Vona Gábor: A Jobbik ötödik elnökének öt dilemmája

A hétvégén a Jobbik megválasztotta története ötödik elnökét, Gyöngyösi Mártont. Egy régi motorosról van szó, aki már 2006-tól fontos szakértője a pártnak, 2010-től parlamenti képviselő, külügyi vezető, 2018-tól frakcióvezető és elnökhelyettes, 2019-től pedig EP-képviselő. A szélesebb közönség inkább az elhíresült „listás” beszéde kapcsán ismerheti, de aki tisztában van a belső viszonyokkal, tudja, hogy Gyöngyösi valójában a párt polgári-konzervatív, mérsékelt szárnyának képviselője. A mögötte álló 16 évnyi jobbikos tapasztalat és a meggyőző fölény alapján nyugodtan kijelenthető, a szombati tisztújításon a megmaradt tagság a párt feltámasztására adott neki felhatalmazást. Persze a jelenlegi helyzetben ez szinte lehetetlen kísérletnek tűnik, a Jakab-féle öngyilkos bombatölcsérből nagyon nehéz lesz kimászni, és talán Gyöngyösitől olyan kincs felkutatását várják a sajátjai, ami már nincs. Ezt persze majd az idő dönti el, és a politikában nagyon gyorsan és alaposan változhatnak meg betonbiztosnak hitt pozíciók és folyamatok. De abban talán mindenki egyetért, hogy egyáltalán nem hálás szerep ’22 nyarán a Jobbik elnökévé válni. Gyöngyösi Mártonnak pedig öt olyan dilemmát kell viszonylag gyorsan feloldania, amelyek nélkül gúzsba kötve marad ő is és a pártja is.

Az Óperencián túli Brüsszel

Gyöngyösi jelenleg EP-képviselő, vagyis rendszeresen és tartósan Brüsszelben vagy Strasbourgban kell tartózkodnia. Arra, hogy egy pártot lehet-e onnan irányítani, nincs megbízható politikai minta. Inkább arra hajlok, hogy nem. Donáth Anna megpróbálta, de egyrészt egy választási kampányban állt a pártja élére, másrészt a Momentum vele sem tudott megújulni, lendületet venni, harmadrészt pedig jelenlegi áldott állapota miatt már sohasem fog kiderülni, mire is lett volna képes. (Korábban itt neki éppen azt javasoltam, ha komolyan gondolja, haza kell jönnie.) Ujhelyi István lehetett volna a másik uniós kísérleti nyúl, de ő nemrég úgy döntött, mégsem vállalja a szocialista párt x-ik megújulásának levezénylését. Hogy az EP távolsága vagy a szocialista párt viszonyai miatt, nem tudjuk. Mindenesetre nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy hosszú hónapok óta vezetői és vezetési válságtól szenvedő pártot online lehetne irányítani. Nem arról van szó, hogy egy jól működő Jobbikot üzemeltetni kell, hanem arról, hogy nagyon sok aprómunkát elvégezve össze kell rakni a romokban heverő közösséget. Erre pedig Brüsszelből kevés esély látszik, ehhez haza kellene jönni, és folyamatosan járni az országot. Ráadásul 2024-ben, Gyöngyösi mandátumának lejártával lényegében majdnem egy időben ismét uniós választás lesz, neki pedig előbb-utóbb nyilatkoznia kell a hogyan továbbról. A dilemma a következő: ahhoz, hogy újra EP-képviselő lehessen, sikeresen kell vezetnie a pártot, de ahhoz, hogy sikeresen vezethesse a pártot, nem lehet EP-képviselő.

Állott tóban lakik a béke

Gyöngyösi azzal a Földi Istvánnal szemben nyerte a tisztújítást, akit a háttérből elődje, Jakab Péter tolt maga előtt. Jakab az elmúlt egy évben hatalmasat bukott. Tavaly ilyenkor még komoly esélye volt a közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltségre, de

de posztjai már nem nyernek lájkbajnokságot, talán egyedül Deák Dánielnek teszik szebbé ezt a nyarat. Hogy az ő – most már Jobbik-logó nélkül futó – „csellendzs családozásának” mi a célja pontosan, nem tudni még, talán új mozgalmat épít, talán új DK-tagozatot eszkábál, majd kiderül, de egy biztos, nem lesz Gyöngyösi Márton embere. Jakabnak pedig maradtak fontos pozíciói a Jobbikban. Egyrészt frakcióvezető, másrészt a keleti megyék mögötte állnak, harmadrészt még most is népszerűbb, mint a kevéssé ismert új elnök. Gyöngyösi Márton dilemmája: békét kössön Jakabbal, és meghagyja a frakció élén, amivel lényegében az exelnök marad a párt arca (különösen, ha ő Brüsszelben marad), és az egész megújulás kisiklik, vagy a pártelnöki tekintélyét latba vetve szedje le onnan, helyezze oda saját emberét, kockáztatva egy újabb hangos és kellemetlen pártszakadást? 

…bik?

Gyöngyösi Márton megfontolt, jobbközép és konzervatív pártot ígért. Vagyis az elmúlt két év szöges ellentétét, amikor is a Jobbik sem megfontolt, sem jobbközép, sem konzervatív nem volt, csupán demagóg. A Jobbik nemzeti szárnyának egy része a néppártosodást sem tudta megemészteni, a DK-paktum és a parizer politikáját pedig már meg sem próbálta. A radikálisoknak ráadásul április 3-a óta saját parlamenti képviseletük van a Mi Hazánk személyében. Nyilván Gyöngyösi számára nem opció, hogy a két párt között baráti, szövetségi viszonyt alakítson ki, de két szempontból mégis releváns a viszony. Egyrészt a Jobbik tagságának, másrészt a Jobbik szavazóinak egy része még ma is olyan vidéki radikálisokból áll, akik érzékenyek a nemzeti büszkeségre épített politikára. Jakab ezt igyekezett megélhetési demagógiával helyettesíteni, de ez jól láthatóan kudarcot vallott. Aki jobboldali politikát akar csinálni, annak meg kell értenie, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Az elmúlt években a Fidesz és a Mi Hazánk ezt a hibát kihasználva komoly szeleteket hasított ki a Jobbikból, és ha most Gyöngyösi valóban jobbra akarja tekerni a kormányt, akkor velük fog összetalálkozni. Az új elnök dilemmája: látványosan jobbra vigye a pártot, ami lelkesebbé teheti a tagságot, de kellemetlen és nehéz harcot ígér a Mi Hazánkkal, és az összefogásban is gondot okozhat, vagy engedje el a jobboldali szólamokat, de akkor meg nehéz lesz válaszolnia a kérdésre: mi is a Jobbik létjogosultsága a magyar közéletben?

A polgári és a semmi

Kevesen tudják, de Jakab Péter nemcsak a konzervatív-jobboldali szárny kiszorítását tartotta fontosnak, de a mérsékeltebb, polgári vonalét is. Ennek esett áldozatul például a Polgári Válaszként saját pártot gründoló Bencsik János vagy az MMM-be igazolt Bana Tibor. Brenner Koloman utolsó pillanatig hű jakabinusként igyekezett betölteni az így keletkezett űrt, de az inkább csak erőtlen politikai manőver volt, érdektelen ellovagolás a naplementébe. Gyöngyösi Márton eddigi nyilatkozataiból azt lehet kiolvasni, inkább ebbe az irányba tenne lépéseket, és egy urbánus, értelmiségi, polgári politikát szeretne folytatni. Valljuk be, az ő karakteréhez ez is illik jobban. De itt sem lesz egyszerű helyzete, hiszen ez a magyar közélet Bermuda-háromszöge. Aki az elmúlt ciklusokban bejelentkezett, hogy polgári alternatívát szeretne felmutatni a NER-rel szemben, rendre elnyelte a történelem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne egy ilyen politikai reprezentációra szükség, sőt magam is nagyon örülnék neki, csupán azt, hogy ezt a feladatot jó ideje senki sem tudta megoldani. Orbán Viktor úgy lépett el a polgári politikai pozíciójából, hogy ott mindent felperzselt maga mögött, és egyelőre senkinek sem sikerült még termőre alakítani a talajt. Gyöngyösi Márton dilemmája: meghirdesse a polgári politika zászlajának továbbvitelét, ezzel megkockáztatva a semmibe ugrást, vagy keressen valamilyen más társadalmi hívószót? De akkor mit?

Se veled, se nélküled

Végül az utolsó nagy dilemma, amit Gyöngyösinek meg kell oldania, a DK-hoz fűződő kapcsolat. Jakab idején ez eleinte kellemetlenül hűvös volt, utána tartózkodóan udvarias, aztán kölcsönösen megtisztelő, hogy végül gyomorforgatóan és elvtelenül nyálas legyen. A két párt, különösen azok vezetése úgy összenyalogatta egymást, hogy a végén már közelről sem lehetett megkülönböztetni őket. Fontos hangsúlyozni, hogy ennek során 

Az április 3-i vereség persze durván belegyalogolt ebbe a szürreális l’amour-ba, de ettől még a DK–Jobbik-paktum az ellenzéken belül továbbra is meghatározó erőtér. Gyöngyösi Márton dilemmája: eltávolodjon a DK-tól, önálló arcélt adva a pártnak, de ezzel kitéve a Jobbikot egy olyan versenynek, amelyben újabb sebeket szerezhet, és a középpárti státuszba való visszakapaszkodás helyett tartósan a nanopártok között ragadhat, vagy tartsa fenn a szövetséget a DK-val, ketten közösen uralják az ellenzéki mezőnyt, szerezzenek egy vállalható EP- és önkormányzati eredményt, de ezzel immáron örökre feladva a Jobbik önálló politikai alternatívájának a lehetőségét?

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

(Borítókép: Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselője az Európai Parlament strasbourgi épületében 2019. július 16-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)