Puzsér Róbert: A valóság tagadása

A Fidesz gyűlöletkampányai azért működnek, mert valamennyinek a mélyén ott rejlik egy tényleges valóságmag – erre építi fel a NER-propagandagépezet a társadalom széles tömegeinek szánt hazugságkonstrukcióját. A migrációra vonatkozó óriásplakátok megjelenésekor Magyarországot nyilván nem fenyegették a Nyugat-Európa jóléti államaiba bevándorló milliók, de tagadhatatlan, hogy a Wilkommenskultur politikája kezelhetetlen kulturális, politikai és gazdasági helyzetet teremtett, és nagyjából fél év alatt ugyanúgy csődöt mondott, mint a fundamentalista iszlám megszelídítésére, humanizálására, nyugati civilizációba integrálására vonatkozó nyugati kísérletek zöme. Hiába illette a balliberális kurzus a menekültválság kifejezésével a 2015-ös bevándorlási hullámot, ez a szómágia mára Európa-szerte megbukott, és az utóbbi hét évben is csak a szélsőjobboldal megerősödéséhez volt elég.

Az ebül szerzett milliárdokból finanszírozott világmegváltó projektek többsége veszedelmes utópia, melyek gyakorlati alkalmazása mára Franciaországtól Olaszországon át az Egyesült Államokig a posztfasiszta erők előretörését eredményezte. Amikor az Európai Parlament Soros Györgyöt államfőknek kijáró külsőségek közt fogadja, jogosan vetődik fel, hogy a népszuverenitás nem több, mint hazug frázis, hisz nem pusztán a döntéshozatal terén, de már a szimbolikus aktusokban is a nagytőke diktál és uralkodik. A Soros-hálózat léte épp ugyanakkora probléma, mint az akár jobbos, akár balos nagytőkések által finanszírozott egyéb kapcsolati hálóké, melyek a társadalmak és politikai elitek fölött lebegő milliárdosoknak meg az általuk reprezentált érdekcsoportoknak a közhatalom befolyásolására tett kísérleteit végzik olykor nagyobb, máskor csekélyebb sikerrel.

A Mini Feri hazugságának mélyén is megvolt a valóságmag, mert bár Márki-Zay Péter nyilván nem egy törpe Gyurcsány, azt azonban szinte minden politizáló magyar érzékeli, hogy az őszödi pojáca jelenléte, ereje és befolyása alapjaiban hitelteleníti el az ellenzéket elsősorban azzal, hogy a habitusát meg a hangvételét mára az ellenzék széles körében gyűlöletreferenciává tette, így alkotta meg Mini Ferik sorát Tordai Bencékből, Szabó Tímeákból és Jakab Peterekből – s ennek jelei bizony Márki-Zay Péteren is érzékelhetőek voltak. Ha Gyurcsány Ferenc ma eltűnne a politikából, a szelleme már akkor is itt maradna, és garantálná Orbán Viktornak, hogy a magyar közéleti nyilvánosság előtt továbbra se legyen más út, mint a weimari közgyűlölet.

Az Orbán-rendszert előidéző egykori miniszterelnök a mai parlamenti ellenzék legeszesebb, legkarizmatikusabb, legdörzsöltebb és legrutinosabb alakja, szervezete, a DK pedig a legnagyobb az ellenzék törpepártjai közül, úgyhogy legalábbis megalapozott a feltételezés, hogy Orbán Viktor bukása esetén a hatalom súlypontja Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és Apró Piroska háromszögén belülre kerülne vissza.

Gyurcsány Ferenc befolyása az ellenzéken belül természetesen korlátozott: aligha ő a főnök – de sajnos akkor is egy főnök, akinek a jelenléte úgy mérgez, mint a novicsok.

Valamennyi kicsit is józan magyar jól tudja, hogy Nyugaton nem operálják át a gyerekeket. Valamennyi kicsit is józan magyar jól tudja, hogy a transzpropaganda messze nem olyan mértékű és messze nem olyan kritikátlan a nyugati nyilvánosságban, ahogy azt a kormányzati Megafon harsogja, de a New York-i divathéten egy tízéves transznemű kisgyerek ettől még szexiskedve vonul fel az őt ünneplő közönség előtt – ezt elnézve pedig nem nehéz akármelyik kicsit is józan magyarnak megállapítani, hogy a liberális kurzus értékvilágában valami nagyon elromlott. Miféle társadalmak azok, ahol gyerekek szexuális tárgyakként funkcionálnak, ahol az emberi jogokra egykor érzékeny baloldali és liberális mainstream szó nélkül leteszi a fegyvert az erőszakosan nyomuló transzlobbi meg a mindezt finanszírozó gyógyszeripari lobbi előtt, melynek megbízói már ma is tetemes bevételeket realizálnak a kellő pszichológiai munka elvégzése nélkül elkövetett hormonterápiákon és nemváltó műtéteken?

Olyan egyértelmű, hogy a trolljobboldal esik túlzásba, amikor az ilyen esetekre hivatkozva pedofíliát emleget? Nem lehet, hogy inkább a genderélményt dédelgető liberálisok vetik el a sulykot, amikor egy preszexuális korban lévő gyermek zavart lényének és tisztázatlan nemiségének kifutóra hurcolásában az önmegvalósításnak meg a szabadság kiteljesedésének eljövetelét ünneplik?

Nem nehéz meglátni a valóságmagvakat a Fidesz kampányhazugságainak mélyén, úgyhogy azok létezését hihetően letagadni pokoli nehéz, hosszabb távon lehetetlen. Az ellenzék csak akkor fogja tudni kihúzni Rogán Antal és Habony Árpád méregfogait, ha befejezi a nyilvánvaló jelenségek hisztérikus tagadását, és végre elvi viszonyt alakít ki a menekültválság meg a népvándorlás fogalmai közti nyilvánvaló különbséggel, Soros György és más politikát formáló milliárdosok befolyásának demokratikus fedezetlenségével, Gyurcsány Ferenc több évtizedes gazembersége meg az Orbán-rendszer kétharmados stabilitása közti félreérthetetlen összefüggéssel és a transzlobbi kiskorúakat illető tevékenységének megrontó természetével. A valóság értelmezésének versenyében behozhatatlan hátrányt szenved el, aki letagadja, miközben riválisa nagyszabású és jól átélhető hazugsággá duzzasztja azt.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Németh Sz. Péter/Index)