Magyar nők! Magyar hölgyek! Segítsünk Orbán Viktornak!

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke április 20-án reggel a Kossuth Rádióban bejelentette, hogy

Még ennél is pontosabban: meghallgatja a magyar nőket, a magyar hölgyeket, hogy miként lehetne nekik gyerekszülésileg, gyerekvállalásilag könnyebb. A gyerekvállalás a legszemélyesebb közügy, mondta Orbán Viktor, és ez az a közügy szerinte, amiben csak a nők dönthetnek. A nők tehát azok, akiktől most segítséget kér.

Nem lehet tudni egyelőre, hogy mi lesz a formátuma a miniszterelnöki segítségkérésnek, hogy lesz-e nemzeti nőkonzultációs kérdőív értelmetlen és/vagy előre irányított kérdésekkel tűzdelve, mindenesetre én most gyorsan körbekérdeztem húsz magyar nőt arról, hogy lehetne nekik könnyebb.

Én szeretnék a magyar nőkkel, a magyar hölgyekkel kötni egy megállapodást a magyar jövőről, az ő abban játszott szerepükről

- mondta Orbán Viktor, én pedig arra gondoltam, legyünk konstruktívak. Vizsgáljuk meg, hogy mi, magyar nők, magyar hölgyek miben tudunk segíteni Orbán Viktornak.

Tudunk például szülni.

És ez nagyon fontos, Orbán Viktor ma reggeli nyilatkozatából legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a magyar nő kiemelkedő és elsődleges (kizárólagos?) funkciója a magyar anyaság. 

Orbán Viktor gondolatmenetében a gyereknevelés tehát a nők dolga, a férfiakat – úgy tűnik – ebből az egész rendszerből figyelmen kívül (kellene) hagyni. Pedig ez így nagyon nincs rendben.

Az csak az egyik, hogy a fogyatkozó magyar társadalom létező összes tagjának létrejöttében ugyanakkora szerepet játszott az édesapa, mint az édesanya. Meg hát az is van, hogy egy csomó férfi hoz édesapaként percről percre fontos döntéseket a gyerekei életében, és egyáltalán: folyamatosan és aktívan jelen van a gyereknevelésben. És most miniszterelnököm szavaiból mintha azt kellene megértenem: a család, mint komplex egész, illetve maguk a férfiak nem számítanak, a lehetőség a magyarság jövőjét illetően kizárólagosan a nők kezében van, mert hogy a nők társadalmi-közösségi funkciója kizárólagosan a szülés. 

És ez a gondolat életidegen. Nem fognak a nők egyedül dönteni a szülésről, ahogy eddig se egyedül döntöttek. Eleve, a nők, így masszaként, egyformának kezelve, kicsodák? Ezerféle ember van ebben az országban, ezerféle értékrenddel, problémával, nincs olyan, hogy „a nők”, akikkel meg lehet állapodni, és majd minden rendben lesz, ömleni fog a szülőcsatornákból a sok kis cuki magyar.

Például az a húsz magyar nő, akiket ma megkérdeztem, eléggé különbözőek. Van köztük olyan magyar nő, aki egyben magyar anya is. Például én is ilyen vagyok, kétszeresen. Aztán van köztük magyar nő, aki még nem magyar anya. Meg olyan is, aki egyáltalán nem is akar anya lenni. 

Különbözőek, de abban hasonlítanak, hogy egyiküknek sem kellett hosszan gondolkoznia arról, hogy miként lehetne nekik könnyebb. Nyomták iziben a válaszokat, úgyhogy tisztelt Miniszterelnök Úr, íme néhány magyar nő néhány nagyon konkrét ötlete, amiket az elmúlt nyolc év kormányzás során nyugodtan végre lehetett volna már hajtani.

Könnyebb lenne, például, 

• ha gondolkodó, érző, sokféle, egyenjogú, egyenrangú emberként gondolna ránk, magyar nőkre az ország kormánya, amiben létezünk.
• ha sokkal jobban támogatnák, széleskörűvé tennék az ország minden szegletében a részmunkaidős foglalkoztatást és az otthoni munkavégzés lehetőségét.
• ha megoldanák, hogy ne induljon sokkal hitványabb esélyekkel a munkaerőpiacon, akinek gyereke van.
• ha megoldanák, hogy ne induljon sokkal hitványabb esélyekkel a munkaerőpiacon, akinek még nincs gyereke, de majd szeretne.
• ha megoldanák, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyit keressen a férfi, meg a nő. Az Eurostat adata szerint Magyarországon egy férfi vezető átlagosan 33,7 százalékkal keres többet, mint az ugyanolyan vezető nő. Ez az arány az EU-országok közül Magyarországon a legrosszabb.
• ha mindenhol normális állami nőgyógyászati szolgáltatás lenne, és például ha nem telne évekbe, ha felismernék az endometriózist, a női meddőség egyik leggyakoribb okát.
• ha terhesgondozás címén nem kellene órákat sorban ülni az állami nőgyógyászaton.
• ha egyszerűsítenék az örökbefogadást és könnyebbé tennék a lombikbébi-programot.

• ha megoldanák, hogy legyen elég, jól megfizetett, megbecsült gyerekorvos, hogy ne húzzanak el külföldre, és ne kelljen 2-3 órát várni a rendelőben egy ordító, lázas csecsemővel.
• ha átfogó pedagógus-béremelés zajlana, a bölcsis-óvodás-iskolás pedagógusokat megfizetnék, megbecsülnék, szakmailag támogatnák.
• ha támogatná az állam a nagyszülőket: ha elmehetnének korkedvezménnyel nyugdíjba, ha úgy érzik, szeretnének segíteni az unokák körül.

• ha megoldanák, hogy ha valaki gyereket szült, akkor ne történjen az, hogy mire visszamegy dolgozni, megszűnik az állása vagy sokkal rosszabb pozícióban, kevesebb pénzért kell dolgoznia.
• ha kiemelkedően támogatnák az egyedülálló szülőket, sokkal magasabb családi pótlékkal például, pszichés segítséggel, napi logisztikai támogatással, és ha őket is családnak tekintenék. Jelenleg amúgy mindössze 1500 forinttal kapnak többet.
• ha sokkal több a bölcsőde, óvoda lenne, és azokban nem lenne csoportonként 30 gyerek.
• ha állami támogatás lenne arra, hogy a szülők bébiszittereket, pótnagyszülőket fogadhassanak, amennyiben nincs segítségük.

A lista jócskán bővíthető. Hátha a következő négy évben jut idő a végrehajtására.