Cinikus hatalmi játszma a vírusjárvány árnyékában

Két hónappal a koronavírus európai megjelenése és másfél hónappal a WHO által kihirdetett nemzetközi vészhelyzet után ma ott tartunk, hogy Magyarország miniszterelnöke és a kormánypártok elszánt küzdelembe kezdtek. Nem a járvány megfékezése, nem a tömeges elbocsátások megakadályozása érdekében, hanem a saját felelősségük megosztása és a korlátlan hatalom megszerzése érdekében. Ezzel a korlátlan hatalommal nem lehet ugyan gyógyítani, nem lehet az elhunytakat életre kelteni, de el lehet hallgattatni a frontvonalban szolgálatot teljesítő orvosok, ápolók hiányos védőfelszereléséről író újságírót, ki lehet szolgáltatni a munkavállalókat a munkaadóknak, el lehet titkolni fontos járványügyi adatokat, és kontroll nélkül meg lehet tenni egy sor olyan intézkedést, amelyre egy valódi demokráciában nem lenne lehetőség.

Hétfőn az Országgyűlésben mi, az ellenzéki pártok képviselői egységesen mondtunk nemet a felhatalmazási törvény gyorsított tárgyalására, amely Orbánt időben és hatáskörökben lényegében korlátlan eszközökkel ruházta volna fel. Az MSZP korábban is kifejezte együttműködési szándékát, és még a különleges jogosítványokkal történő felruházást is támogattuk volna, ha a kormány garanciát vállal arra, hogy nem él vissza a többlethatalommal. Ez a garancia lehetett volna egy időbeli korlát – az MSZP törvényjavaslata szerint 90 nap –, amely után dönteni lehet az intézkedések megszüntetéséről, módosításáról vagy éppen hatályának meghosszabbításáról.

Mi azt a talán soha nem látott egységet akartuk megteremteni, amely az előttünk álló, válságoktól sújtott időszak minél kevésbé megterhelő átvészeléséhez elengedhetetlenül szükséges lesz. Szerettük volna bemutatni, hogy a járvány elleni védekezés, az emberi élet és egészség védelme nemzeti egységet követel meg, amelyben együttműködik a kormányoldal és az ellenzék, ahol – legalább időlegesen – az ajtón kívül lehet hagyni a milliók életét mérgező, napi pártpolitikai csatározásokat. Mi képesek lettünk volna legalább időlegesen felülemelkedni a Fidesz és Orbán magyar társadalom ellen elkövetett bűnein ezért az egységért, ha cserébe a kormányoldal lemondott volna a felhatalmazás korlátlanságáról, és az Országgyűlés hatalomgyakorlásból történő kiiktatásáról.

Hétfőn a kinyújtott kezünket, és rajtunk keresztül az ellenzéki pártokra szavazó sokmillió választópolgár kezét ütötte el Orbán. Most már mindenki pontosan értheti, hogy Orbán és a Fidesz cinikus és aljas hatalmi játszmába kezdett, amelyben nem a koronavírus az ellenség, hanem mi és a Fideszen kívüli világ. Egyértelműen tudatos akció, amit most a felhatalmazási törvény kapcsán művelnek: késve benyújtani az Országgyűlésnek elfogadhatatlan tartalommal, 4/5-ös többséget igénylő tárgyalási rendben, majd amikor ezt nem sikerül keresztülvinni, az ellenzéket kikiáltani ellenségnek.

Az elmúlt napokban azzal vádolt minket a kormány és a fideszes propagandamédia, hogy ellehetetlenítettük a veszélyhelyzet meghosszabbítását, és akadályozzuk a kormányt a vírus elleni hatékony védekezésben. Hogy ez mekkora ordas nagy hazugság volt, azt ma már mindenki láthatja: a veszélyhelyzet nem szűnt meg, a kormány mozgástere megmaradt, és a korábban meghozott, lejáró intézkedések más módon, a felhatalmazási törvény hiányában is fenntarthatók. Az pedig valóban a cinizmus netovábbja, hogy a kancelláriaminiszter a Fidesz frakcióvezetőjével karöltve könnyes szemmel aggódik a kamerák előtt az alkotmányosságért, és a felhatalmazási törvény bonyolultságával indokolja, miért nem tudták egy héttel korábban az Országgyűlés elé terjeszteni azt. Hát ki hiszi el, hogy alkotmányossági aggályaik vannak bármiben is, amikor például egy éve nem tesznek eleget az Alkotmánybíróság határozatának a rokkantnyugdíjasok kárpótlása ügyében?

A Fidesz most új ellenségképet gyárt, és belpolitikai háborúba kezdett. Ez nemcsak visszataszító, de ez az, ami leginkább veszélyezteti a magyar emberek biztonságát. Szándékosan állították elő a mostani helyzetet, hogy leplezhessék a védőfelszerelésekkel kapcsolatos mulasztásokat, a késői beszerzést, a késve meghozott intézkedéseket, az elmulasztott döntéseket. Megint „cirkuszt” adnak, pedig „kenyérre” lenne szükség. Mindenki tart a járványtól, tart a munkahelye, megrendelői elvesztésétől, félti a hozzátartozóit. Ebben a helyzetben különösen felértékelődik a bizalom. Jogos elvárás mindenki részéről, hogy bízhasson a választott képviselőkben, bízhasson a józanságukban, bízhasson a tisztességükben, bízhasson a szakértelmükben. És bízhasson abban, hogy rendkívüli helyzetben a rendkívüli mandátumukkal nem élnek vissza.

De ez a bizalom a társadalom egyik felében nincs meg. Talán nem véletlenül. Joggal mondatja velük a tapasztalat, hogy bár a járványtól és a nyomában bekopogtató válságtól is félnek, de Orbán korlátlan hatalommal való visszaélésétől még jobban. Hiszen végig éltük, ahogyan 2010-ben kormányra kerülve a Fidesz letért a demokrácia és a szociális piacgazdaság, addigi közmegegyezésen alapuló útjáról. Láttuk, ahogyan az államot belülről elfoglalta egy politikai klikk. Láttuk, hogyan csökkentették a fékek és ellensúlyok rendszerét (hiszen Kövér Lászlótól tudjuk, hogy az „hülyeség”), hogyan csökkentették az alapvető szabadságjogokat, hogyan tették propaganda-szócsővé a közpénzből fenntartott médiát, és milyen támadásokat indítottak a kormánytól független civil szervezetek, az akadémiai kutatók vagy éppen a CEU ellen.

Bőven lenne okunk a bizalmatlanság miatt ilyenkor is élből elutasítani minden együttműködést a Fidesszel, de mégis azt gondolom, helyes volt, hogy a járvány okozta veszélyhelyzetben, az emberek védelme érdekében mégis tettünk egy próbát az egységes politikai cselekvésre. Sajnálom, hogy a Fidesz most arra tesz kísérletet, hogy belháborúval leplezze bűneit, takarni próbálja, hogy Magyarország immunrendszere legyengült.

Ha a Fidesz elfogadta volna a különleges felhatalmazáshoz az ellenzék által javasolt időkorlátot, az megteremthette volna a most hiányzó bizalmat, hogy a politikusok fölül tudnak kerekedni a pártpolitikai vitákon, hogy együtt, minél kevesebb veszteséggel legyünk túl a járványon.

Mi továbbra is tartjuk a szavunkat, és fenntartjuk a javaslatunkat. Ragaszkodunk az Országgyűlés működtetéséhez, ezért a Kormánynak most 90 napra biztosítanánk a különleges felhatalmazást. Ha letelik, de a felhatalmazás szükségessége még fennáll, úgy arról megint az Országgyűlésnek kell döntenie. A járvány ebben nem lehet akadály: ha az Európai Parlamentben, Romániában, Lengyelországban már működik a távszavazás intézménye, ha az Alkotmánybíróság is tud elektronikus kommunikációs eszköz útján ülést tartani, úgy mi is be tudnánk vezetni az elektronikus döntéshozatalt.

És természetesen nem fogunk asszisztálni az újságírók, véleményformálók elhallgattatását célzó új bűncselekményi tényállások elfogadásához sem.

Összegezve: a Magyar Szocialista Párt számára a magyar emberek élete, egészsége és biztonsága a legfontosabb. Politikusaink anyagilag és tevékenyen is hozzájárulnak a védekezéshez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendkívüli helyzet rendhagyó döntéseket, rendhagyó intézkedéseket kíván. Éppen ezért minden olyan kormányzati intézkedést támogatni tudunk, és támogatni fogunk, amely a koronavírus terjedésének akadályozását szolgálja, és amely a koronavírus-járvány nyomán kialakuló gazdasági és társadalmi válság hatásait tompítja. Üdvözöltük, hogy a kormány az eddig meghozott intézkedéseivel az MSZP több javaslatát is elfogadta, de a meghozott döntések a válság elmélyülésének megakadályozása érdekében messze nem elegendőek. Nehéz idők jönnek. Belpolitikai háború, uszítás és ellenségkeresés helyett ideje lenne, hogy a kormány és a Fidesz felnőjön a feladathoz, és energiájukat teljes egészében a járvány megfékezésére és a válság kezelésére fordítsák. Még nem késő változtatniuk az álláspontjukon, az ajánlatunk továbbra is él, a feltételek ismertek.

A szerző az MSZP elnök-frakcióvezetője.