Lebontják a Palotanegyed egyik legöregebb házát

A VIII. kerület Palotanegyed városrészét egyre inkább úgy ismerjük, mint ami Budapest belső városrészei közül a lehető legkulturáltabb módon veszi ki magát a város fejlődéséből, változásaiból. Nagyrészt elkerülték a bontások és botrányok (amelyekről pl. a zsidónegyed elhíresült), és emellett megújulóban vannak utcái és épületei is. A dzsentrifikáció természetesen itt is érvényesül, de jórészt pozitív értelemben, mivel a beköltözők egy jó része is nyitott arra, hogy élő lakóhelyként tekintsen erre a negyedre. Tény, hogy a kerületvezetés is sokat tesz a Palotanegyed fejlődéséért (a kerület más részeihez képest talán túl sokat is).

Most a Palotanegyed egy olyan utcájáról lesz szó, aminek nagy része már szintén megújult: díszburkolat, fasor, felújított homlokzatok, széles járdák. Egy másik része viszont várhatóan átalakulás előtt van, ami radikálisan változtathatja meg az utca képét. Egy-két éven belül ugyanis három egymáshoz viszonylag közel levő épület tűnhet el, és válthatják fel őket új építésű, egyelőre ismeretlen kinézetű lakóházak.

Amelyikért tényleg kár lenne

Kőfaragó utca 8.

Kezdjük azzal, amelyik talán a legismertebb a három közül. Ez a Kőfaragó utca 8., az utóbbi években Super8 néven volt ismert. Működött itt romkocsma, táncpróbaterem, voltak kiállítások és mindenféle más rendezvények, de igazán nem működött a hely, voltak konfliktusok a környékbeliekkel, és sem közösségi, sem üzleti értelemben nem lett sikeres. Arra viszont jó volt, hogy nyilvános térként az ember bejuthatott ennek a nagyon furcsa alakú teleknek a belső udvarára, amely két hatalmas fájával, a közel 200 éves, szabálytalan szögekkel rendelkező ganggal egy kis játékosságot adott az utca házak diktálta rendjével szemben.

Maga az épület nincs jó állapotban: régóta hiányzik a vakolat, és ki tudja, mikor újították fel utoljára. Éppen a vakolat hiánya árulkodik legjobban a koráról: a mészkő-tégla vegyes falazat inkább a XIX. század közepéig volt divatban (utána már csak az alapozáskor használtak ilyet).

És íme a belső udvar:

Az archívumok szerint 1840 körül épült, ezzel az utca - és a Rókus Kórház után az egész Palotanegyed -  legrégebbi házáról van szó. Ehhez képest semmilyen szintű építészeti védelem nincs rajta - amelyből egyenesen következett, hogy simán megkapta a bontási engedélyt. Az épület tehát bármikor eltűnhet, és mivel épp most váltott tulajdonost, a folyamatok várhatóan hamarosan felgyorsulnak. Nagy kár érte...

Ami még őriz értékeket

Kőfaragó utca 12.

A második áldozat viszonylag friss fejlemény. A Vasas Művészegyüttes székházáról van szó, a 12. szám alatt. Bár nem az utca legszebb háza, a kiszűrődő népzene, az itt próbáló és fellépő kórus, zenekar és tánckarok nagyon sokat tettek hozzá a környék életéhez és hangulatához. Most kiderült, hogy a szakszervezet eladta alóluk az épületet. Mivel az egyik indok az volt, hogy gazdaságosan nem felújítható, kevés esély van arra, hogy az új tulajdonos nem a dózerrel kezdi. 

De mit is rejt ez az épület valójában? Kívülről viszonylag egyszerű stílusú, engem már csak funkciója okán is a (szintén lebontott) Kultiplexre emlékeztet. Ha viszont bemegyünk az épületbe, megcsap minket a 60-as évek hangulata.

Továbbmenve a belső udvarba pedig az éles szeműek egyből kiszúrhatják, hogy bizony azok a gerébtokos ablakok minimum 150 évesek és minden bizonnyal annak a háznak a maradványa, amit  a levéltári adatok szerint 1860-ban Schwab György építtetett a telekre.

Itt válik tehát egyértelművé, hogy ez a ház folyamatos átalakítások eredménye, és még ma is őriz valamit a környék régmúltjából, amikor még Steinmetz-gasse néven emlegették az utcát.

De mikor történhetett az átépítés? Háborús találatot kapott a ház? A Fortepan gyűjtemény egy 1948-ból származó fotóján ha elmosódottan is, de még látható ez a homlokzat: a környéken ritkaságnak számító timpanonos kis városi kúria köszön vissza a képről. E szerint tehát az átalakítás az 50-es, 60-as években történhetett.

Amit nem sokan fognak sajnálni

Kőfaragó utca 13., Bródy Sándor utca 44. 

Erre rögtön két utcában is felkaphatjuk majd a fejünket: a Kőfaragó utca 13. ugyanis a másik oldalon Bródy Sándor utca 44. névre is hallgat, és az a fajta épület, ami valószínűleg legtöbbünk mentális térképén nincs rajta: jelentéktelen és funkció nélküli, legfeljebb azért értékelhetjük, mert délben is beengedi a napfényt a Kőfaragó utcába.

Elvileg, és a belmagasságból is erre következtethetünk, ez egy századfordulós épület, de túl sok minden nem emlékeztet eredeti formájára.

A Bródy Sándor utcai oldalról viszont fennmaradt egy fotó: e szerint Ecker Károly Az öreg kéményseprőhöz címzett vendéglője állt itt - szinte biztos, hogy ugyanebben az épületben, mivel az ablakkiosztás és az épületmagasság is megegyezik a maival. A homlokzatot valószínűleg a háború után leegyszerűsítették. Az utóbbi évtizedben a házikó a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában állt, tőlük bérelte egy könyvesbolt, innen a Könyv Klub felirat, majd az is megszűnt és üresen pusztult az épület.

Ezt a házacskát sokan nem fogjuk sajnálni, hiszen történeti értéke nincs, és kevesen kötődnek hozzá. Nekem volt szerencsém járni mindkét szárnyában. Szegény elég lepusztult, építési ideje szinte meghatározhatatlan.

Egyetlen hangulatos eleme a Kőfaragó utca felőli rész üveggel fedett kapubejárója. Ez adja az ötletet ahhoz, hogy átjáróházként is ki lehetne alakítani az új beépítést, hiszen a környék szabálytalan utcaszerkezete igényli az ilyen rövidítéseket. Erre azonban valószínűleg nem fog sor kerülni: az ide tervezett 31 lakásos épület földszintjén egy galéria és más kiszolgáló helyiségek lesznek. 

Az is felmerülhet bennünk, hogy ha nem értékesíti a minisztérium a telket, ideális helyszín lett volna ez egy zsebparknak: egy átjáró a két utca között sok zölddel. Párizsban például rengeteg ilyen van.

Az önkormányzat honlapja szerint július 11-étől kapott közterület-foglalási engedélyt az építkezés megkezdéséhez a tulajdonos: a Kőfaragó utcai oldalt már körbekordonozták.  A tervek szerint jövőre készülhet el az új épület.

A szerző a Városi Metamorfózisok bloggere. 

Érdekel a régi pesti házak sorsa? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!