Az én történetemet sokan ismerhetik. 2006 október 23-án feleségemmel és két kicsi, féléves és kétéves fiammal mentünk ki a megemlékezésre. Az Örs vezér tértől metróval mentünk. Az ünnepség végén nem akartunk a metrón nyomorogni, ezért gyalog indultunk a Keleti irányába. Már elhagytuk a Blaha Lujza teret, amikor édesanyám felhívott, hogy figyelmeztetés nélkül könnygázgránáttal elkezdték lőni őket. Megbeszéltük, hogy feleségem hazaviszi a gyerekeket, én pedig azonnal visszafordultam. Az Urániánál találkoztam a szüleimmel és a gimnáziumi osztálytársaik családjaival, akik elmondásuk szerint rendkívül feldúltak voltak attól, hogy lőni kezdték őket. Ekkor

Az öcsém elkísért egy darabig, de szerencsére volt annyi esze, hogy a rendőrsorfalhoz már ne jöjjön oda. A káoszban szem elöl tévesztett, és sokáig a családom nem tudta, hogy mi történt velem. Én sem tudtam, mert a veréstől amnéziás lettem. Később, amikor biztonsági őrök összeszedtek a Dohány utcában, állítólag beszéltek velem telefonon, de zavart voltam, és a néhány mondattal azelőtt elhangzottakra sem emlékeztem.

A kórházban sem tudtam elmondani mi történt velem, teljes emlékezetkiesésem volt. Nem csak a verés és az azt követő időszak esett ki, de az előtte lévő események is elvesztek az emlékezetemből. Más dolog az amnéziáról tanulni, és más dolog átélni, hogy akármennyire próbálkozom visszaemlékezni, de nem jut eszembe semmi. Fontos lenne, de semmi! A családtagjaim, ismerőseim elmondásából, és a bírósági meghallgatások alapján sikerült összerakni, hogy mi is történt velem aznap.

A helyzetet bonyolította, hogy a rendőrség letagadta, hogy ők vertek meg. Sőt, olyan dezinformációkat terjesztettek, hogy engem árpádsávos zászlókat lengető huligánok vertek össze. Ez eleinte igen dühítő volt. Szemtanú nem volt, én nem emlékeztem semmire, a rendőrség pedig tagadott és hazudott. 

Az egyik parlamenti bizottsági meghallgatáson Bene László akkori országos rendőrfőkapitány azt állította, hogy észlelve a sérülésemet, a rendőrök hívtak hozzám mentőt. Hazudott. Ezt nem is tudom, hogy képzelte, hiszen a mentőkhöz befutó telefonokat rögzítik. Egy Dohány utcai épület biztonsági őrei hívták hozzám a mentőket, a rendőrség összevert, és magamra hagyott. 

Ekkor készültek az ismertté vált fotók is, amikor a könyvesbolt előtt állok vérző fejjel. Ezt egy külföldi fotóriporter készítette, aki egyáltalán nem tudta, kit fényképezett le. Vele személyesen is beszéltem, és neki volt egy nagyon érdekes mondata. Azt mondta, hogy ő már nagyon sok országban látott, fényképezett hasonlót, amikor elszabadultak az indulatok, fel is sorolt többet, de ő olyat, mint ami Magyarországon volt, még nem látott sehol. Azt mondta, nem tud példát arra, hogy órákon keresztül ilyen durva összecsapások folyjanak, és közben ne törjenek be egyetlen üzletbe se, ne vigyenek el a boltokból semmit.  

Volt egy pillanat, amikor reménytelennek tűnt bebizonyítani azt, hogy engem rendőrök vertek meg. A segítség fentről érkezett. Kiderült, hogy a szemközti ház negyedik emeletéről, egy ismerősöm lakásából, egy angol bácsi videót készített. Az öcsém megtalálta az urat és megszerezte a videót, majd másodszori megnézésre felfedezte azt a részt, ahol alig észrevehetően, de felismerhetően, próbálok feltápászkodni a sorfal mögött. 

Mi annak a valószínűsége, hogy a szemközti ház emeletéről készül egy videofelvétel? Mi a valószínűsége, hogy pont egy ismerősöm lakásából, és hogy ezen a felvételen, pont rajta vagyok? És mi a valószínűsége, hogy erről a videóról értesülünk? Gyakorlatilag semmi, nulla.

A videó alapján be lehetett azonosítani egy nagydarab rendőrt, aki egyetlenként rövid ujjas felszerelésben volt aznap, és kiderült, hogy volt egy másik rendőr, aki jelentést írt rólam. Ezzel a két rendőrrel szemben vádat emeltek, és hosszú ideig jártunk együtt bíróságra. Nyilvánvalóan tudták, hogy kik vertek meg engem, az is lehet, hogy egyikük benne is volt, de mégsem vallottak kollégáikra. Amit részben megértek, 40 órán át voltak szolgálatban, közösen szenvedtek, amikor kockakövekkel, molotov-koktéllal dobálták őket. Mivel számomra nem okoztak maradandó sérülést, és korrekt módon bocsánatot kértek, ezért elfogadtam, és az ügy lezárásaként családjukkal meghívtam őket a Parlamentbe.

Velem mindez úgy történt, hogy országgyűlési képviselő voltam, sokkal nagyobb közfigyelem irányult rám. Nagyon sokan voltak, akik sokkal rosszabbul jártak, mint én. Rengeteg embert összevertek, voltak, akiknek összekötözve eltörték az ujját, voltak jó páran, akiket fejbe lőttek, és néhány szerencsétlen áldozatnak kilőtték a szemét.  A magyar jogállam ezekben a napokban felfüggesztésre került, tárgyalás nélkül, bizonyítékok nélkül, első fokon futószalagon ítéltek el embereket. A zárkában konzervnyitó nélkül adtak konzervet ebédre, akik összepisilték magukat, vagy véresre verték őket, több napig nem tisztálkodhattak. 

Amikor később találkoztam vele, alig ismertem meg, kendőben volt, az arca eltorzult a műtéttől, de ami a legborzasztóbb volt, alig tudott járni. Csorba Attila többé nem tudott normális életet élni, és néhány évvel később öngyilkos lett.

Hogyan juthattunk idáig?

Ami történt, az nem a közrendőrök hibája volt! Ha egy, esetleg tíz, netán száz rendőr azonosító nélkül megy az utcára rendet tenni, azt lehet mondani, hogy az ő hibájuk. Ha egyetlen rendőrön sincs azonosító, az biztos nem az ő hibájuk. Ha egy rendőr fejmagasságban lövöldöz emberekre nem rendszeresített puskával, az személyes felelősség. Ha az összes puskás rendőr deréktól felfelé lő, az már nem egyéni hiba! Ha a rendőrségi vezetőket a felelősségre vonás helyett ezután még ki is tüntetik, akkor még magasabban kell keresni a felelősöket.

2006-ig Magyarországot egy nyugodt, stabil demokráciaként tartották számon a világban. Sem itthon, sem külföldön senki nem hitte volna, hogy ilyen előfordulhat nálunk. Mégis hogyan jutottunk el idáig?

Ez nem egy pillanat műve volt, hanem egy folyamatnak a betetőzése. Igazából azzal kezdődött, amikor az Orbán-Nastase megállapodás után Gyurcsány Ferenc ötletére a szocialista párt 23 millió román munkavállalóval kezdte hergelni az országot. Ez az idegenellenes kampány választási győzelmet hozott nekik, és Gyurcsány Ferenc máig büszke arra, hogy ebben meglátta a lehetőséget. A csetlő-botló Medgyessy Péter megpuccsolása után már a határon túli magyarok ellen kezdett egy rendkívül durva idegellenes kampányt. Emlékeznek még? Ha állampolgárságot kapnak a külhoni magyarok, akkor összeomlik az egészségügy. Nem lesz nyugdíj. Nem lesz munka. Ez volt a rendszerváltozás utáni időszak legaljasabb kampánya. (Azóta látjuk: bár van a külhoni magyaroknak állampolgársága, működik az egészségügy, a nyugdíjrendszer és 900 ezerrel többen dolgoznak, mint akkor.)

A gazdasági életet mindeközben sikerült teljesen tönkretennie az MSZP-SZDSZ kormánynak. 2006-ra, a választás évére 9,3 százalékos költségvetési hiányt hoztak össze. Ez magasabb, mint ami 2020-ban volt, amikor a Covid miatt egy időre leállt az ország, nem működtek a gyárak, megszűnt a turizmus. Nem, ez nem a gazdasági válság idején volt! A világgazdasági konjunktúra csúcsán sikerült ezt összehozni. Az európai gazdaság 2006-ban száguldott. A GDP növekedés mértéke Lettországban 12,9; Észtországban 10,9, Litvániában 9,1 Romániában 8,7; Szlovákiában 8,4; Csehországban 6,5; Lengyelországba 6,3 százalék volt. Nálunk a világ második legnagyobb költségvetési hiánya mellett 4 százalékot sikerült összehoznunk. A gazdaságpolitika hiteltelensége miatt a jegybanki kamatok az egekben, emiatt beindult a devizaeladósodás stb.

 Május 26-án zárt körben elhangzott az őszödi beszéd, amit számos Gyurcsány hívő szeret igazságbeszédnek nevezni. A figyelmüket talán elkerülte az az aprócska tény, hogy a beszéd után minden ugyanúgy folytatódott, mint addig. Két héttel később június 8-9-én folyt az országgyűlésben a kormányprogram vitája, de ott már nem volt bátorsága elmondani az igazságot. Az igazságbeszéd után ugyanúgy folytatódott a hazudozás, míg szeptember 17-én a beszéd nyilvánosságra került.

Elemi volt a felháborodás és szeptember 18-án megkezdődött az irreális események szürreális láncolata. A tiltakozó gyűléseket Petrétei József igazságügy miniszter javaslatára választási nagygyűlésnek minősítették. A rendőrségi vezetők hazamentek, a rendőrségi raktárakat bezárták. Amikor a tömeg átvonult a tv székházhoz, a kiküldött rendőröknek nem tudtak megfelelő felszerelést biztosítani, mert a raktárak zárva voltak. Fejvédő, felszerelés nélküli rendőröket, csekély létszámban belevezényeltek a tömegbe. A Tv székházat védő parancsnok civilben volt, a rendőrök, akiknek parancsolnia kellett volna, nem ismerték fel. A műveletet irányító Gergényi Péter azt állította, hogy ő nem tudta, hogy nincs bekerítve a Tv székház, ami azért hihetetlen, mert a rendőrségi egységek ott álltak a Tv székház mögött a Nádor utcában, onnan vezényelték őket a feldühödött tömegbe. A rebisz készenléti egységei bár akartak menni bajtársaik megsegítésére, nem engedték, hogy menjenek. A rebisz parancsnoka otthon a pincéjében békésen barkácsolt, amikor a legsúlyosabb események után felhívta őt a budapesti rendőrfőkapitány, hogy kapcsolja már be a tévéjét. Ha szándékosan arra készítettek volna tervet, hogy a lehető legtöbb rendőr megsérüljön, akkor se nagyon tudtak volna több sérülést okozni az állományban.

A rendőrök a Nádor utca felől bejuthattak volna a székházba, és mindaddig viszonylag biztonságosan védhették volna, amíg nem áll megfelelő létszámú és felszereltségű csapaterő rendelkezésre. Ezen a napon a rendőrök áldozatok voltak, csoda, hogy nem halt meg senki közülük. Én, semmilyen közösséget nem tudok, és nem akarok vállalni olyan emberekkel, akik kockakövekkel dobálnak más embereket. Az ott lévő rendőröknek is van családjuk, édesanyák és édesapák, várják otthon őket is a gyerekeik.

A követő napokban fordult a kocka

A felbőszített rendőrök nagyon durva hajtóvadászatot indítottak, és mindenkit vertek, akit értek. Nyilvánvaló bátorítást jelentett számukra, hogy az azonosító jelvényeket nem kellett viselni. A jogállamiságot felfüggesztették Magyarországon ezekben a napokban. A rendőrség mellett csődöt mondott az ügyészség, a bíróság, szemérmetlenül eltüntették a bizonyítékokat, a térfigyelő kamerák felvételeinek szinte kivétel nélkül nyoma veszett.

Így jutottunk el október 23-ához. Hajnalban a Kossuth téren tiltakozó tömeget feloszlatták, akik ígéretet kaptak, hogy az állami ünnepségek végeztével visszamehetnek. A délelőtt viszonylagos nyugalomban telt. Kora délután, amikor mégsem engedték vissza a tiltakozókat, akkor kezdődtek a komolyabb összecsapások. A rendőrség kiszorította a tüntetőket az Alkotmány utcából, és egy időre abbamaradtak az atrocitások. Később az Alkotmány utcában lévő erők azt a parancsot kapták, hogy forduljanak ki a Bajcsy-Zsilinszky útra, és szorítsák a Deák tér felé az embereket. A forgalmazás jegyzőkönyve szerint, az ottani parancsnok Pigler százados jelezte, hogy nem ért ezzel egyet, mert arra van a Fidesz gyűlés. Azt a választ kapta, hogy ez parancs. Amikor az Erzsébet térnél újra jelezte a problémát, akkor leváltották. A rendőrség végül sikeresen beleszorította a Fidesz nagygyűlés megemlékező tömegébe azokat, akikkel a nap folyamán már többször összecsaptak. A Fidesz megemlékezés vége után két perccel rendelték el a lovasrohamot, ami elöl a tömegben elvegyült civilruhás rendőrök is alig tudtak elmenekülni.

A rendőrség itt is mindenben az ellenkezőjét tette annak, amit kellett volna. Összeesküvés-elmélet, ha nem hisszük el, hogy ennyire nem lehetnek dilettánsak a rendőrség vezetői?

Kinek használt mindez? Az őszödi beszéd az önkormányzati választások előtt került nyilvánosságra. Ha az önkormányzati választás közbeszédét ez határozza meg, az a baloldal számára tragikus lett volna. Az összecsapásoknak köszönhetően legalább annyit beszélünk a székház ostromáról, október 23-ról, mint a beszédről. Ha a székház felgyulladt volna, ha netán rendőrök haltak volna meg, még inkább jelentőségét vesztette volna az őszödi beszéd.

2006 a magyar demokrácia legsötétebb éve volt. Nem csak a jogállamiság szempontjából, de gazdaságpolitikai értelemben is. Kevés dologban értek egyet Gyurcsány Ferenccel, de abban igen, hogy ilyen böszmeséget még nem csinált senki. A visegrádi országok elszáguldottak mellettünk, értelmezhetetlen ütemben adósodtunk el, és ebben a legyengült állapotban talált el minket a 2008-as gazdasági válság.

15 évvel később

Most ott tartunk, hogy az ellenzék legerősebb pártja Gyurcsány Ferenc pártja, nekik lesz a legerősebb érdekérvényesítési képességük a baloldalon belül. Ők egyszer már tönkretették ezt az országot! Ellenzékváltás? Van még melléjük 18 szocialista képviselő-jelölt. A DK és az MSZP jelöltjei nyertek a választókerületek felében. Ez a 2002 és 2010 közötti csapat. A választókerületek további negyedében az „elvhű” Jobbik jelöltjei vannak, akiknek a vezetői a paktumuk értelmében, utolsó pillanatig kitartottak Dobrev Klára mellett. A napokban sokan próbálnak úgy tenni, mintha Magyarországon elnöki rendszer lenne. De nem. Mi parlamentet választunk, és a képviselők megválasztják a miniszterelnököt. Ha később úgy döntenek, leváltják, mint Medgyessy Pétert. A legerősebb pártnak a legerősebb az érdekérvényesítő képessége, a kisebbeknek kisebb, akinek nincs pártja, frakciója, annak még kisebb. Szembe kell nézni azzal, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén Gyurcsány Ferencnek és pártjának lesz a legnagyobb hatása a költségvetésre, az adópolitikára, családpolitikára. Ezt pedig egyszer már kipróbáltuk. Köszönjük, elég volt. 

A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője, az Orbán-kormány kormánybiztosa

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Révész Máriusz 2006. október 23-án. Fotó: Mark H. Milstein / Northfoto)