Az Ország széke. Nem valami kamu cím, ez tényleg az országé. Egy évszázados lappangás után került elő Rákosszentmihályon

Az ország széke

A történelem legrégebbi ma ismert (nádfonatos!) székeit az ókori egyiptomi kultúra hagyta ránk, azokon évezredek óta nem ült ember. (Legfeljebb suttyomban, amikor nem látta senki, aszék titkait kutató régészprofesszor csintalan unokája.) Mi nem megyünk el ilyen régi időkre, ma egy olyan szék történetét mutatjuk be olvasóinknak, amelyen száz éve még rendszeresen ültek a rákosszentmihályi katolikus hívők, de nem biztos, hogy tudták, a szék jó néhány társával, és a hasonló stílusban összerakott padokkal, még száz évvel előbb az ország budai házában szolgálta a honatyákat.

A XVIII. században, negyed évszázados szünet után, 1790. június 6-ra hívták össze újra a magyar országgyűlést Budára, a Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész által a kúria részére átalakíttatott épületbe. Az országgyűlést később még kétszer hívták itt össze, 1792-ben és 1807-ben. Az ebből az időszakból származó berendezés 1902-ig az épületben maradt tovább szolgálva néhány minisztériumot, no meg a nagyterem bálozóit. 

1902-ben az új, dunaparti országház épületében kezdte meg ülését a képviselőház. Regele János királyi tanácsos közbenjárására a frissen felépült rákosszentmihályi katolikus templomba került budai országház berendezési tárgyairól így ír a Rákos Vidéke 1902. november 16-án: 

„A szentmihályi templom számára felajánlott újabb adományról adhatunk hírt. A templom megáldása előtt a templomba kivitték a régi országházából a székeket és padokat, a melyek tetszetős és kényelmes voltuknál fogva kitünően megfelelnek céljuknak. a szentmihályiaknak már akkor kilátásuk volt rá, hogy elnöküknek, Regele János kir. tanácsosnak közbenjárása folytán igen olcsón jutnak ezekhez a padokhoz. Mint most értesültünk a padlók ügye úgy dőlt el, hogy azok minden ellenszolgáltatás nélkül lesznek a szentmihályiaké.” 

Egy hét múlva, november 23-án ezt írta az újság: 

„Regele János úrtól a templomépítő-bizottság elnökétől a következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának f. é. 45. számában volt szíves a szentmihályi híveknek tudomására hozni, hogy a képviselőház az én közbenjárásomra padokat és székeket (és pedig 20 padot és 30 széket) ajándékozott a templom céljaira; legyen szabad ezen adomány kiegészítéséül még tudomására hozni, hogy a fenti adományon kívül a képviselőház még a következő tárgyakat adományozott ismét közbenjárásom folytán a templomnak és pedig: egy mosdóasztal lavoárral, egy két ajtójú könyvszekrény, egy kis asztalka, 15 köpőláda, egy kis fautelszék, egy fáskosár, egy vas kályhaellenző, egy álló író pulpitus asztal, 10 karosszék és mintegy 40 méter kokusszőnyeget. Kiváló tisztelettel maradtam Budapest, 1902. november hó 18-án Regele János, kir. tan. a templombiz. elnöke.”

Bodonyi Regele János királyi főtanácsosról tudni kell, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának iroda-főigazgatója volt. Élete utolsó szakaszában került kapcsolatba Rákosszentmihállyal, ahol Marsalkó királyi kúriai bírótól parkot és kastélyt vásárolt pihenőhelyül. Hamar bekapcsolódott a helyi közéletbe, a legtöbbet a templomépítő mozgalomban tevékenykedett. Már a kezdetekkor a templomépítő bizottság elnökévé választották, amely tisztségében haláláig hatékonyan működött. (A Rákos Vidéke 1904-es nekrológjának adatai.)

Az adomány folytán tehát 1902-től a szentmihályi hívők a volt országgyűlés székein, padjain tehettek hitvallást új templomukban. Közel harminc év múlva, a templom belső berendezését felújították. „Ezeket(a székeket és padokat) az 1930-as évek elején a belső berendezés felújításakor a Szent Imre kápolnának adták át, akik nem is tudva a padok történelmi eredetéről, az 1970-es években történt felújításkor eltüzelték.” -írta Lantos Antal 2007-ben a rákosszentmihályi katolikus egyház története című művében. 

Szomorú hír volt ez a régi korok tanúit keresőknek, de idén örömhírrel kereste meg Lantos Antalt (aki közel tíz éve kutatta az adomány utóéletét) Urbán Gábor atya, rákosszentmihályi esperes. A Szent Imre kápolnában találtak egy széket, amiről feltételezhető volt, hogy az 1902-es adományból származik.

A hírtől lelkesülve néztük meg a széket, és valóban: a korabeli templomfotóról már ismert formát fedeztük fel az egészen szép állapotban fennmaradt karosszéken. Ráadásul a szék fonákján megtaláltuk a beégetett feliratot: „ORSZÁGÉ”. A széket Kovács Mihály rákosszentmihályi restaurátor is azonosította, megállapította, hogy a szék formajegyei alapján a XVIII. század végén készült. Gondos munkával rendbe hozta, s most a Rákosszentmihályi Katolikus Egyházközség adományaként a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjteményben tekinthetik meg a látogatók.

A nádfonatos karosszék így ugyan nem eredeti funkciójában él tovább, de történelmünk utolsó kétszáz esztendejének tanújaként remélhetőleg a jövő generációinak is felkelti az érdeklődését a múlt történetei iránt.

Lantos Antal kutatásai alapján lejegyezte:

Széman Richárd

Bár sajnálom, hogy az országgyűlési "köpőládák" megsemmisültek, a széknek teljes szívemből örülök. Gratulálok a helytörténészek munkájához!