Átadták a Teleki teret – és jó lett!

Józsefvárost sokan tokkal-vonóval Budapest pöcegödrének tartják. Nyomor, bűnözés, drogtanya, alacsony költségvetésű utcai prostitúció stb. Ezen a vulgáris leegyszerűsítésen bárki könnyen túlteheti magát. Elég csak egy fél napot rászánnia arra, hogy keresztül-kasul bebicajozza a nem is mindenfelé annyira szánalmas Nyóckert.

Valóban vannak a kerületnek félelmetesen lepukkant részei, de a Palotanegyedet az ötödik kerület is simán bevállalná, a már részben felépült Corvin-negyed pedig bármelyik puccos nyugat-európai nagyvárosban is helyt állna. A Tisztviselőtelep egyes részei kifejezetten rendezettek, kertvárosias jellegűek, még medencés családi házat is találni. A patinás közintézményekről: a remekül felújított Szabó Ervin könytárról, múzeumokról, egyetemekről, az ország egyik legjobb általános iskolájáról és gimnáziumáról nem is beszélve.

Töltsük meg tartalommal a teret

felvezetéssel indult az átadás második része, illetve az első érdemi programesemény. Kissé rendhagyó ez a kétrészes átadás, de valahol van benne ráció, hisz a „tartalomszolgáltatói”- délutáni etapra nyilván többen ráérnek. Szóval nem afféle várbazárizációs, adjuk át pár havonta ünnepélyesen-projekt.

Ötletes, hogy a parkot egy háromszög alapú, díszköves tér vezeti fel, ami nyomelemekben már parkot is tartalmaz, hisz néhány régi fát megőriztek, facsemetét is ültettek, valamint itt kapnak helyet a mostanában mind Budapesten, mind globálisan, világszerte tömegesen felállított zsánerszobrok.

Ide egy ószeres és egy lámpagyújtó jutott, akinek a kandeláberhez támasztott létrája alján egy kutya pipiskedik.

Ennivalóan cuki!

akár ezt is mondhatta anyanyelvén a távol-keleti származású két helybéli hölgy egyike. Mindenesetre mosolyogva beszélgettek, csak sajnos egy szót sem értettem, de remélem nekik is tetszik a megújult tér.

A harmadik szobor, a tér névadóját,  gróf Teleki Lászlót megformáló is némiképp zsánerszobrosított feldolgozásban került kivitelezésre. Ugyanis a XIX.századi politikus-író szobormása egy pad szélén ül, a mellé telepedőket szelfizésre csábítva. (A tér teljes neve már közel másfél évszázada: Teleki László tér, de még embert nem hallottam így mondani.)

Ez egy igazi ember?

kérdezte a képen látható, és az ószeres szobrát mobiljával bőszen fotózó, gambiai férfi. Ekkor jöttem rá, hogy a burjánzó zsánerszobrok versenytársai a pantomimesek.

A parkot felvezető tér akár egy vendéglátós terasznak is ideális helyszínül szolgálhatna, hasonlóan, mint a Károlyi-kert előtti Csendes Társ díjnyertes terasza. Idővel eldől, hogy erre lesz-e igény, és belevág-e vajon egy vendéglős. Hely az lenne bőven, ám a Teleki tér (egyelőre) még nincs olyan turistacsapáson, mint a Múzeum-körút és az Astoria mögötti Károlyi-kert, de ami még ennél is nagyobb hátrány: a villamosmegálló is itt kapott helyet (pontosabban: ott maradt, ahol eddig is állt), így egy kávézós teraszt vonzóvá tévő intimitást nem igen lehetne megteremteni.

Az egyhektáros park látogatása (nagyon helyesen) szigorú házirendhez kötött. Nyitás reggel, a játszótér napnyugtáig van nyitva, este nyolckor pedig zárják a kapukat. A zöldmellényes rendfenntartók udvariasan, értékelhető rugalmasság mellet, ám határozottan tartatják be a szabályokat:

Elnézést Uram, ezt a fagyit még nyalja el, de egyébként itt tilos ételt fogyasztani!

szólt rá egyikük egy középkorú, fagylaltozó férfire. Rigorózusnak tűnik, de hát a park előtti térre bárki kimehet fagyizni és nassolni. (Illetve a játszótér mellett fagyizott a pasas, lehet, hogy a park többé részén azért lehet kajálni. A házirendben csak azt láttam, hogy kábszizni, meg életvitelszerűen ott élni stb. tilos. ) A rendfenntartók másik fontos feladata az volt, hogy az érthetően mindent kipróbálni akaró gyerekeket és kamaszokat párszot vissza kellett fogni, mert:

A fű még gyönge

Az ünnepségnek helyet adó szakaszon a gyepszőnyeg már terhelhető, ám a tér nagyobbik részére nem gyepszőnyeget raktak le, hanem füvet vetettek és azt még kímélni kell. A legtöbb helyen sárga műanyagszalaggal le is kerítették a még zsenge gyepet.

Az aszimmetrikus, sokszög alakú virágágyások kimondottan jól néznek ki és a játszótér is klassz, a mostanában főképp a Kopaszi-gátról ismert, hajóvitorlára emlékeztető vászon árnyékolókkal. Egy szelidebb domb egyik oldalán lépcsőzetesen lehet üldögélni, míg a lejtős rész a legkisebbek guruló-eldorádója.

Amúgy a délutáni megnyitóprogramon a színpad vetítővásznán stílszerűen az Eldorádót vetítették, ugyanis Bereményi Géza 1988-as kultfilmjét pontosan itt, a Teleki téren forgatták.

Az ünnepélyes megnyitón a szabadtéri filmvetítés előtt Kállai Kiss Ernő „klarinétkirály” fia cigányzenekarával adott koncertet.

A késői Papp Laci-bajuszos, Liszt- és Kossuth-díjas klarinétos

illette a térhez és a kerülethez fűződő viszonyát:

Itt születtem, mindig is itt laktam, itt érzem jól magam. A gyerekeim és az unokáim is itt élnek. Itt ismer a sarki fűszeres, a hentes, és a közértben is köszönünk egymásnak. Megmondom őszintén:  a Teleki tér 50-60 éven át csúnya volt, most végre szép.

Majd a klarinétos, a hegedűs, a brácsás, a bőgős és a cimbalmos lenyomott egy olyan virtuóz koncertet, hogy ha például a Most múlik pontosan-instrumentális feldolgozásánál ez lenne az etalon, akkor kevesen merészelnék megpróbálni utánuk csinálni.

Az, hogy a park és az egész tér ennyire jól sikerült, nem csupán a tervezőket dicséri, hanem, hogy már a tervezési fázisba bevonták a helyben lakókat, hogy a „végfelhasználók” dönthessék el, milyen legyen a Teleki tér?

És ez nem csupán jelképes, PR-bullshittolás volt, hanem több körön át érdemben leültek ötletelni-egyeztetni.

Persze az enyém csak egy vélemény a sok közül. Szerintetek is klassz lett?