Az ellenzéki pártok terelgetése csupán választási egerészés

A Fidesz szeret érzékeny módosítókat nagy zajban benyújtani, hogy minél kisebb legyen a figyelem, hogy minél kisebb politikai árat kelljen fizetnie érte. Kommunikációs szempontból érthető lépés, ám egyáltalán nem demokratikus, nem építi a közbizalmat, amire – különösen a választás amúgy is sok sebből vérző szabályozásával kapcsolatban – bizony elég nagy igény volna.

Ahogy megszokhattunk a korábbi választási rendszerrel és eljárással kapcsolatos bütykölések esetén, ez is egyfajta keverék, amely

•  egyrészt a Fidesz politikai céljait szolgálja, így új ügyeket generál;
•  másrészt a bizonyos rendezendő ügyek rendezése irányába tesz lépéseket, de nem feltétlenül rendezi őket;
•  harmadrészt jópár, régóta ismert, rendezendő ügyhöz, problémához hozzá sem nyúl, miközben azt álltja, hogy ezeket is kezeli.

Ennek mentén a benyújtott módosítónak két fontos eleme van: az ellenzéki pártok terelgetése, és az, hogy a kamupártok helyzetét nem rendezi.

Mit akar a Fidesz?

Abból, hogy az eddigi 27-hez képest most 50 helyen kell indulni egy pártnak ahhoz, hogy országos listát állíthasson, egy dolog következik: a Fidesz leginkább egy-, maximum két ellenzéki listát szeretne, és semmiképpen sem koordinált ellenzéki indulást. Ez egy nettó politikai módosítás, megalapozott szakmai érv nem szól egyik vagy másik szám mellett sem. Ez persze adott esetben akár kedvezhet is az ellenzéknek, sőt, az ellenzéki választók is inkább ezt szeretnék . Ám nem tűnik elegáns megoldásnak ezt eldönteni az ellenzék helyett.

Ezzel persze azokat a pártokat hozza kényszerhelyzetbe, amelyekben nincs politikai döntés vagy konszenzus ebben a kérdésben; azaz elsősorban a Momentumot és a kisebb részben a Jobbikot. Különösen a Momentum az amelyik nem döntött erről, több vezetője is az önálló, vagy a kétlistás indulás mellett van. A javaslat ugyan a két lista irányába is nyitva hagyja a jogi kaput, ám ennek következménye lenne az ezt választók számára, hiszen kevesebb kampánytámogatás jár mellé. Legalábbis a jelenlegi szabályozás mellett. De erre még visszatérünk.

hiszen ebben az esetben marad tér a pártok közti megegyezésekre is, amivel az előválasztási eredmények esetleges egyenetlenségeit ki tudják egyenlíteni. A két listás irány esetén erre sokkal korlátozottabb a lehetőség, hiszen az előválasztás okozta determinizmusok után sokkal kisebb tér marad a megegyezésekre.

A kamupártok jelentette problémát megoldja?

Nem. De ez láthatóan nem is cél, sőt, a cél az, hogy a rendszer érdemi elemei továbbra is megmaradjanak. A kamupárt-probléma megoldásához sok, régóta hangoztatott lépést kellene tenni, közülük a legfontosabb az ajánlási rendszer módosítása, annak megakadályozása, hogy az ajánlóívek egyszerű lemásolásával lényegében bárki el tudjon indulni. A mostani módosító egy dologra jó, némileg nehezebb lesz kamupártot szervezni, és némileg több erőforrás kell hozzá. Mivel a kamupártokra leadott szavazatok száma folyamatosan csökken, ez pont akkora belenyúlás a rendszerbe, hogy a Fidesz könnyebben alakíthassa saját szempontjai szerint ezt a teret.

 Jelen helyzetben a Kétfarkú nem tud csak 27 helyen elindulni, ahogy tervezte, és így a szándékai szerint a legkevésbé „zavarni” az ellenzéki összefogást, ám az önálló lét alapjait jelentő 1 százalékos, állami támogatást hozó szintet elérni. Az 50 induló az esetükben már az jelenti, hogy olyan helyen is indulniuk "kell", ahol érdemi zavart okozhatnak az ellenzéki erőknek. Tehát, amit a Fidesz elveszít a kamupártok révén, az megnyeri a többi kispárt vámján.

Különösen, ha ott lesz még az ISZOMM is.

Miért akarja ezt a Fidesz?

A jelenlegi ismeretünk mellett erre nehéz válaszolni. Elképzelhető, hogy a Fidesz csak egerészik. Pandémia, gazdasági válság, szociális válság, új USA elnök, EU-s jogállamiság kérdés szorító érkezése, és még ki tudja, hogy milyen veszedelmek leselkednek a sarokból. Túl sok ismeretlen van az egyenletben, hogy bárki is kiszámolja a jó irányt. Ilyen módosítókkal a Fidesz egy legalább részben, legalább látszólag általa kontrollált mederben tudja tartani 2022 egyik fontos kérdésének az alakítását. 

Aztán majd, ha tisztul a kép, jobban, pontosabban lehet egy, a valódi szándékaival kapcsolatos szabályozást hozni. Akkor egy második és/vagy harmadik lépcsőben benyújtott további módosítóval ki fognak jelölni egy még szűkebb irányt, fel fogják mutatni a Fidesz valódi szándékait.

Egy dolog azonban biztos: a Fidesz (is) tudja, hogy a 2022-es esélyeire szervezeti szempontból a legnagyobb veszélyt az ellenzék tömbösödése, az ellenzéki összefogás jelenti. És arra fogad, hogy ez be fog következni. Viszont, ha már – szándékai ellenére – nem tudja megakadályozni, hogy az ellenzék erre nyitott része összefogjon, akkor inkább az élére áll az összefogósdinak. Összetereli őket, és ha már nincs mozgásterük, akkor bedob egy olyan módosítót, ami nehéz helyzetbe hozza az akkor már kényszerpályán lévő szereplőket. Ezt sokféleképpen meg tudja tenni. Ám ennek módjára, eszközeire már csak azért sem adnék tippeket, mert a Fidesz kreativitása ilyen helyzetekben közel határtalan.

A szerző a Publicus Intézet igazgatója

 (Borítókép: Az Országgyűlés rendkívüli ülése 2020. november 10-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)