Versenyeztek az űrliftek

Az űrliftek egyik első prototípusa sikeresen elemelkedett a földtől, a nézőközönség pedig hangos ovációba kezdett, írta meg a Wired. Bár a szerkezet alig pár métert haladt, amivel bármelyik lakótelepi társa mellett elbújhatna szégyenében, a technológiai újítások mégis meggyőzték a zsűrit arról, hogy a próba sikeres volt.

Csak a mesékben?

A megmérettetést a nonprofit Spaceward Foundation szervezte a Nasa Ames Research Centerben, a Californiai Mountain View-ban. Két kategóriában lehetett indulni: az egyikben fénysugár hajtotta lifttel lehetett nevezni, a másikban meg az erős, de könnyű anyagok küzdöttek egymással. Ezek ugyanis a majdani űrlift elengedhetetlen kellékei.

Egyes kutatók szentül hisznek abban, hogy a tudományos-fantasztikus filmek kellékei csont nélkül megvalósíthatók. Már csak idő kérdése, hogy mikor áll valaki elő a lézerkard megvalósíthatósági tanulmányával, most azonban Arthur C. Clark 1978-as könyvének, az Éden szökőkútjainak űrliftjével próbálkoztak a mérnökök. Egyes fantaszták szerint ugyanis néhány évtizeden belül gazdaságosan szállíthatná az embereket az egyenlítő és a felszíntől kilencvenezer kilométerre lebegő űrkomp közé kifeszített dróton himbálódzó lift. Ez pedig szép magasság, hiszen a Nemzetközi Űrállomás mindössze párszáz kilométerre lebeg a Földtől.

Nem is olyan könnyű

Bármennyire is egyszerűnek tűnik, kilencvenezer kilométer hosszú kötélpályát korántsem könnyű építeni. Ehhez szén nanocsövekből álló kötelet kellene használni, ezt azonban még ki kéne fejleszteni. A tervek szerint ez háromszázszor erősebb lesz mint az acél, és simán felcsatolhatjuk majd rá a 20 tonna hasznos teher fuvarozására alkalmas űrliftet. Az emelkedéshez pedig koncentrált földi lézerek biztosítanák az energiát a tervek szerint, a szerkezet tehát úgy tudna emelkedni, hogy nem kell húzni, és még rakétát sem kell pakolni az oldalára.

De az űrliftezgetésig még sok a munka, a Nasa pedig versenyek kiírásával és fődíjak felajánlásával próbálja lelkes, és viszonylag hatékonyan dolgozó külsős mérnökökre bízni a munka jelentős részét.

Még annál is erősebb

A mostani kísérlet célja az volt, hogy egy tízezer wattos fényforrás segítségével ötven méteres magasságba emelkedjen a lift, legfeljebb 50 másodperc alatt. A másik versenyen azt várták a kutatóktól, hogy készítsenek egy, a strapabíróságáról híres Zylonnál is ellenállóbb, de ötven százalékkal könnyebb anyagot, a legjobbaknak pedig mindkét kategóriában ötvenezer dollárt ajánlottak.

A Saskatchewani Egyetem diákjainak sikerült a legjobban a próba, szerkezetük 12 méter magasra mászott a fénysugárból nyert energia felhasználásával, de az öt másik csapat liftje még elemelkedni sem volt képes. A másik versenyszámban sem teljesítették a csapatok a limitet, a Spectra nevű anyag ugyan majdnem hozta, amit elvártak tőle, de a kutatók elismerték, hogy a szén nanocsövek érkezéséig esélyük sincs használható matériát fabrikálni. Erre azonban már csak egy évet kell várni, ha minden jól halad.

A szervezők mindenesetre optimisták, hiszen ez a kutatási terület is reflektorfénybe került, ami a verseny egyik legfőbb célja volt. Ráadásul a mérnökök sem csüggednek, többségük már be is jelentkezett az egy év múlva megrendezendő következő fordulóra. Ott persze már magasabb lesz a teljesítendő cél, de a fődíj is, méghozzá százezer dollár.