Vona Gábor: De hová tűnt a bohóc?

Ha valaki eddig nem tudta volna, mi hiányzik neki, nos, a nyári uborka- és fesztiválszezont nálunk egy „háborúpártiak” kampány tolta be. A plakátokat nézve szinte halljuk a távolból a miniszterelnök úr ostorcsapásának fenyegető robbanását. Jól odavert. A képen Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András szerepel, az üzenet pedig egybites. A CÖF-bőrbe bújt kormány célja nem is lehet kétséges: figyelmeztetni bennünket a sötétben bujkáló baloldal militarista összeesküvésére. A szájbarágó üzenet ellenére a műkedvelők azért sok apró érdekességet felfedezhetnek az „alkotáson”, ami bepillantást enged nemcsak a NER, de az egész magyar politika pszichopatológiájába.

A jolly joker

Az első kérdés, ami felmerülhet: miért ez a téma? A válasz pofonegyszerű: a háború – amely minden elemében szörnyűséges – a Fidesz számára belpolitikai szempontból mégis egy jolly joker. Bármilyen kártyával szemben felhasználható. Már a ’22 áprilisi eredményben hatalmas jelentőséggel bírt, hogy a kormánypártok le tudták egyszerűsíteni a választások tétjét a „belesodródunk-e a háborúba?” kérdésre. Miközben az infláció jóval korábban megindult, a Covid-lezárások pedig elkezdték benyújtani a számlát mind a gazdaságnak, mind a társadalomnak, nem ezekről szólt a kampány, hanem arról, hogy a „mini” és a „nagy” Feri az ukrán frontra küldené fiainkat. És nagyon bejött. Az ellenzéki összefogás olyan megsemmisítő kétharmados vereséget szenvedett, hogy a csapat egyharmada mert csak felmenni a színpadra. 

és ezzel felültematizálja az élelmiszerár-robbanást, a gazdasági visszaesést, a reálbérek drámai zuhanását, az akkugyárak körüli zavaró híreket, az ázsiai vendégmunkások betelepítését vagy az oktatásügyi tüntetéseket. Hogy miként hat a pszichénkre – különösen a gyermekekére, azon belül is a Covid-generációéra – ez az állandó háborús manipuláció, úgy tűnik, nincs a tervezőasztalon. Nem fontos.

A választások felé félúton

A második kérdés: miért most? Nemrég az ATV egyik műsorában Karácsony Gergely úgy fogalmazott, háborúban állunk Oroszországgal, és amikor a riporter helyesbíteni próbált volna, ezt másodszor is megerősítette. Több sem kellett a Megafonnak, hatalmas online kampányt indított a főpolgármester ellen, aki így komoly lépést tett, hogy újból kiérdemelje a „mini Feri” státuszt az uniNERzumban. Mivel evés közben jön meg az étvágy, a Fidesz úgy értékelhette a helyzetet, miért is korlátoznák csupán Karácsony személyére az egészet, fröccsenjen csak szerteszét mindenkire a csőtörés. Lassan amúgy is kezdődik a ’24-es dupla választási kampány, ezért elérkezettnek látták az időt, hogy kijelöljék a pozíciókat, ahol el lehet majd játszani a jövő év politikai augmented realityjét. (Az AR annyiban különbözik a VR-től, hogy a valóságot használja fel alapul, csak azt digitálisan kiterjeszti, és ezzel egyben meg is változtatja az érzékelést.)

Ennek már a fele sem cirkusz!

A harmadik kérdés: hová lett a bohóc? Az elmúlt másfél évtized Fidesz-plakátjainak ellenzéki arcai folyamatosan cserélődtek, csak két állandó szereplő volt: Gyurcsány Ferenc és egy bohóc. A bohóc szerepével már többször foglalkoztam: az az ellenfél komolyanvehetőségének megakadályozása. Elsősorban nem azt kell bebizonyítani, hogy az ellenzéki politikusok arrogánsak, korruptak vagy hazudoznak, hiszen ezt a Fidesz politikusairól is elmondhatják. 

Sok rosszat el lehet mondani vagy hitetni vele kapcsolatban, de azt, hogy ne tudna vezetni, azt nem. Ezért ennyire sikeres karakter a NER számára a bohóc, mert nem lehet visszadobni a feladónak. Most azonban – hosszú idő után – más a helyzet. A bohóc eltűnt. Nézzük csak meg az arcokat! Karácsony itt egyáltalán nem az a tutyimutyi, szórakozott szociológus, aminek korábban ábrázolták, hanem egy jóképű zsivány. Gyurcsány és Dobrev arca sem tűri az ellentmondást, kemények, mint az acél. Fekete-Győr és Márki-Zay pedig nem marginális lúzerek, ahogy eddig gondolta az egyszeri fideszes, hanem gátlástalan, ravasz rókák. Most nem az ellenzék alkalmatlanságát kell bebizonyítani, éppen fordítva, az alkalmasságukat. Nem azt üzeni ez a plakát: „íme, itt látható öt balfék, nevessünk közösen!”, mint eddig, hanem azt: „íme, itt van egy öttagú bűnszervezet, akik rosszban sántikálnak, és ha rajtuk múlik, mehetünk Bahmutba”. Ezen a plakáton nincs helye a bohócnak. A kedves nézőnek most nem nevetnie kell, hanem félnie.

A megtiszteltetés

A negyedik kérdés: miért ezek az arcok? Az, hogy nincs bohóc, egyértelmű, ahogy az is, miért szerepel rajta Gyurcsány, Dobrev és Karácsony. De mit keres a képen Fekete-Győr és Márki-Zay? A logikus válasz reflexből az lehetne, hogy még ’22-ben ők tették a legerősebb „háborús” nyilatkozatokat, amire azóta is örömmel hivatkozik a kormánypárti sajtó. De biztos, hogy csak ennyi van a háttérben? Mert az a paradox helyzet, hogy ezen a plakáton szerepelni ugyan a viktoriánus szavazók szemében taszító, de az ellenzéki szimpatizánsok felé inkább megtiszteltetés. Mondhatni, ki kell érdemelni. Ellenzéki kreditek járnak érte. 

Miért emelik fel azt a két embert, akik éppen nincsenek a küzdőtéren? Az ilyen hanyagság nem vall a Fideszre. Egyetlen magyarázat lehet csupán: Fekete-Győr és MZP szerepeltetése tudatos döntés. Donáth Anna egyelőre nemhogy az országnak nem hozta el a megváltást, ahogy nemrég plakátok százai ígérték, de még a Momentumnak sem. Az a helyzet, hogy a sokak által leírt Fekete-Győr András jóval sikeresebb vezetője volt pártjának, mint a jelenlegi elnök, és az általa képviselt, ideológiai tekintetben komplexebb irányvonal sokkal hitelesebben illett a Momentum alapító nyilatkozatához, mint a homogén módon progresszív-liberális Donáth-vízió. Minden egyes nap, amely érdemi eredmény nélkül telik el, Fekete-Győr Andrást és vele a belső törésvonalat erősíti. A Fidesz úgy kalkulálhatott tehát, olaj lehet a tűzre, ha fókuszt helyez az exelnökre. MZP szerepeltetése körülbelül hasonló logikára épülhet. Annyi különbséggel, hogy Márki-Zay nem csupán egy pártot, hanem egy egész ellenzéket megoszt. Az összefogás korábbi miniszterelnök-jelöltje ugyan mostanában inkább hódmezővásárhelyi kérdésekre fókuszál, hiszen jövőre a politikai túléléséért fog küzdeni polgármesterként, de úgy tűnik, a Rogán-művek örömmel látná őt országos színpadon is.

A csapat

Végül az ötödik kérdés: miért ilyen elrendezésben kerültek a plakátra a szereplők? Természetesen ez sem a véletlen műve. A háborúpárti összeesküvés központi figurája, a Don természetesen Gyurcsány Ferenc. Nagyobb is a képeken, mint a többiek, és ő áll középen. A plakátalkotói szándék szerint a DK-elnök vezérszerepe megkérdőjelezhetetlen. Elöl áll a két capo, Dobrev és Karácsony. Ők vannak a frontvonalon, őket kell figyelni. És a háttérben ott a két soldato, FGyA és MZP, akik elvégzik a piszkos munkát. A szemük sem áll jól, nehogy összefuss velük egy sikátorban! Jól felépített, összeszokott csapatot látunk. Ezek nem viccelnek. Az elrendezés tehát nem más, mint a szereposztás, amely kijelöli a következő időszakra írt narratíva koordinátáit. A teret, amelyben a híreket legyártják, széttolják, és elfogyasztatják majd velünk. Ja, és hogy igazából senki sem akarja Magyarországot belevinni a háborúba? A mifelénk sikeres politika nem foglalkozik ilyen értelmiségi fanyalgásokkal… 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)