Siralmas állapotban Makovecz remekműve Sevillában

Amikor megígértem, hogy hamarosan bemutatjuk a 111 legfontosabb magyar házat, nem gondoltam volna, hogy ez első épület, amiről szó esik majd, nem budapesti lesz. De még csak nem is magyarországi. A cikk hatására ugyanis egy kedves olvasónk, Kolozs András elküldte nekünk azokat a képeket, amelyeket idén nyáron készített Sevillában.

Az 1992-es világkiállításra készült magyar pavilon egyedülálló alkotás. Tulajdonképpen Makovecz Imre munkásságának összegzése, és éppen ezért talán legfontosabb munkája. Amit gyakran az építész szemére vetnek bírálói, hogy épületei nem praktikusak vagy díszletszerűek, az itt csöppet sem hátrány: ez pont az a feladat volt, ahol szabadjára engedhette a fantáziáját, és az egész épület egy szimbólumokkal teli installáció lehetett. Nem csak nekünk jelent sokat, 2008-ban felkerült az andalúziai történelmi örökség listájára. Vagyis nem szabad elbontani, és bármilyen átalakítást csak felügyelet mellett lehet végezni.

A legfrissebb hír róla az, hogy megpróbálják elárverezni az épületet, melyet akkor már a vandálok ellen ráccsal vettek körbe.

Utoljára 2013 tavaszán írtam róla, akkor ugyanis szóba került, hogy a Magyar Állam megvásárolja és hazaszállíttatja az épületet, melyről az a hír járta, hogy rossz állapotban van. Nem tudom, belülről milyen lehetett, de a Google Maps egy évvel korábban készült fotóján már kicsit kopott ugyan, de  a környezete rendezett:

 Akkor ugyanis még múzeumként hasznosították, de az pár évvel később bezárt és onnantól kezdve végképp az enyészet lett úrrá a házon. Így nézett ki 2015-ben, amikor már felverte a gyom a környezetét:

 És hogy milyen a helyzet most? Olvasónk Kolozs András idén nyáron járt ott. Mint írja 

szívbe markoló látvány.

A nyüzsgő Sevillában járva az egykori expo területe igazi szellemváros lett mostanra, a kontraszt nagyon éles. Mintha Csernobilban sétálna az ember. Minden épület üres, lezárt, az egykori expo forgatagos utcái üresen konganak, a faleveleket se söpri össze senki."

És hogy milyen a magyar pavilon?

"Mivel az épület sarki telken van, három oldala elég jól bejárható, de egyébként körülbelül két méter magas gaz van körülötte. Belátni nagyon nem lehet, mert ujjnyi vastag lánccal be van zárva és sötét van bent, így a benti állapotokról nem tudok. Ahol üveg van eredetileg, ott kartonnal, fekete papírral van leragasztva belülről a felület, hogy ne lehessen belátni, ne menjen be a fény. Graffitit szerencsére nem láttam. A fa felületek kezeletlenek, az erős nyári sevillai nap hamar kiszárította, deformálta itt-ott őket. Az a terem, ahol a híres, egyben kivett és üveg padlóba helyezett fa van/volt a gyökereivel, talán még megvan, az egyik résen mintha láttam volna az ágait, de összességében nem tudom milyen állapotban lehet. Az biztos, hogy vastag por van bent mindenütt. Az épület külső sziluettjén kívül semmi nem emlékeztet sajnos egykori pompájára, bár mint ahogy írtam, most is jól illeszkedik a környezetébe, mivel az összes többi épület is pusztul körülötte. Sic transit gloria mundi."

Hát én azért titkon bízom benne, hogy nem transit örökre. Mégis csak a 20. század második felének egyik legfontosabb magyar építészéről, és annak egyik legfontosabb alkotásáról van szó.