Csodaszép betonszörnyeteg

Szombathelynek elég klassz építészeti öröksége van az ókortól napjainkig. Itt van az egyiptomi istennőnek szentelt Iseum (vagyis annak közelmúltban újraépített rekonstrukciója), a hangulatos Vasi Múzeumfalu, az ország egyik legnagyobb temploma, a Sarlós Boldogasszony-székesegyház, vagy épp a Szent Márton-templom, ami állítólag pont ott áll, ahol a névadója megszületett. Ám amikor a Mi vidékünk keretében elkezdtük tervezgetni a Vas megyei túrát, nekem egyből egy városszéli kert végében álló betonépület jutott az eszembe: most végre megnézem a szombathelyi csillagvizsgálót!

Hogy egészen pontos legyek, az objektumnak van egy sokkal komolyabb neve is, ez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont (ELTE GAO MKK).

A névadó Gothard Jenő, aki az első magyar vízi erőművet tervezte, ami a szombathelyi villamosvasútnak adta az áramot. Mellesleg herényi birtokán egy obszervatóriumot építtetett, saját tervezésű kupolával, ahonnan asztrofizikai megfigyeléseket végzett. Sajnos fiatalon elhunyt, és a csillagászati kutatás abbamaradt. Egy darabig még meteorológiai megfigyeléseket végeztek az obszervatóriumból, aztán az is véget ért. Eltelt több mint fél évszázad, Herény közben Szombathely rész lett, mikor elhatározták, hogy újra megfigyelőállomást építenek ezen a helyen. Egész pontosan:

1968-ban készült el az első üteme, és elképesztően menő lett.

Zalotay Elemér alkotása elsőre olyan, mintha marha nagy művészkedés lenne. Egy beton emlékmű. Pedig az a helyzet, hogy ez a ház az utolsó szögletéig funkcionalista, semmi felesleges nincs rajta, minden eleme azért van ott, ahol van, mert ott kell lennie.

A hatalmas, vaskos betonszerkezet célja, hogy egy picit se rezdüljön meg az épület, hiszen hihetetlenül pontos észleléseket kell végezni belőle. Mint utóbb kiderült, az anyag duplán is hasznos. Az aljában ugyanis később olyan berendezéseket helyeztek el, amelyeket károsan befolyásolna a hirtelen hőmérséklet-ingadozás. Bár a méternyi vastag betonfal is felmelegszik nyáron, télen lehűl, de csak nagyon lassan: vagyis egy éjszakán belül nem változik jelentősen a hőmérséklet odabenn.

A T alakú elemek két karján tud kicsúszni oldalra a mozgatható tető, ami a teleszkópot takarja. Betoncsőben sétálhatunk fel hozzá, amely azonban közvetlenül nem, csak egy kis lépcsőn keresztül kapcsolódik a főelemhez. A cél itt is ugyanaz volt: elkerülni a remegést, amit esetleg a „lépcsőház” átadhatna a főelemnek.

Mindezzel együtt persze biztosan meg lehetett volna oldani az építményt kevésbé mutatósan is, de szerencsére nem így tett a tervező. Az egész olyan, mint egy káprázatos űrhajó. Ahogy lépdelünk fel az ablaktalan betoncsőben az alacsony lépcsőfokokon, tényleg olyan érzésünk támad, mintha nagyobb lenne a tömegünk a megszokottnál. Mert mondjuk épp robogunk kifele a Naprendszerből.

Pár évvel később – amúgy az eredeti terveknek megfelelően – egy másik, hagyományos, kupolás-réses épület is került mellé. Így ugyan már kevésbé tűnik a kompozíció beton űrhajónak, de egy űrbázisnak még simán elmegy.

A legszebb az egészben, hogy a fotókon olykor monumentálisnak látszó épület egészen szerény. Az utcáról nem is látszik, de még a kutatóközpont udvarára érkezve sem. Szelíden meghúzódik a fák közt a kert végében. A szomszédai kertes házak, hátul, egy kiskapun a Kámoni arborétumba sétálhatunk át. Ahogy belépünk az utcáról, a régi Gothard-nyaraló épülete fogad, amelyben ma kutató- és oktatóközpont, illetve egy kisebb kiállítás fogadja a látogatókat. Aztán egy keleti hangulatú, űrszobrokkal tűzdelt ösvényen sétálhatunk el a csodáig.

Azt azért megjegyezném, hogy az épület bármennyire is meghökkentő, tulajdonképpen azért Zalotay Elemér visszafogottabb tervei közé tartozik. Ő volt ugyanis az, aki 30-50 emelet magas, három kilométer hosszú, lábakon álló szalagházat tervezett a Csillaghegyre, hetvenezer embernek. Na, az aztán meghökkentő lett volna.

Bármennyire is szakbarbárként érkeztem a helyszínre, hogy az épületet tanulmányozzam, a kupolában körbeforgó teleszkópok egyből feltámasztották bennem a gyereket. Mégiscsak a Robbanó napokon meg a Tompkins úr kalandjain nőttem fel. Persze a csillagászati bezsongáshoz kellett a két tudós vezetőnk – Szabó M. Gyula igazgató és Kovács József tudományos főmunkatárs – lelkes magyarázata is a kutatási munkájukról.

Akár a különleges épület, akár a csillagok világa érdekel benneteket, mindenképpen érdemes megkeresni őket. Előzetes bejelentkezéssel megbeszélt időpontban látogathatók, vagy van nyílt nap is minden hónapban, „az első negyed holdfázishoz legközelebb eső péntek este”. Csodálatos! Részletek a honlapjukon, mindenkinek kellemes szputnyikvadászatot!