A családi házak kora lejárt

Az elmúlt néhány hónapban több olyan változást is bejelentettek az építési szabályozásban, amely nem csak az ingatlanpiacra, az építészszakmára meg úgy általában az egész építőiparra lesz nagy hatással. Könnyen lehet, hogy

A három legfontosabb ezek közül:

1. Típustervek. Szabványterveket dolgoznak ki az egész országra, ezeket a szokásos engedélyeztetési procedúra nélkül meg lehet majd építeni. Több családi ház épülhet, viszont ezek mind hasonlóak lesznek majd egy-egy tájegységen belül.
2. Csok. A családi otthonteremtési kedvezmény lényege, hogy 10+10 millió forint jár az új házra a három gyermeket vállalóknál. Aki magának építi meg, ezen felül 5 millió áfát visszaigényelhet. Várhatóan rengeteg 90 négyzetméter feletti házat húzhatnak fel a következő években.
3. Az építési törvény módosítása. A december 29-én megjelent kormányrendelet rengeteg ponton módosította a hatályos jogszabályokat, alaposan megkavarva vele a szakmát. Az építészek többsége még csak értelmezni próbálja, de sokak szerint beláthatatlan következményei lesznek annak, hogy ezután „jóformán tervet sem kell készíttetni” egy új családi házhoz.

Ebben a cikkben a típustervek kérdését igyekszünk körüljárni. Miután kiderült, hogy a kormány a típustervek bevezetést tervezi az egész országban, sokan fölhördültek azon, hogy ez ha nem is az építészszakma végét, de mindenképpen a települések sivárrá válását jelenti: jönnek a XXI. századi Kádár-kockák! De tényleg ilyen nagy veszélyt jelent ez? A vélemények ugyan megoszlanak, de úgy tűnik, esztétikailag akár még jól is kijöhetünk az egészből. Ennél azonban jóval nagyobb probléma van az új szabályozással.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a típusterv. Nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy nem kell minden egyes házat teljes egészében megtervezni nulláról, hanem némi helyhez igazítás után egy kész terv alapján építtethetünk egyet a telkünkre. Ha valami lebutított hasonlatot keresünk, akkor mondhatjuk azt is, hogy autót is készet választunk, nem terveztetünk az igényeinkhez, és öltönyt sem szabatunk magunknak jó ideje. Miért lenne ez másképp a házzal? Persze azért a környezeti adottságok miatt nem „ejthetjük le” bárhol ugyanazt a modellt, és persze ez azt is jelenti, hogy rengeteg ház lesz többé-kevésbé egyforma. Mint ahogy sok egyforma autó és öltöny van az utcákon.

Hogy baj-e ez?

Ha a magyar falvakra gondolunk, ahol évszázadokon át egy íratlan „típusterv” alapján készültek a házak, akkor egyáltalán nem baj. Ugyanígy butaság az országot elárasztó Kádár-kockákkal példálózni, hiszen azok nem központi utasításra születtek, sőt, a típustervek bevezetésével épp ezek elterjedését próbálták visszaszorítani a 70-es években. Akkor miért a nagy ellenérzés?

A mostani bejelentés szakmai körökben igazából azért nem okozott akkora sokkot: aki követi a szaksajtót, azt biztosan nem lepte meg, gyakorlatilag tavasz óta lehetett sejteni, hogy ez jön. A típustervek bevezetése évtizedek óta terítéken van, valaki mindig érvel mellette, úgy látszik, most jött el az idő, hogy a kormány is az ötlet mellé álljon.

A jelenleg tervezett szabályozás lényege, hogy 2016 végéig kialakítanak egy mintaterv-katalógust, amibe a különböző tájegységeknek megfelelő tervek kerülnek, mellékelve tételesen, hogy melyik elkészítéséhez mennyi anyagra és munkaidőre van szükség. A 160 négyzetméternél kisebb alapterületű, pincével és padlással együtt is legfeljebb háromszintes lakóházaknál a rendszer bevezetése után a szakhatóságnak csak rá kell bólintania a tervekre. Ha valaki típustervet épít meg, akkor semmibe nem köthetnek bele.

Mi lesz mindennek a következménye?

Esztétikailag jól is járhatunk

Egyesek ugyan attól tartanak, hogy innentől egysíkúakká válnak a települések, de esztétikai kérdéseken kár vitatkozni. Egyrészt mert egyelőre nem tudni, milyenek lesznek a tervek, még az sem dőlt el egyelőre, hogy választják ki azokat. Erről sem a Miniszterelnökség, sem a szervező Lechner Tudásközpont nem tudott, illetve nem kívánt többet mondani. Másrészt meg azért jelenleg a családiház-építészet sem olyan erős, hogy nagyon aggódni kellene miatta.

„Ma egy átlagos családiház-építés abban merül ki az ország nagy részén, hogy megvesznek egy telket, felparcellázzák a lehető legkisebb telekméretre, és azután építenek rá egy kétlakásos vagy – ha a szabályozás megengedi – két egylakásos családi házat. Mindegyik pont ugyanaz a kontyolt, mediterránnak csúfolt, »egyenrossz« épület” – mondja Varga Illés Levente építész, aki egy évtizedet eltöltött a lakossági építési beruházások államigazgatási feladatainak szervezésével is.

„A vállalkozó a befejezés előtti utolsó pillanatban eladja, hogy még a használatba vétel előtt új építésű legyen, és a szocpolt, illetve az egyéb támogatásokat fel lehessen rá venni.

A vásárló nagyjából annyiról dönthet, hogy rózsaszín vagy bugyikék csempét szeretne-e a vécé mögé.

Azután az első tavasszal kiderül, hogy kéne egy fészer, mert nem tudja hova tenni a fűnyírót, és az autó fölé is kellene egy tető, hogy ne az udvaron álljon. Úgyhogy elkezdődnek a toldozgatások, gányolások. Esztétikai szempontból ennél azért tényleg jobb lenne egy típustervgyűjtemény.”

Ugyanakkor Kévés György, Kossuth- és Ybl-díjas építész azon aggódik a Népszabadságnak adott nyilatkozatában, hogy az új szabályozással munkanélkülivé teszik az építészeket. „Ki rendelne terveket, ha azt a sarki trafikban fél pénzért megveheti, ráadásul a rettegett engedélyezési eljárás alól is mentesülhet?"

Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a fiatal építészek gyakorlóterepe is elvész.

Az építész alkotó, és nem másolóiroda. Ha valaki nem tud épületet tervezni, a típustervet sem fogja tudni a telekre igazítani

– figyelmeztetett Beleznay Éva is, Budapest egykori főépítésze. Szerinte nem típustervekre lenne szükség ahhoz, hogy esztétikusabb legyen a települések képe, hanem építészeti útmutatók kidolgozására. Az írországi Cork guideline-ja alapján (innen letölthető pdf-ben) Krizsán András, Ybl-díjas építész készített is egyet a Balaton-felvidékre. Érdemes belelapozni a bemutatóanyagba (pdf), mikre kellene ügyelni, hogy a hagyományokhoz és a táj arculatához illeszkedjenek az új házak.

Más kérdés, hogy igazi alkotásokat és egyedi műveket most is csak azok rendelnek, akiknek nem tétel a típustervvel megtakarítható összeg, ráadásul legtöbbször nem is 160 négyzetméterben gondolkodnak.

„Talán nem merjük bevallani, de típustervek most is léteznek – emlékeztet Varga Illés Levente. – Hét évig voltam egy építéshatóság vezetője, és a rendszeresen ott engedélyeztető építészek negyede-harmada mindig ugyanazt a tervet adta be kicsit átvariálva.

Az új építésű családi házak jelentős része ma sem építészeti munka, csak építőipari szempontból nóvum.

A típusterv igazi előnye azonban nem is az, hogy meg lehet takarítani vele a tervezés költségének jó részét, hanem hogy előre lehet számolni a költségekkel. Gyakorlatilag „dobozos termékké” válik a házépítés, ami különösen a magyar építőiparnál, ahol azért meg-megszaladnak menet közben a költségek, igencsak előnyös lehet.

Túl egyszerű

Ha esztétikailag nem okoz gondot, és a komoly építészeti munkákat sem fenyegeti veszély, akkor mégis mi a gond az egésszel? Az, hogy túlzottan megkönnyíti a családi házak építését!

Ez elsőre persze inkább tűnik előnynek, mint hátránynak, de csak addig, amíg nem kezdjük el tüzetesebben megvizsgálni a magyar lakáshelyzetet és településeink szerkezetét.

„Magyarországon egészségtelenül el van tolódva a lakásállomány az egy- vagy kétlakásos lakóépületek, magyarul a családi házak irányába. A világ szerencsésebb fejlődésű felén

a családi ház a gazdagok kiváltsága, nálunk sokan élnek olyanok is ezekben, akik nem engedhetnék meg ezt maguknak

– fogalmaz Varga Illés Levente, aki a témáról bővebben is írt korábban. A családi háznak ugyanis nemcsak a fenntartása drága – jóval magasabbak a rezsiköltségei, mint egy társasházi lakásnak –, hanem az önkormányzatoknak és az államnak is hatalmas pluszterhet jelent.

Az egyre jobban szétterülő kertvárosokhoz, a mind nagyobbra dagadó agglomerációnak ugyanis ki kell építeni és üzemeltetni kell a közműveket, szolgáltatásokat, iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket, utakat és tömegközlekedést. Az ingázó autósok okozta környezeti terhelésről és a városokban okozott dugókról most ne is beszéljünk.

„A gazdasági válság miatt kicsit megtorpant az új családi házak építése, de látszik, hogy a kormányzat és a piac is még mindig ezt próbálná kiszolgálni. Be kellene látni: aki nem tud családi házat építeni, azt nem kellene azzal kiszolgálni, hogy egyszerűsítjük az engedélyezést, és segítjük azzal, hogy típustervből olcsóbban megépítheti” – mondja, aki azért bízik abban, hogy nem tér vissza a kilencvenes évek őrülete, amikor rengeteg belterületbe vont új földet adtak el az önkormányzatok, s aminek aztán pár évvel később maguk itták meg a levét. Szerinte inkább bérlakásokat kellene építenie az államnak és az önkormányzatoknak – szociális és nem szociális alapon is –, ezzel segítve a fenntarthatóbb települések kialakítását.

Persze nem csak városok vannak Magyarországon. Mi van a falvakkal? Nos, azokon a helyeken, ahol tényleg indokolt a családi házas építés, ott rengeteg a kihasználatlan és eladhatatlan lakóingatlan. Elég megnézni a vidéki árakat, jól mutatják, milyen a kereslet és a kínálat aránya. Magyarországon nincs mennyiségi lakáshiány, csak minőségi, ráadásul az ország népessége fogy. A meglevő családiház-állomány viszont rossz állapotú. Az Energiaklub felmérése szerint pont ezen a területen lehetne a leghatékonyabban befektetni: egy

Kár, hogy úgy tűnik, ezzel pont ellentétes folyamtok zajlanak: egyre inkább a családi házak építését támogatják, miközben néhány hete bejelentették: az Európai Uniótól energiahatékonyság javítására kapott pénzt nem a lakosságnak, hanem a közintézményeknek adják.

A sorozat következő részében azt járjuk körül, hogyan befolyásolhatja a települések szerkezetét a csok, és milyen hatásai lesznek az építési szabályozás közelmúltban történt változásainak.