Más lesz bármiben az új IKEA, mint a másik kettő?

Gasztronómiai és erotikai újdonságok az új soroksári bútoráruházból

02

Ha elhisszük a közhelyet, hogy a bevásárlóközpontok a fogyasztás templomai, akkor az IKEA egy katedrális, ahova minden hívőnek kötelező elzarándokolnia, sőt még az ateisták is benéznek időnként a nagyobb ünnepeken. A lakberendezés Caminóját járó igazi zarándokokat könnyű felismerni: általában párban sétálnak elmélyülten a hálószoba osztály környékén, a férfi már elgyötört, le-le marad, de a nő átszellemült arccal tör magának utat a Klippan, Vittsjö és Liatorp szavakat motyogva.

Eddig két szentélye volt a skandináv lakberendezésnek Magyarországon: az első, 26 ezer négyzetméteres egység még 1990-ben nyílt az Örs vezér terénél, egy kisebb, mindössze 19 ezer négyzetméteres kápolnát pedig 1999-ben húztak fel Budaörsön. A június 14-én nyíló harmadik, soroksári IKEA minden eddiginél hatalmasabb, közel 34 ezer négyzetméteren lehet majd hódolni az európai értelemben vett polgári dizájnnak és persze a préselt pozdorja bútoroknak. Hol máshol, mint a Bevásárló utcában!

Miért éppen Soroksár?

Elég magától értetődő a kérdés, hogy miért kell a harmadik magyarországi IKEA-t is Budapesten megnyitni. (Oké, a második ugye nem a fővárosban van, de azért az nem egy túl jó érv egy vízfejről szóló vitában, hogy Budaörs tulajdonképpen vidék.) Nos ez nem a cég hülyesége, hanem szegény országunk alakult így. Egy ekkora központot muszáj autópálya mellé rakni. Egy okos multi végigméricskéli, honnan lehet a legnagyobb lefedetlen területet ellátni, és ha a magyar közúthálózattal az az eredmény jön ki, hogy Soroksárról, akkor Soroksárra rakja az áruházat.

Az IKEA pedig okos multi, amelyik tudja, hogy egy távolról érkező áru szállításában mindig az utolsó pár kilométer a legdrágább, szóval a legjobb ha azt már nem ő, hanem a vásárló fizeti. Ezért is került a város szélére a harmadik áruház, ahol ráadásul a mélygarázsépítést is meg lehet spórolni. Becsületükre legyen viszont mondva, hogy a parkolóban négy elektromosautó-töltő is lesz, és gondoltak a tömegközlekedésre is, a 123-as és a 135-ös busz is meg fog állni előttük.

Az IKEA évente 100 millió darab fából készült bútort ad el világszerte, és ezzel a világ éves fakitermelésének közel 1 százalékáért felelős. De hiába a svéd cég diktálja az egész nyugati világ, sőt a feltörekvő piacok lakberendezési stílusát, ez nem nagyon látszik kívülről: egy IKEA-áruház az a világon mindenhol ugyanaz a nyomasztó kék-sárga doboz. Valahol egészen abszurd, hogy egy love brand, amelyik az otthonosságra, meg a bensőséges meghitt pillanatokra fókuszál, egy olyan gigantikus konténerből kínálja termékeit, amelyikhez képest egy Lidl-áruház egy mézeskalács házikó. Még az Aldi vagy a McDonald's is képes minden országban csinálni néhány izgalmas, egyedi boltot, a legtrendibb bútoráruház azonban nem. Komolyan, mintha kupakos sörösüvegben árulnának parfümöt.

Húsgolyók és kávézó

Ez Magyarország (és a régió egyik) legnagyobb IKEA-egysége, ami nem azt jelenti, hogy bármi máshol van, mint mondjuk Budaörsön, csak annyit tesz, hogy kétszer is van időnk elcsüggedni, amíg a kiállító térből leérünk a piactér végére, az illatgyertyákhoz. Szóval a menetrend ugyanaz: fel a lépcsőn, végig a bemutatószobák során, aztán jön az étterem, majd le a piactérre és már ott is állunk a pénztáraknál. Ám az IKEA-ban a legcsodálatosabb a PR. Hogy bár végigkalandozunk egy egész áruházon, miközben mondjuk csak egy villanykörtét szeretnénk venni, mégsem tudunk haragudni rájuk, sőt élvezzük az egészet. Pedig máshol ölni tudunk, ha öt percig kell tökölődnünk egy boltban. Tisztára mint egy olasz pizzázóban, ahol jókat mosolygunk a laza pincéreken, hogy milyen autentikusan kiabálják, hogy buona sera, és milyen autentikusan szarják le a rendelésünk másfél órán át, miközben ugyanettől otthon agyvérzést kapunk.

Ami igazán más, mint amit megszoktunk, az az étterem. Nem is igazán az, amit újdonságként harangoztak be, hogy van benne grill, hanem hogy

sokkal logikusabb és átláthatóbb az elrendezése.

Hosszabb a kiszolgáló rész, több a kassza, és könnyebben megközelíthető minden a vendégtérből. Arról nem is beszélve, hogy a koszos tálcákat ezentúl egy futószalag szállítja el, amitől jelentősen csökkent az “üzemi menza a csepeli csapágygyárban” érzés. (Főleg azoknál, akik nem jártak a Goldmannra ebédelni.)

Az étteremhez ráadásul hozzácsaptak egy kellemes kávézós sarkot pár nem megszokott süteménnyel, és ha nem is olyan, mint egy bútorboltba dugott Starbucks, de azért simán el lehet ejtőzni benne egy fél napot, akár egy rendes kávéházban. Mondjuk ehhez képest elég kicsi, valószínűleg folyton tele lesz. Fel is merült bennünk, hogy talán kinyithatnák ezt a teret a bemutatótér felé, az emberek magukkal vihetnék a kis tortáikat a konyhabútorok közé.

Az IKEA-ba amúgy is sokan csak ebédelni ugranak be, sőt ugyan nem ez a cég fő profilja, de mostanában ráfeküdtek a vendéglátásra, mivel ez az egyik legjövedelmezőbb üzletáguk. Tavaly közel 2 milliárd dolláros forgalmuk volt a boltokba eldugott éttermeknek, és a hivatalos adatok szerint több mint 150 millió darab húsgolyót adtak el.

Ja igen, a bútorok!

Nos, a bútorok azok persze ugyanolyanok, mint a másik két IKEA-ban, de hát az ember pont ezt várja el, miután otthon megálmodta a katalógust lapozgatva, hogy mit is szeretne. Mi lenne a McDonald's-szal, ha csak helyben derülne ki, hogy az Oktogonon más kicsit a Big Mac mint Alsó-Londonban?

Amiben ez az IKEA más, mint mondjuk a budaörsi, az a lakberendezők által berendezett inspirációs terek. Ezeket a kamutévékkel és betűk nélküli könyvekkel gazdagon díszített szobabelsőket állítólag a környékbeli lakások alapos tanulmányozása után rendezték be, hogy ezzel is segítsék az ötlettelen vásárlókat. Ez csak azért meglepő, mert ugyan vannak kifejezetten kis nappalik, de valahogy egyik sem úgy fest, ahogy egy soroksári sorház, vagy csepeli panel: pedig a házgyárak típustervek szerint dolgoztak, nem lett volna nehéz egy egy szoba plusz két félszoba lakást szimulálni, igen, a félszemélyes konyhával, és a fürdőszobával, amibe a kádon kívül már nem nagyon fér el semmi.

Ehelyett vannak sötétre festett hálók hatalmas gardróbszobával, ami vagy arra utal, hogy az IKEA lakberendezői sosem láttak még panellakást, vagy hogy megszállottan szeretik a Szürke ötven árnyalata látványvilágát. De tényleg,

csak egy házi kaloda, meg egy ízléses szopóálarc-gyűjtemény hiányzott néhol a tökéletes összhatáshoz.

Persze el lehet röhögcsélni azon, hogy mennyire steril szobákat kínál nekünk az áruházlánc, sőt legyinthetünk is, hogy hát milyen lenne egy szobabelső, amiben az utolsó mécsestartó is vadonatúj, de ha valaki időnként átlapozza az IKEA Magazint, akkor rájön, hogy igenis lehet ezt másképp is: pár, az összképet meghatározó régi bútorral meg lehet mutatni, hogy a lapraszerelt svéd bútorok nem csak akkor néznek ki jól, ha előtte minden régi cuccunk kidobáltuk az ablakon.

Magunk részéről drukkolunk az új IKEA sikerének. Persze sokaknak nem esik útba Soroksár, de az Örs vezér téri áruházban azért a legtöbben időnként megfordulunk: és mindenki tegye a szívére a kezét, nem lenne kellemesebb, ha egy hosszú és kegyetlen konyhaszekrény-válogatás után ott csak fele olyan hosszú lenne a sor az áfonyás-málnás sajttortához?

Érdekel, mi épül Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!

  • Tippek
  • Bankszámla