészen pontosan kiszámítani az űrszemét pályáját, és az gyakorlatilag bárhol becsapódhat.
A NASA illetékese, Mike Suffredini mindenesetre a becsapódás bejelentése után igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hogy egyébként nem szokásuk mindenfélét kidobálni az űrállomásról, általában szigorú követelményrendszer alapján határozzák meg, mitől lehet így megszabadulni.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)