Így születtek újjá fél évszázada a Várkert Bazár oroszlánjai

Olyan szokott lenni, hogy valaki elküldi egy archív fénykép linkjét, olyan is előfordult már, hogy valakitől saját készítésű, ötven éves fotót kaptam a Facebookon, de olyan még nem történt, hogy valaki odajött hozzám és letett az íróasztalomra négy régi papírképet. No most ennek is eljött az ideje.

Mint kiderült ugyanis, díványos kolléganőnk, Zimre Zsuzsa az unokája Palotai Gyulaszobrásznak, aki újrafaragta a képen látható oroszlánt.

A héten átadták a Várbazár történelmi részét, amelynek kapcsán én is írtam a háború utáni újjáépítéséről. Bár az akkori építészeti rekonstrukció mai szemmel nézve számos kárt okozott a műemléken, a szobrok helyreállításról nem sok szó esett. Pedig kevesen tudják, hogy ma is azok azok az oroszlánok láthatók az épület előtt, amelyeket a 60-as évek elején faragtak. Erről Palotai Éva, a művész lánya mesélt.

Mint elmondta, a háborúban mindkét oroszlán megsemmisült, ráadásul nem is maradt fenn pontos leírásuk. Csak azt lehetett tudni, hogy nagyjából hogy néztek ki, milyen szimbólumok voltak rajtuk: az egyiknél zászló, a másiknál kígyó volt. (Mindkettő Fessler Leó munkája volt, ennél klasszabb neve nem is lehet egy oroszlánszobrásznak.) 

A szóban forgó oroszlán eredetije egy korabeli képeslapon - forrás: hvg.hu

Éppen ezért stílusban való újrafaragást rendeltek. A két szobrot két különböző szobrász készítette el. A baloldalit Palotai, a jobboldalit Grantner Jenő faragta újjá. Akkoriban ez természetes volt. Egyrészt a szobrászok alkalmazása - hiszen az állami építéseknél a költségek két ezrelékét kötelező volt képzőművészeti alkotásokra költeni -, másrészt az is, hogy nem egy személy tervezte meg az összes alakot.

Mint Palotai Éva felhívta a figyelmemet, ugyanez történt a Nemzeti Galéria Vérmező felé néző homlokzatán a múzsákkal, a Vigadóén a királyokkal vagy a Tudományos Akadémiáén tudósokkal. Mindegyiknél dolgozott egy-egy alakon az édesapja, de mindegyik szobor más művész keze munkája. A figyelmesebb személő észreveheti a stílusbeli különbségeket (olykor a minőségbelieket is).

Na de térjünk vissza a Várbazárhoz. Itt neoreneszánsz oroszlánt kellett készíteni. Palotai hónapokig járt az állatkertbe és vázlatokat készített. Azután megalkotta az agyag, majd a gipsz modellt. Éves munkájáért akkor 25 ezer forintot kapott.

A kivitelezésért viszont már 250 ezer forint járt - igaz, azt már nem ő végezte, hanem a Kőszobrász-ipari Vállalat. De a helytől nem szakadt el, hiszen a Várbazárban akkoriban 18 szobrászműtermet alakítottak ki - és az egyikben ő dolgozott tovább.

Na és ilyen ma a szobor:

Fotó: Földes András / Index

Gyönyörű ma is és biztos kevesen gondolnák, hogy csak feleannyi idős, mint a mögötte álló épület.

A poszt azért jelent meg most, mert épp ma van Ybl Miklós, 200. születésnapja.

Ebből az alkalomból több blog is ünnepi bejegyzéssel készült ma:

• Check my Budapest: Így készült a Várkert Bazár - privát képek a felújításról
• Csak a szépre: Szolid palota zenével, kerttel
• BPXV: Az istvántelki Clarisseum - Szent István király plébániatemplom
• Fővárosi: A Várbazár leromlása és feltámadása: 1984-2015
• Inno-annó: Első a mesterek között
• Kép-Tér: YBL 200: Andrássy út 32-44.
• Lásd Budapestet: Erkel-Ráday sarka: helytörténet kicsiben és nagyban
• Miénk a Ház: Egy örökség gondozása - Ybl 200
• Nemzeti Könyvtár: Ybl Miklós 200. születésnapja

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!