Az egyik művészet, a másik giccs? Tűzfalfestők csatája

Ti mikor vágtatok bele a tűzfalazásba?

A Színes Város ötlete 2008-ban pattant ki Megyeri András fejéből, szervezetileg 2009 óta működünk, és szponzorok segítségével 2010-ben biztosítottunk először lehetőséget művészeknek arra, hogy tűzfalakra fessenek. Flórián tér, Városháza park, Moszkva tér; ezeken a helyeken festettünk először tűzfalakra, az akkori Gödör fölött a színes kockák is ekkor születtek meg [QB Projekt], kerekasztal beszélgetések, fényfestések, térinstallációk valósultak meg, egy nagyszabású civil összefogással indult minden.

Miért a hétker vált a fő helyszínné?

Nekünk nem vált fő helyszínné. Egyrészt Budapesten eddig tíznél is több kerületben dolgoztunk, számos önkormányzattal ápoltunk és ápolunk remek kapcsolatot, amellett, hogy nekem erős a személyes kötődésem a VII. kerülethez, eddig közel negyven helyszínt színesítettünk ki országszerte, amelynek csak egy kis része található Erzsébetvárosban. Másrészt 2014-ben szponzori elvárás volt a főtámogató részéről az egyik kampányunkban a romkocsma negyed, ahol az első, tűzfalfestésekre is épülő fesztivált rendeztük meg.

Van konfliktus köztetek és a Neopaint között?

Részünkről nincs konfliktus, a Színes Város a kezdetek óta az együttműködésről és a párbeszédről szól. Sosem látsz minket utálkozni, vagy gyűlölködni, egyszerűen azért, mert nem ilyenek vagyunk. Ha van is valamilyen vita, az sem a két csapat, hanem inkább két ember között van. Az egyik én vagyok, a másik pedig a Neopaint szervező embere.

Ők mikor rukkoltak elő az első falfestésükkel?

2011-ben csinálta meg a Neopaint az első tűzfalfestését, a Király utca–Kazinczy utca sarkán található játszótérnél.

Szerinted mi a lényeges hasonlóság, és különbség a Színes Város és a Neopaint között?

A 2014-es évben a Színes Város 50 embernek adott munkát, a projektek között volt művészeti- önkéntes alapú, és volt kifejezetten üzleti célú megrendelés. Ezen túl mi, a Színes Városban nem egy zárt csapatban gondolkodunk, hanem afféle ernyőszervezetként azt szeretnénk, hogy másoknak is biztosítsunk lehetőséget. Megszerezzük a szponzorációt, az engedélyeket és próbáljunk újabb és újabb falfestőket bevonni. Nemrég találkoztunk az egyik vezető művészeti egyetem hallgatóival, akikkel egy kiválóan sikerült beszélgetést folytattunk kimondottan azért, hogy közös projektekbe kezdjünk. Folyamatosan fejlődni szeretnénk, ezért dolgoztatunk minél több művésszel. Ezek, amiket felsoroltam, mindenképpen a különbségek közé tartoznak.

Vannak olyan neopaintes alkotások, amelyek szerinted színvonalasak?

Természetesen vannak, én mind közül talán a lengyel-magyar barátság fáját szeretem a legjobban, de a Krúdy Gyula idézet a Király utcában is jó, esetleg angolul is jó lett volna kiírni ugyanazt.

Létezik egy markáns, ízlésbéli eltérés a Neopaint és a Színes Város alkotói között?

Az alkotók között semmiképp sem. A Neopaintben dolgoznak igen kivételes tehetségű, tanult művészek is, ők biztosan tudják, hogy

ezért sem érdemes a kettőt összevetni, hiszen más egy alkalmazott munka, és más egy művészeti célú projekt. Fontos tudni, hogy a nekünk dolgozó alkotók közül is sokan képesek bármilyen fotoreált megfesteni éppúgy, ahogy a Neopaint, sőt, csakhogy mi ezt nem akarjuk, vagy csak ritka esetben.

Mi elég sok alkotóval dolgozunk, ezért amit csinálunk, abban sokféle álláspont és ízlés jelenik meg. A mieink közül sem tetszik nekem mindegyik. Mindenesetre követjük a nemzetközi internetes visszhangot, és a valaha készült magyar falfestések közül BreakOne fecskés falfestménye az egyedüli, amelyik valóban átütötte a külföldi művészeti oldalak ingerküszöbét. Százezer körüli a megosztások száma eddig összesen. Szakmai méltatásról beszélek, nem a laikus közvélemény lájkjairól, mert annak számunkra nincs túlzott jelentősége. Ez is azt bizonyítja, hogy igenis van potenciál a magyar alkotókban, és el lehet térni a pusztán dekorációs falfestéstől. Azon dolgozunk, hogy ezt az irányt erősítsük a jövőben.

Művészetileg hogyan értékelhetők a budapesti tűzfalfestések?

Nem szeretnék művészeti értékelésbe belemenni, mert vannak erre nálam sokkal alkalmasabb személyek, személyes véleményem természetesen van: a művészeti irányok megjelenésének sokszor az engedélyeztetés szab határt, ezért hosszú út áll még előttünk ahhoz, hogy a valódi, társadalmi kérdésekre reflektáló street art meg tudjon jelenni itthon, ahogy Lengyelországban, vagy Nicaraguában, de úgy érzem, jó úton haladunk ehhez.

Ti hogyan adtok lehetőséget új falfestőknek?

A jelentkezőnek megnézzük a portfólióját, leülünk vele beszélgetni, és ha alkalmasnak tűnik az illető, akkor meghívjuk festeni és felületnagyságnak megfelelően esetleg beosztunk mellé még pár embert.

Ki dönti el, hogy ki alkalmas?

Művészeti kurátorunk, Nádudvari Noémi. Ő esztéta. Londonban is élt sokáig, nagyon sok kiállítást szervezett ott is és itt Magyarországon is. Neki egyébként a street art a szűkebb szakterülete. Ismer is egy csomó alkotót, nem annyira a graffitis oldalról, hanem inkább a művészeti világból.