Ez nem médiaháború, ez háború

A nap, amikor a magyar közélet egyik legtitokzatosabb figurája kilépett az árnyékból, sőt minden harcostársát és üzletfelét elküldte a jó büdös picsába Liszkay Gábortól Bayer Zsolton át Orbán Viktorig. A nap, amikor a magyar média szürke egére öles neonbetűkkel írták fel, hogy GECI. A nap, ami csak akkor lehetett volna ennél is ütősebb, ha Simicska Lajos fejéből kimászik Eric Cartman, és heves karmozdulatokkal, sűrűn beintve távozik, hogy rohadjon meg az egész Fidesz, dögöljön meg a Rogán Tóni, meg a Lézer Jani, kapjátok be gyíkok, én leléptem.

Most, hogy kiszálltunk a dühödt hullámvasútból, megkapaszkodtunk egy lámpaoszlopba, és nem szédülünk annyira az eseményektől, ideje értékelni a pillanatnyi helyzetet. Mert vagy az van, hogy ma végre kiderült, hogy a magyar politikát tényleg Seth Mcfarlane álmodja, közvetlenül azután, hogy bevágott volna vacsorára fél kiló baconszalonnát, és a dühösen a városba csattogó, mindenkit kirúgó Simicska váltja Peter Griffint a Family Guyban. Vagy tényleg olyan médiaháború jön, amihez képest az RTL Klubbal folytatott csata tét nélküli, barátságos futballmérkőzés volt csupán egy Fidesz-majálison.

Hogy miért dühöng most Simicska Lajos, az nagyon is érthető. Kiderült, hogy régi barátai, üzlettársai és munkatársai ellene konspiráltak, elárulták, és egyszerűen átálltak Orbán Viktorhoz. Az már nem ennyire egyszerű, hogy mégis hogyan lett hirtelen mély lövészárok a Magyar Nemzet, a HírTv vagy éppen a Lánchíd Rádió vezetőinek lába alatt. Vannak olyan feltételezések, hogy a magyar néplélek és a bulvármédia PHD-fokozatú szakértőjeként tetszelgő Habony Árpád egyszerűen el akarta kérni Simicska médiabirodalmát, de a Fidesz háttérembere valamiért nem adta, még játszott volna vele. Van olyan elmélet is, hogy a Tv2 felvásárlása miatt veszett össze az Orbán Viktor körül keringő két hatalmi centrum, és most mindenki kóvályog, hogy akkor most Simicska vagy éppen Habony és Andy Vajna mellé kell-e állni. És igen, vannak olyanok, akik szerint Simicska Lajos a magyar demokrácia utolsó védelmezője, aki kezét a hózentrógerébe akasztva, lábait terpeszbe vetve megmondta Orbánnak, hogy állj, eddig és ne tovább.

Hogy mi is történt pontosan, legfeljebb a napi CIA-jelentést átböngésző André Goodfriend tudja a választ. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az Orbán-Putyin párhuzam alapján Simicskát Hodorkovszkijhoz hasonlító elemzések azért nem csak azt nem veszik figyelembe, hogy Budapest (bármennyire is hasonlít rá szürke téli reggeleken) egyelőre ma még nem Moszkva, de arról sem vesznek tudomást, hogy a miniszterelnök nem egy kósza oligarchával, hanem legfontosabb szövetségesével veszett most éppen össze.

Most persze mindenkit az érdekel, hogy a Közgépet szállja meg hamarabb a NAV, vagy a Magyar Nemzet ír majd Orbán Viktor svájci bankszámláiról. Vagy az is lehet, hogy Simicska csak morgott picit, és nemsokára elegánsan távozik a Maldív-szigetekre, hogy néhány évtizedig ott pihenje ki a magyar közélet fáradalmait?

A következő hetek biztos izgalmasabbak lesznek, mint a House of Cards második évada, bár azért a HírTv tulajdonosának dühös káromkodásai nem arra utalnak, hogy Simicska Lajos széfjében olyan dossziék sorakoznak, amivel leszámolhatna a Fidesszel. Mondjuk azért az vicces lesz, ha előkerülnek a papírok, hogy mégis mennyivel tartozik neki Bayer Zsolt.

De a találgatásoknál sokkal fontosabb, hogy mégis mennyire jelentéktelen is valójában már ez a médiaháború. Az egyik oldalon ott a már negyvenezer példányban sem értékesített Magyar Nemzet, az üzletileg sikeres, de azért nem túl nézett HírTv, a másik oldalon meg ott van Habony Árpád az évtizedek óta döglődő közszolgálati médiából akar majd befolyásos kormánypárti médiát gründolni. Mindezt úgy, hogy legelső döntésével alig két és fél hónap alatt hírcsatornává alakítja az M1-et, minden bizonnyal azért, hogy az utolsó nyugdíjas is elkapcsoljon, aki eddig azért maradt a köztévé hazug Híradóján, mert nem találta a távvezérlőt, amikor véget ért a kedvenc dél-koreai szappanoperája.

Persze Simicska Lajosnak még ott vannak talonban azok a médiák is, amikbe azért vásárolta be magát, hogy nézőket és hallgatókat szerezzen, és nem azért, hogy a párt híveit etesse. A Metropol vagy éppen a ClassFM eddig nem nagyon foglalkozott politikával, ahogy mondjuk az RTL Klub sem, de egy jó hírháttér, vagy egy ütős publicisztika bárhol elfér. Persze kérdés, hogy a Simicska hogyan tudja majd érvényesíteni a befolyását azokban a cégekben, amikben névleg nincs tulajdonrésze, hogy hogyan képes működtetni azt a hálózatot, amit úgy épített fel, hogy ő, és Orbán Viktor megbonthatatlan barátságban vannak, meg best friends forever. De ha Simicska a birodalom legtávolabbi pontjára is elér, akkor sem tud olyan hatékony lenni, mint egyetlen egy jól irányzott aktával. Azzal pedig akár a Népszavába is besétálhatna, nem kell ahhoz saját médiabirodalom.

Az sem világos, hogy miért is érné meg egy ilyen médiaháború a Fidesznek. Úgy tűnik, hogy csak azért akarják lerombolni Simicska Lajos médiabirodalmát, mert nem állt ki mérlegelés nélkül Orbán Viktor politikája mellett. De az eszükbe sem jut, hogy az elvtelen pártmédiát senki, még a Fidesz-szimpatizánsok sem néznek, olvasnak, vagy hallgatnak szívesen, ha csak nem a Rákosi-rendszerben szocializálódtak. Meg amúgy is, némi ellentmondás csak növeli egy kormánypárt lap függetlenségének látszatát.

A közszolgálati médiára 80 milliárdot fognak idén költeni. Ez olyan sok pénz, amit már ellopni is embert próbáló feladat, feltehetően el is viszi majd sok ember teljes munkaidejét. A HírTv-ről eközben pedig legfeljebb a békemenetben üveges szemmel bólógató nénikék mennek majd át az M1-re, a többiek, az Orbán Viktorra nem szektavezérként gondoló jobboldali nézők meg ott maradnak, hogy meghallgassák majd Simicska Lajos álláspontját is. 

Orbán Viktor és Simicska Lajos hadseregei felsorakoztak tehát, a két médiabirodalom nemsokára egymásnak esik lent a völgyben. Idefent a domboldalon meg öt és félmillió magyar röhög kínjában az egészen a Facebookon. Mert hogy már rég itt vagyunk kezit csókolom, de nem úgy mint Orbán Viktor Angela Merkelnek.

Mindez azt mutatja, hogy nem médiaháború ez, hanem valódi hatalmi harc. Nem nézőkről és olvasókról van itt szó, és még csak nem is milliárdokról, hanem színtiszta hatalomról. Számunkra, akik csak nézzük ezt az egész kavarodást, pedig majd most derül csak ki, hogy Orbán Viktornak lehet-e ellentmondani a jobboldalon. Meg persze most tudjuk meg, hogy hogy a Fideszen belüli szakadást képes-e a demokrácia és a jogállam keretein belül kezelni a kormány. Hogy akkor most Budapesten élünk, vagy tényleg Moszkvában.