A Vidám Park visszafoglalása

Állatkert a megnyitáskor (1866).  Kattintásra megnő! F orrás: zoobudapest.com

Biztos mindenki hallotta, hogy végleges döntés született: a Vidám Parkot bezárják és helyét elfoglalja az Állatkert. A lépést csak üdvözölni tudom, már 2008-ban is hasonlóképpen fogadtam a hírt, amelyik úgy tűnik végre valósággá válik. Az eddig is világos volt, hogy a Vidámpark - a műemlékeket leszámítva persze - nem tud többet ma már egy utazó vurstlinál. Hacsak azt nem számítjuk többletnek, hogy műszaki állapota miatt jóval veszélyesebbnek tűnik azoknál. A FÁNK (Fővárosi Állat- és NövényKert) viszont dinamikusan fejlődik és bár elképesztő ügyességgel használja ki a rendelkezésére álló teret, lenne hova nyújtóznia.

Az viszont nekem is új volt, ami az intézmény honlapján megjelent írásból derül ki: pontosan hogyan is változott az Állatkert mérete az elmúlt másfél évszázadban.

Nézzük az első verziót 1866-ból - mely a poszt nyitóképén szerepel. A határok három irányból megfeleltek a mainak: a vasút, a mai Gundel Károly utca és a mai Állatkerti sétány. Keletre viszont a Hermina utcáig ért (mely akkoriban még a vasútig futott ki). Vagyis magába foglalta majdnem az egész mai Vidám Parkot.

Különösen klassz az alábbi térkép, amelyiken meg lehet nézni az egykori városligetet is. Elképesztő mennyire kültelki környezetben feküdt, illetve mi minden hiányzott a ma megszokott épületek, terek, utak közül. Szinte minden.

Állatkert  a Városligetben (1868).  Kattintásra megnő! F orrás: zoobudapest.com

A környék beépült, viszont az Állatkert területe nem változott, egészen a második világháborút követő időszakig. Persze azért volt a területén más is: cirkusz, étterem, mutatványosok, de ezek csak bérelték a helyet tőle. 

Az Állatkert  1913-ban.  Kattintásra megnő! F orrás: zoobudapest.com

Azután 1950-ben keleti vurstlis felét összevonták a Hermina utca túloldalán üzemelő Angolparkkal. Így létrejött a Vidám Park és megszűnt a Hermina utca északi része, mely azóta az Állatkerti körútban folytatódik.

Bár alighanem ez a legnagyobb vesztesége az "Állatkert Trianonjának", további kisebb részek is elszakadtak tőle. 1946-ban veszítette el a Fővárosi Nagycirkusz területét (korábban is volt itt cirkusz, de akkor még kapott érte bérleti díjat). A Gundel és a Bagolyvár Étterem egészen abszurd módon 1992-ben a privatizációval vált le az intézményről, egészen odáig telekönyvileg a FÁNK telkén álltak. Veszített a Dózsa György út szélesítésével is: mintegy három méterrel beljebb tolták 53-ban a kerítését, ezért aszimmetrikus ma is a kert idenyíló sarokkapuja.

És most - történetében először - bővülni fog. Még akkor is, ha a 6,5 hektár egy része korábban is idetartozott. (Aki a részletes sztorira kíváncsi, olvassa el a zoobudapest.com cikkét.)

És hogy mit terveznek az új területen? Ahogy egy másik bejegyzésükből kiderül, az ide kidolgozott koncepció két legfontosabb tematikai egysége a „pannon ősvadon”, illetve a „magyar mesék kertje”.

"Előbbi alatt egy hatalmas, két hektár alapterületű fedett szubtrópusi csarnokot, afféle „biodómot” kell érteni, amely olyan állatcsoportok képviselői kapnak helyet, amelyek tíz millió évvel ezelőtt a mai Budapest területén is éltek. Természetesen nem őslények feltámasztásáról van szó, hanem arról, hogy ebben az időben különféle vízilovak, ormányosok és más szubtrópusi állatok is éltek a Kárpát-medencében, s ezek mai megfelelői (amelyek sokszor alig különböznek a tízmillió évvel ezelőttitől) kapának helyet a télen-nyáron látogatható, egyidejűleg kétezer főt befogadni képes komplexumban, ahol vízi szafari és pannon-tengeri óriás akvárium is helyet kapna.

A „magyar mesék kertje” a hagyományos állatmesék, hazai vad- és háziállatokhoz köthető hagyományok alapján, részben a megmaradó műemlék vidám parki játékokhoz is kapcsolódva mutatná be a városi ember számára valójában egzotikumot jelentő háziállatokat, más barátságos és szelíd négylábúakat, illetve a mesékből ismert „meseállatokat”. Ehhez a családi élményzónához természetesen új és korszerű állatsimogató, illetve lovaglási lehetőséget nyújtó létesítmény is csatlakozna."