Fővárosi közbiztonsági válság: politikai felelőtlenség, számításból

Az Index.hu cikksorozata a fővárosi forgalmi csomópontokon és közterületeken uralkodó áldatlan állapotokról megteremti a lehetőséget, hogy végre hazug politikai keretezések nélkül tudjunk beszélni az országot és különösen a fővárost sújtó szociális válság következményeiről és azok enyhítéséről. 

Ezek az állapotok nem most alakultak ki, hirtelen. A romlás folyamata hosszú volt és a megakadályozására, visszafordítására sosem volt politikai akarat. Sőt, a romlás gyorsítása mögött tudatos politikai szándék húzódik meg – elég kinyitni a fideszes propagandasajtó bármelyik orgánumát, rákattintani az ismert trash-oldalakra, hogy lássuk: a kormánypártok Budapesten a minél rosszabb, annál jobb politikáját követik. A romló közbiztonsági helyzet felelőse ugyan a kormányzat, de a helyi internetes fórumok hangadói a kormánypárti véleményvezéreket követve az Örs vezér téri vagy Nyugati téri állapotok láttán nem a rendőrkapitányok vagy a belügyminiszter lemondását követelik, hanem az ellenzéki polgármesterek és Karácsony Gergely alkalmatlanságát sulykolják. A fővárosi közbiztonság körüli közbeszédet ma a Fidesz propaganda keretezi. Ebben a politikai keretezésben a fókuszt a szociális válság többséget felháborító következményeire, a közterületen élő hajléktalanokra, droghasználókra és pszichiátriai betegekre, a látható szegénységre és mellékhatásaira helyezik. 

A minden, a hajléktalanság enyhítését, a szenvedélybetegek kezelését célzó kezdeményezést azonnal támadó kormánypárti propaganda ellehetetleníti a társadalmi és szociális válság valódi okaira koncentráló értelmes közbeszédet is: ez az öngerjesztő politikai vádaskodás valójában a 2022-es választásokon a fővárosi vereségeit mérsékelni kívánó kormánypárt érdekeit szolgálja. 

Ahhoz, hogy valaha közelebb jussunk a fővárosiak életét megkeserítő közbiztonsági helyzet megoldásához, először látnunk kell, hogy mi az, amivel szemben állunk. Azt a cikkekhez érkező olvasói beszámolók is megerősítik, hogy egy, a főváros egészét érintő jelentős probléma halmazzal. Ezek azonban csupán a tünetek, a valódi okokat kell kezelni.  Ez viszont nem fog menni addig, amíg nem szabadulunk meg az értelmes és az okokat feltáró közbeszédet ellehetetlenítő politikai manipulációktól, majd pedig létre nem jön egy politikai együttműködés a kormányzó és ellenzéki politikai erők között az okok megszüntetése érdekében. Ez, ahogy a közrend fenntartása is, a kormány felelőssége – de sikert csak az önkormányzatokat és a szakmai civil szervezeteket partnerként bevonó politika hozhat.  

A városi legenda és a szociális válságjelenségek kriminalizálásának oka

A Fidesz azt állítja, hogy Tarlós István vagy Kocsis Máté alatt jobb volt Budapesten a közbiztonsági helyzet. Azért lett volna állítólag jobb, mert ők a közterületi hajléktalanságot, a drogterjesztést és -fogyasztást, valamint a szociális válság miatt terjedő szegénység más, többséget zavaró következményeit erélyesebben és hatásosabban kezelték. 

Ez hazugság, melyet városi legendává fejlesztettek. Józsefvárosi választási győzelmem egyik oka épp annak nyilvánvalóvá válása volt, hogy a fideszes rendpárti álmegoldások csak rontottak a helyzeten.

A Fidesz 2010 óta tartó kormányzása példátlan szociális- és különösen lakhatási válságot eredményezett. Állami és önkormányzati bérlakásépítés régóta nincs és nem is volt, a legtöbbeket elérő szociális ellátások elértéktelenedtek, az albérleti árak régóta az egekben. Teljesen leépítették az állam drogprevenciós szerepvállalását, megszüntették a civil és szakmai szervezetekkel való kapcsolatokat és felszámolták az intézményi kapacitásokat. Az elmúlt 12 évben rengeteg pszichiátriai és más beteg került az utcára, az őket célzó egészségügyi ellátások drasztikus csökkentése miatt. Amit nyaranta a főváros közterein látunk, az ennek a kormányzati politikának az eredménye. 

A totális csőd. 

Mit tett kormányon és az általa irányított önkormányzatokban a Fidesz?  

A szociális válság valódi okainak kezelése érdekében semmit. Felfűtötték viszont a politikai látványpékség kemencéit és kisütötték, hogy a helyzetet a közterületen való életvitelszerű tartózkodás betarthatatlan jogszabályi tilalmával és annak kormányzati kommunikációjával lehet a látszatok szintjén kezelni. Ilyen erővel mondhatták volna azt is, hogy a hajléktalanok menjenek haza! A legfelső szintű alibizés mintául szolgált alsóbb szinteken is: sok helyütt megtiltották a kukázást, csak épp nem volt és most sincs, aki betartassa a helyi jogszabályt, a nincstelen hajléktalanokra kiszabott pénzbüntetések visszatartó ereje pedig nulla. A fideszes politikai bábjátékok legostobább és legnevetségesebb húzását Józsefvárosban követte el Sára Botond, aki a két évvel ezelőtti önkormányzati választás kampányában azzal az ötlettel házalt, hogy megtiltják, hogy újabb hajléktalanszállót létesítsenek a kerületben. Mintha lett volna erre szándék…  Nem volt és most sincs ilyen.  

Pótcselekvés, erős kommunikációval – erre tellett csak a Fidesztől. Meg arra, hogy a kezeletlen szociális társadalmi válság kisérőjelenségeit azonnal a politikai ellenfeleik nyakába varrják. Pár nappal a 2019 októberi budapesti választási vereségük után már tucatjával jelentek meg a közösségi médiában azok a trash oldalak, ahol padokon vagy utcákon látható hajléktalanokat, szemetes közterületeket mutató, gyakran hónapokkal korábban készült fotógalériákkal bizonygatták, hogy Karácsony vagy Pikó megválasztása az oka annak, hogy pár nap alatt hirtelen káosz, „afrikai állapotok” és világvége köszöntött be a fővárosba, különösen a nyolcadik kerületbe.  

Kinek a feladata a közterületi rendfenntartás? 

A káosz, a világvége, a közterületi rendetlenség nem egyik napról a másikra köszönt be, és nem választások következményeként, hanem hosszan, évek alatt tartó folyamat eredményeként. A hajléktalan embereket, a droghasználókat nem politikusok telepítik ide vagy oda, valami ép ésszel felfoghatatlan szándékból: a fedél nélküliek és a szenvedélybetegek megjelennek mindenhol, ahol a létfenntartásukat meg tudják oldani intézményi vagy társadalmi segítséggel.  Jellemzően a nagyvárosok és a főváros sokak által látogatott közterein. Ha nagyobb a szegénység, többen jönnek – ha nő a szegénység, még többen fognak jönni. 

Valójában az egymást váltó kormányok és önkormányzatok eltérő mértékű, de közös felelőssége az, amivel szembesülünk nap, mint nap. A közterületi rendfenntartás viszont mindig is a mindenkori kormány alá rendelt rendőrség feladata. Az önkormányzati rendészek, a közterületfelügyelők dolga a közterület használat szabályainak betartatása, kényszerítő eszközök nélkül, jellemzően helyszíni szabálysértési büntetésekkel. Ha a tehát közrend olyan drasztikusan romlik, mint ahogy az Index cikksorozatában beszámolnak róla, akkor ezért politikai értelemben a belügyminiszter, szakmai értelemben pedig a rendőrség vezetői a felelősek. 

Ehhez képest az elmúlt évtizedben a közterületeken tapasztalható rendőri jelenlét mértéke vagy annak hiánya az egyik legfontosabb politikai fegyverré vált a fővárosiak szubjektív biztonságérzetéért folyó piszkos játszmában. A legnyilvánvalóbb példája ennek a 2019-es önkormányzati választási kampány volt, amikor Budapest belvárosi kerületeibe hónapokra a készenléti rendőrség egységeit vezényelték ki – érzékelhető is volt a közbiztonsági helyzet javulása, ha másból nem, hát abból, hogy ezt is jól megsajtózták. A választások után szinte azonnal kivonták ezeket az erőket az ellenzéki irányítás alá került önkormányzatoktól – ennek hatásai is elég látványosak voltak, hiszen ezt is azonnal megsajtózták.  

A baj azonban nagyobb annál, mint hogy a kormány politikai szimpátia alapján osztja el a közrendészeti szolgáltatásokat az országban. Valójában nincs már mit elosztani – a megalázóan alacsony fizetések miatt a rendőrség egyre súlyosabb létszámhiánnyal küzd. Két éve még csak arról szóltak a cikkek, hogy vannak olyan kerületek, ahol a szükséges járőr állomány 40 százaléka is hiányzik, ma már meg nem erősített információim szerint a helyzet csak romlott, van, ahol a szükséges állomány több, mint fele nincs betöltve, vagy el van vezényelve.    

Azok, akik most Budapest közterületein a városlakókat zavaró és sokszor veszélyeztető módon kéregetnek nem fognak egyik pillanatról a másikra egy összehangolt rendőri intézkedés eredményeképpen eltűnni a szemünk előtt. Ők is használják a várost, közlekednek benne. Most épp felújítják a Blahát, az ottaniak át is mentek az Örsre vagy a Nyugatihoz. Úgy működik ez, ideértve a fedél nélkül élők ezreit is, mint egy közlekedőedény – ha az egyik kerületben keménykednek a rendőrök és többször járőröznek a közteresek, azonnal átmennek egy másik térre, esetleg egy másik kerületbe. Majd pár nap, esetleg pár hét múlva visszatérnek a megszokott helyükre. 

A probléma okait kell orvosolni: a szegénységet és következményeit

Természetesen nem mondhatunk le az azonnali intézkedésekről sem: a közterületi garázdaság bűncselekmény, üldözése a rendőrség feladata. Ha lett volna rá politikai szándék az Örs vezér térihez hasonló állapotokat fel kellett volna számolni mindenütt a fővárosban. De nem volt. Most a nyilvánosság figyelme remélhetőleg kikényszeríti ezt. 

De ezt követően is itt maradnak velünk azok a honfitársaink, akik közterületen tartózkodásukkal nem sértenek törvényt, de akik jelenlétükkel közbotrányt okoznak. Igen, közbotrányt – a láthatóvá váló szegénység mindennapi jelenléte valóban a többség számára közbotránnyal ér fel. 

Ne tévedjünk, mindez a politikai döntéshozók, az elmúlt évtizedek alatt elsumákolt döntések következtében kialakult közbotrány is. Közbotrány, hogy alig van közvécé a fővárosban, ezért használják olyan sokan és olyan nyíltan erre a célra a parkokat. Közbotrány, hogy a kannásboroknál sokkal olcsóbban lehet ma már hozzájutni dizájnerdrogokhoz és közbotrány, hogy egyre nő irántuk a kereslet. Mert egyre nő azon szegényeknek a száma, akik a valóság elől az általuk okozott bódulatba menekülnek, ami közbotrány. Közbotrány az is, hogy láttuk, tudtuk, hogy ez lesz, mégis hagytuk kifizetni magunkat egy üres és hazug miniszterelnöki ígérettel 2010-ből: „10 év alatt megszüntetjük a droghasználatot Magyarországon!” Most látjuk csak, mire mentünk vele.

 és nemcsak anyagilag, hanem azért is, mert a kormánypárti heccmédia állandó politikai támadásai között kell dolgozniuk. Közbotrány, hogy a bevételeik nagy részétől megfosztott önkormányzatok nem, vagy alig tudnak reagálni a szintén társadalmi tűrésküszöb fölé romlott köztisztasági helyzetre – a fővárosi fenntartású közterületeken a legrosszabb a helyzet, de a kerületi önkormányzatok, bár próbálnak, alig tudnak átvállalni feladatot a nehezebb helyzetbe került fővárostól és köztisztasági cégétől. 

De a legnagyobb közbotrány az, hogy évekkel ezelőtt megszűnt a szegénység kialakulását, növekedését és terjedését megakadályozni kívánó és képes kormányzati szociálpolitikai rendszer. Rendszerszinten bontották le, amelyben éppúgy egy-egy állomás a 16 éves iskolakötelezettségi korhatár bevezetése, a munkanélkülivé válást enyhítő szociálpolitikai eszközök megszüntetése, a lakhatási válság kezeletlensége vagy a családi pótlék összegének befagyasztása - és a sor még hosszan folytatható. 

Amikor Budapest közterein rácsodálkozunk a hajlék nélkül élők és a kábítószerhasználók nagy számára, tegyük fel a kérdést, honnan kerültek ők ide, hogyan váltak azzá, amilyennek látjuk őket és vajon milyen állam az, amely hagyja, hogy ilyen nagy számban kerüljenek polgárai ebbe a sorba? És ne csak rájuk gondoljunk, hanem azokra a százezrekre is, akik ugyanilyen vagy ennél is rosszabb helyzetben tengetik életüket a legmélyebb szegénységben, messze szinte minden közszolgáltatástól Magyarország halmozottan hátrányos helyzetű vidéki térségeiben. Onnan jön ugyanis az utánpótlás a Blahára és az Örs vezér térre: ha nem lépünk, előbb vagy utóbb ők is megjelennek a fővárosi és nagyvárosi közterületeken. 

Mit lehet tenni? 

A társadalmi-szociális válságra érdemben reagáló gyökeres szociálpolitikai fordulatot a Fidesz-kormánytól nem lehet várni. Az ellenzék választási győzelme esetén ez lesz az új kormány első és legnagyobb feladata. 

Ha nagyobb rendet és tisztaságot akarunk a fővárosban, akkor meg kell teremteni ennek a feltételeit. Belátható időn belül rendezni kell a rendőrök bérét, meg kell szüntetni az elvándorlást a rendőrségtől és teljesen fel kell tölteni az állományát 

Az olyan települések számára, mint amilyen Józsefváros is, ahol az átlagosnál messze több szociális és hajléktalanellátó intézmény települt a rendszerváltás után, külön támogatást kell biztosítani a megnövekedett társadalmi és környezeti terhelés következményeinek kezelésére. Józsefváros ma olyan társadalmi és szociális problémák kezelésére költi a forrásai jelentős részét, amelyek kialakulásáért nem felelős, nem ott keletkeztek, de amelynek a hatásaival nap mint nap szembesülünk. Nekünk sokkal többet és gyakrabban kellene takarítanunk, mint amire most képesek vagyunk, sokkal több közterületesnek kellene vigyáznia a közterek rendjét, mint most és sokkal több rendőrjárőrt kellene látnunk az utcáinkon, mint most látunk. Vásárolhatunk még több utcai szociális szolgáltatást, létesíthetünk még több közvécét, mint eddig tettük, télen fizethetünk mások helyett plusz még egy életmentő pontot is, hogy ne fagyjanak halálra az emberek az utcákon – de mindezt egyre kevesebb forrásból kell finanszírozzuk, más, a kerületiek számára fontos fejlesztések és szolgáltatások kárára. Ez nem igazságos és nem méltányos így: ahol több a feladat, oda több forrást kell biztosítani.   

Újra kell indítani a kábítószerügyi szakpolitikai egyeztetéseket, amelynek elsődleges célja a hosszútávú prevenció kialakítása mellett a közterületen megjelenő dizájner droghasználat következményeinek kezelése. 

Állami és önkormányzati bérlakásépítési programokat kell elindítani a lakhatási válság enyhítésére – a hajléktalanságot a rendőr nem szünteti meg, csak az, ha mindenkinek jut valamilyen fedél a feje fölé. 

Már ezen intézkedések többségéhez is olyan támogató közhangulat kellene, ami jelenleg biztosan nem létezik. De nem is fog kialakulni, amíg van olyan politikai erő, amely a politikai sikereit a közrend iránti igény és a társadalmi szolidaritás szembeállítására építi. A Fidesz stratégiája pontosan ez.

Ez történt, amikor egy korábban általuk is támogatott egyházi fenntartású drogprevenciós szolgáltatást szerettünk volna létesíteni a kerületben vagy amikor utcai szociális szolgáltatást biztosítottunk a fedél nélkül élőknek, vagy amikor a fővárosi önkormányzat hajléktalan emberek számára bérlakásokat biztosított a legsúlyosabb járványhelyzetben. 

Minden jó politika alapja az egyszerű, világos alapelveken és célokon nyugszik. Nem bonyolult ez most sem: minden segítséget meg kell adnunk a rászorulóknak, de az, ha hajléktalan vagy szenvedélybeteg, nem mentesít senkit a törvények és a társadalmi együttélés szabályainak betartása alól. A társadalmi szolidaritás és a közrend iránti igény nem zárják ki, hanem feltételezik egymást. 

Csak ezt a kettős elvet egyszerre érvényesítő politika szolgálja a közjót és hozhat megoldást az összes problémánkra.  

A szerző újságíró, Józsefváros polgármestere

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: A fővárosi Blaha Lujza tér. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)