Mesebeli titkos kert Józsefvárosban és egy emléktábla-töredék

2015.04.19. 13:00
0 hozzászólás

Volt nekünk egy remek blogunk pár éve, az Udvarbolond, ahol Budapest belső kerületeinek zöld belső udvarait mutattuk be sorra. A kívülről átlagosnak látszó bérházhomlokzatok olykor egészen meglepő kis kerteket, parkocskákat, ligeteket rejtettek. Módszerünk általában annyi volt, hogy ha dolgunk volt valamelyik házban, s ha ott megtetszett az udvar, lefotóztuk. Vagy csak egyszerűen besurrantunk egy befele igyekvő lakóval és gyorsan körbenéztünk odabenn.

Nos, a Bródy Sándor utca 17-be mi nem jutottunk be, ti viszont ma igen. Ez a ház is részt vesz ugyanis a Budapest100 programban, amikor a százéves fővárosi épületek egy hétvégére megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt.

Ennek a háznak a története több mint száz évre nyúlik vissza: a XIX. század épült kétszintes bérpalotának, két szárnyában istállókkal báró Podmaniczky László lovainak. Aztán jött egy tulajdonosváltás, és Szávozd  Richárd gazdasági főtanácsos, tisztségéhez méltón a gazdasági szempontokat helyezte előtérbe: átalakította bérházzá. Hogy még több lakás férjen el bele, ráhúzott az utcai traktusra két szintet, a két szárnyra egyet-egyet, meg a biztonság a kedvéért a palotanegyedi méretekhez képest óriási udvar ketté vágta még egy szárnnyal.

Így néz ki most is belülről:

Ám ha átsétálunk a kert hátsó kiskapuján, ott balra vezet fel pár lépcső hozzá, akkor ide jutunk:

Mesebeli kiskert a középen megmaradt kúttal, az egykori udvar maradványa. Mi bő egy hete jártunk ott, azóta kitört a tavasz, érdemes megnéznetek, milyen ma: bizonyára még sokkal szebb!

A ház persze ennél jóval több titkot rejt - mint minden öreg ház. Itt lakott például egykor Kádár Béla, expresszionista festő, aki ilyen klassz dolgokat festett.

Emléktáblája ma is ott van az udvaron az egyik ajtónak támasztva:

Az a helyzet, hogy nekem tulajdonképpen így is tetszik, téglák, meg cserepes növények között. Olyan mintha csak szándékosan lenne eltörve a kőlap.

De nem, sajnos nem szándékosan van eltörve, s ha megnézzük az eredeti alkotást, egyből kitaláljuk, miért is volt fontos valakinek szétbarmolni az emléktáblát, mely egykor a homlokzatot díszítette:

Na igen, az anyagválasztásnál kicsit hibázott a művész. Na de ne szomorkásan búcsúzzunk a háztól, melynek részletes történetét itt olvashatjátok. Sőt ne is búcsúzzunk tőle, inkább keressétek fel ma délután ötig gyereksarokkal és háztörténeti kiállítással várnak benneteket, háromtól hatig pedig borkostolóval!

A Budapest100 teljes mai programjátitt találjátok, korábbi cikkeinket az idei születésnaposokról pedig ittitt, itt és itt.

FRISSÍTÉS (2017.06.21.)  A ház egyik lakója, Éva Mihály Amichay egy kis kiegészítést küldött a Budapest100 önkéntesei által összeállítottakhoz. Mint írta: " A ház története kissé hibás. Magam kutattam a levéltárban a háztörténetet: a belső udvar volt az eredeti épület, mely 1850-es években épült, majd 1882-ben kérte báró Podmaniczky, hogy bérpalotát építtethessen az utcai frontra. A két épület között volt az istálló, amit az 1910-es években bontottak le, és helyette két összekötő lakóépületszárnyat húztak fel. A húszas években történt a teljes átépítés, a négy emelet és homlokzatfelújítás.  Tíz éve lakom a házban, és én hoztam be az udvarba a levert Kádár Béla-táblát, hogy legalább ott emlékeztessen bennünket arra, hogy itt élt."