Mi lenne, ha lebontanák a Citadellát és a Szabadság-szobrot?
Punkos húzás fiatal magyar építészektől
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Nem is olyan rég írtunk az Urbanistán, hogy kihirdették a Gellérthegy megújítására kiírt pályázat eredményét. Ennek apropóján küldték el a Paradigma Ariadné építészei (vagyis Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid, Titkos Ádám) pályázaton kívüli, alternatív tervüket, amelyben elbontják a Citadellát, meg a Szabadság-szobrot és erdőt telepítenek a helyükre. Cserébe hatalmas lépcsősorokat helyeznének a hegy oldalába, ahonnan a legjobb kiáltás nyílik. Át is adom nekik a szót:
"A terv lényege az, mint ami a Szabadság híd lényege is volt idén nyáron, hogy legyenek nagy, kényelmes területek a városban, amiket a város lakói magyarok, turisták, öregek, idősek társadalmi osztálytól függetlenül belakhatnak, használhatnak, szerethetnek, magukénak érezhetnek a fogyasztás kényszere és infrastruktúrája nélkül. A Citadella és a Szabadságszobor történelmi jelentősége és emléke azonban mégsem vész el, hiszen
a létrejövő lépcsősorok a Citadella köveiből épülnek fel,
és azokat a Szabadságszobor megolvasztott anyagából létrejött kapcsok kötik majd össze. Így a forma elvész, de az anyag megmarad.
A javaslatunkhoz készítettünk látványterveket és egy részletes leírást, amely aktívan, folyamatszerűen ábrázolja, amit a látványtervek statikusan. Ezen túl plakátokat is kihelyeztünk a városban a tervről.
Ezek a részletek mind részei annak, hogy elmozdítsuk a Gellérthegy politikai értelmezését. Jelenleg a hatalom reprezentációs eszköze, vagy turisztikai látványosságként működik. A mi célunk az volt, hogy az emberek együttműködésének helyeként ábrázoljuk a Gellérthegyet, amelyet sokkal inkább a közösség formál, mintsem bármilyen felettes erő, vagy külső kényszer. Ehhez kerestünk megfelelő formát. Fontos, hogy
a terv nem egy ellenterv, nem a pályázatot vagy a pályázati eredményeket akarja támadni, fricskázni.
Egyszerűen a pályázat kötöttségeitől mentes alternatíváját mutatja a Gellérthegyről való építészeti, téri gondolkodásnak."
Maradjunk abban, hogy érdekes. Mindenesetre, ha páran elgondolkodnak azon, milyen egy jó közösségi tér "a fogyasztás kényszere és infrastruktúrája nélkül", akkor már volt értelme a tervnek. Szerettem volna amúgy jobb minőségű képeket kérni, de mint megtudtam, ez a kinézet a művészi koncepció része. Hát jó, azt hiszem már öreg vagyok.
Az egész amúgy arról jutott eszembe, hogy a Magyar Építőművészek Szövetsége jövő kedden bemutatja a díjazott pályaműveket. Ott lesznek a nyertes pályaművek alkotói is, valamint a bírálóbizottság több tagja is, itt vannak a részletek.
Érdekel, mi történik Budapest közterületeivel? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon