Öt tanulság a háború egy éve után

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2022. február 24-én Oroszország katonai támadást indított Ukrajna ellen, felborítva ezzel a hidegháború után kialakult rendet. A biztonságot és jólétet, amelyet az európaiak több generációjának erőfeszítései hoztak létre, az összeomlás fenyegeti. Oroszország megkezdte birodalmi terjeszkedését és egyetlen célja van: visszaépíteni az egykori szovjet befolyási övezetet, tekintet nélkül az ezzel járó költségekre és áldozatokra. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a 21. század legnagyobb geopolitikai rémálma végre véget érjen.

Mi a jelenlegi helyzet? Oroszország példátlan kegyetlenségének tizenkét hónapján vagyunk túl. Ezeket a hónapokat iskolák, kórházak és polgári létesítmények rendszeres bombázásában mérhetjük. Ezekben a hónapokban a napok helyett az áldozatokat számolták. Az oroszok senkit sem kímélnek – sem férfiakat, sem nőket, sem öregeket, sem gyermekeket. A Bucsában, Irpinyben és más városokban elkövetett népirtás hátborzongató bizonyítéka annak, hogy Oroszország a legszörnyűbb bűnöket követte el. Tömegsírok, kínzókamrák, nemi erőszak és emberrablások – az orosz agresszió valódi arca.

Ez az év egyben az ukrán nemzet nagyszerű hősiességének éve is volt, amely Volodimir Zelenszkij vezetésével szembeszállt a gonosz orosz birodalommal. A hit, a kitartás és az elszántság éve. Ukrajna nemcsak a saját szuverenitásáért, hanem az egész kontinens biztonságáért is harcol.

Hogyan vethetünk véget ennek a háborúnak? Az elmúlt év számos fontos tanulsággal szolgált, amelyeket a nyugati országoknak mélyen meg kellene szívlelniük, ha valóban békében és biztonságban akarnak élni.

1. tanulság: ez a háború mindannyiunkat érint

Mindenekelőtt meg kell szabadulnunk az orosz invázióról alkotott hamis képtől. Ez nem egy helyi konfliktus. Oroszország megpróbálja lángba borítani Európát. Célja az egész globális gazdasági rend destabilizálása.

Az Ukrajna elleni agresszió a Putyin által régóta kitalált terv része, amelyet legalább egy évtizede próbál megvalósítani. 2008-ban, Oroszország Grúzia elleni inváziója idején Lech Kaczyński elnök így figyelmeztetett: „Pontosan tudjuk, hogy a tét ma Grúzia, holnap ez lehet Ukrajna, holnapután a balti államok, majd talán az én országom is, Lengyelország.” A figyelmeztető szavak hamarabb váltak valóra, mint arra Európa számított. Hat évvel később, 2014-ben Oroszország elcsatolta a Krímet. Ma mindannyian egy teljes körű Ukrajna elleni katonai támadás tanúi vagyunk.

Több száz kilométeres távolságból nem hallatszódnak a felrobbanó gránátok, a légvédelmi szirénák vagy a szeretett gyermeküket egy bombázásban épp elvesztő szülők sírása. De a Kijevtől lévő távolság nem nyugtathatja meg lelkiismeretünket. Néha attól tartok, hogy valójában sokan vannak Nyugaton, akiknek egy ebéd a kedvenc kávézójukban vagy egy Netflix-sorozat megtekintése fontosabb, mint az ukránok ezreinek élete és halála. Mindannyian tanúi vagyunk ennek a háborúnak. Senki sem állíthatja majd, hogy „nem tudtam a bucsai népirtásról”. Mindannyian látjuk az orosz hadsereg által elkövetett atrocitásokat. Ezért nem lehetünk közömbösek. Oroszország birodalmi tervei túlmutatnak Ukrajnán. Ez a háború mindannyiunkat érint.

2. tanulság: Oroszország szítja a globális gazdasági válságot

Az ukrajnai háború csak egy a frontok közül, ahol az Európa jövőjéért vívott harc zajlik. Oroszország a kibertérben, az információ és a gazdaság terén is támadja civilizációnkat. Carl von Clausewitz azt mondta, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Vlagyimir Putyin láthatóan nagyon jól megértette ezt a híres mondást. Moszkva az ellenfeléhez igazítja az agresszió technikáit. Putyin nem tudná katonailag meghódítani Európát, ha előbb nem győzné le gazdaságilag.

A mindannyiunkat sújtó energiaválság és globális infláció forrása Oroszország birodalmi agressziója. Ukrajna lerohanásának előzménye volt a Kreml 2021 júliusában és augusztusában folytatott erőszakos gázpolitikája. Akkoriban Putyin gázzal való zsarolása a gázárak emelkedéséhez vezetett az európai piacokon.

Oroszország azt remélte, hogy az energiaszektor megbénítása meggyengíti az európai országokat és arra ösztönzi őket, hogy távol tartsák magukat az ukrajnai háborútól. A Nyugat ellen alkalmazott stratégia kezdettől fogva a válság eszkalálására irányult. A világpiaci árak emelkedésének egyik fő oka az orosz katonai tevékenység. Mindannyian magas árat fizetünk a Kremlben meghozott döntésekért. Ideje megérteni: Oroszország szítja a globális gazdasági válságot.

3. tanulság: Európa szuverenitásának előfeltétele a „deputyinizáció”

Néhány éve a Nyugat gyengesége jelentette Oroszország erejét. Az orosz szénhidrogéntől való függés, az orosz oligarchákkal folytatott kétes ügyletek és az Európa által tett teljesen érthetetlen engedmények, beleértve az Északi Áramlat 2 vezeték építésével kapcsolatos engedményeket is, a Nyugat és Oroszország közötti patológiás kapcsolatok képét mutatják. Számos európai kormány azt hitte, hogy rendes szerződéseket köthet Moszkvával. A szerződések az ördöggel kötött paktumoknak bizonyultak, amelyek tétje Európa lelke volt.

Ezért lehetetlen visszatérni az oroszokkal a „szokásos üzlethez”. Egy bűnös rendszerrel nem lehet normalizálni a kapcsolatokat. Legfőbb ideje, hogy Európa függetlenné váljon Oroszországtól, különösen az energiaszektor terén. Lengyelország már régóta hangsúlyozza, hogy szükséges az olaj- és gázellátás diverzifikálása. Az ellátások új irányai új lehetőségeket hoznak. A deputyinizáció, azaz a Putyin által létrehozott diktatórikus erőszakgépezethez fűződő kapcsolatok megszakítása elengedhetetlen feltétele Európa szuverenitásának.

4. lecke: a szolidaritás erősebb a félelemnél

Ez a háború már megváltoztatta Európát. Oroszország Ukrajna megtámadásával azt remélte, hogy a Nyugat nem ébred fel abból a geopolitikai álomból, amelybe évekkel ezelőtt esett, amikor naivan hitt a „történelem végének” mítoszában. Oroszország elszámította magát. Meg akart osztani bennünket, de mi egységesebbek lettünk, mint valaha.

Mint minden totalitárius rezsim esetében, a Kreml legerősebb fegyvere is a félelem. Az orosz fenyegetésekkel és zsarolásokkal szemben szolidárisan kell fellépnünk. A világ minden sarkából érkezik segítség Ukrajnának élelmiszer, eszközök és fegyverek formájában. Reményt és esélyt adunk a győzelemre Ukrajnának.

Mindebben komoly jelentősége van, hogy Németország jóváhagyta a Leopard harckocsik Ukrajnába küldését – amit Lengyelország szorgalmazott. Tudjuk, hogy a német gyártású járművekhez az amerikai Abrams harckocsik fognak csatlakozni. A hideg számításokat felülírta az euroatlanti államérdek. A NATO bebizonyította, hogy nem csak a világ legerősebb katonai szövetsége, hanem egy egységes szövetséges. Együtt legyőzzük a gonoszt. A szolidaritás erősebb a félelemnél.

5. tanulság: Ukrajna újjáépítése és Európa megerősítése

Az Oroszország elleni küzdelemben a győzelmet nemcsak az ukrán hadsereg sikerei, hanem az orosz medve szankciók általi meggyengítése is közelebb hozta. Ezt a Nyugatnak köszönhetjük, amely erős szövetséget kötött a szabadságért. Azonban Oroszországot nem elég legyőzni a jelenleg zajló harcban. Ahhoz, hogy megnyerjük a háborút Oroszországgal, mind politikai, mind gazdasági értelemben egy teljesen új biztonsági struktúrát kell kiépítenünk.

A biztonságot a közös értékeken és érdekeken alapuló, erős gazdasági és társadalmi kapcsolatokkal megerősített egység garantálhatja. A gazdasági válság legyőzése nem lesz lehetséges, ha Európa kapuinál háborús lángok tombolnak.

Európa jövőjének két forgatókönyve áll előttünk. Az egyik Ukrajna győzelme és a kontinens békéje. A másik Oroszország győzelme és Putyin birodalmi törekvéseinek terjeszkedése. Ha Ukrajna győztesként kerül ki ebből a háborúból, akkor már ma el kell kezdenünk gondolkodni az európai politika paradigmaváltásán. Jelenleg a biztonság és béke közösségének gondolata a fejlődés egyetlen lehetséges modellje.

Pontosan egy évvel a háború kitörése után egyetlen közös, szolidáris célunk van: Ukrajna újjáépítése és Európa megerősítése.

A szerző a Lengyel Köztársaság miniszterelnöke. Tagja volt a Lengyelország uniós csatlakozásának feltételeiről tárgyaló csoportnak. A Wrocławi Egyetemen történelemből, a Wrocławi Műszaki Egyetemen és a Central Connecticut State Universityn üzleti adminisztrációból  szerzett diplomát .

A szöveg a „Wszystko co Najważniejsze” című lengyel havilappal együttműködve jelent meg a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete és a Lengyel Nemzeti Alapítvány történelmi projektjének keretein belül.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Mateusz Morawiecki. Fotó:  Emmanuel Dunand / AFP)