Magyarország nehéz helyzetben várhatja a nyár elmúltát

Az őszi politikai szezon kezdete előtt érdemes egy pillantást vetni azokra a folyamatokra, amelyek befolyásolják majd a jövőnket az elkövetkezendő hónapokban. Az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásra készül 2024-ben, ami meghatározza majd az előttünk álló bő egy év tengerentúli politikáját. A Republikánus Párt ma legesélyesebbnek tűnő jelöltjét, Donald Trump volt elnököt éppen az elmúlt napokban tartóztatták le negyedszerre, és helyezték vád alá jelentős sajtóvisszhang közepette. Lesz-e hatással az esélyeire ez a teljesen egyedülálló helyzet? Valószínűleg igen, de ellenkezőleg azzal, amire ellenfelei számítanak: az esélyei csak növekedni fognak.

Érdemes felidéznünk, hogy Magyarországon 1993–94-ben mennyire kontraproduktívnak bizonyult az a kampány, amit Horn Gyula ellen folytattak pufajkás múltja miatt. Horn akkor, a rendszerváltás után néhány évvel sokak frusztrációját, indulatát és reményeit jelenítette meg. A fiatal demokrácia és piacgazdaság életszínvonal-visszaeséssel, anyagi nehézségekkel és szenvedélyes vitákkal indult. Ráadásul az első szabadon választott kormányról – amit Antall József vezetett – az a hamis kép alakult ki, hogy teljesen inkompetens. A szocialisták vezetője azt az érzetet tudta kelteni, hogy vele a szakértelem és a Kádár-korszak kiszámíthatósága fog visszatérni.

Trump elnök 2016-ban azért tudott nyerni, mert sok amerikai frusztrációját, indulatát és reményeit jelentette meg. Az elitellenes fellépése, a „kívülről jött ember” karaktere segítette a sikerben. A mostani támadások ugyanazokat az érzetek erősítik fel, amelyeknek a győzelmet köszönhette.

Külön írást igényelne elnöki periódusának az elemzése. Erről most csak annyit mondanék, hogy bár személyisége nem vonzó a számomra, de elnöki ténykedése sokkal jobb és eredményesebb volt, mint amire számítottam vele kapcsolatban. Az USA politikája természetesen jelentősen befolyásolja a NATO-t és az Európai Uniót, így minket is. A hivatalban lévő magyar kormány rossz viszonyt alakított ki Joe Biden elnökkel és nagy reményeket fűz Donald Trump visszatéréséhez. A két ország kapcsolatának látványos javulását várják tőle.

Az Egyesült Államokhoz kötődik az a hír is, hogy a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány lényegében beszünteti a tevékenységét Európában. Álláspontjuk szerint az Európai Unió elég sok pénzt fordít azokra a célokra, amelyek a számukra is fontosak. Egyelőre nem világos, hogy ez mit jelent: mikor és milyen mértékben fejezik be eddigi munkájukat? Emlékeztet a helyzet arra, mint amikor a 90-es évek végén Soros bejelentette, hogy felszámolja  magyarországi alapítványát. (Végül az alapítvány befejezte ténykedését, de a Közép-Európai Egyetem, a Nyílt Társadalom Alapítvány és más szervezetek maradtak.) Az érvelés akkor is hasonlóan hangzott: itthon demokrácia jött létre, így már nem az ő feladata, hogy segítse a különböző civil szervezetek, lapok, oktatási műhelyek és más kezdeményezések fenntartását, hiszen most már az állam is számtalan ilyen jellegű célt támogat.

Ez igaz is volt, azzal együtt, hogy ugyanilyen erővel lehetett volna érvelni amellett is, hogy most kell csak igazán támogatni számtalan fontos elképzelést, amikor nem biztos, hogy ezek tartósan meg tudnak maradni. Ne felejtsük el, hogy a magyar származású milliárdos magánvagyonáról van szó, amelyről akkor és úgy dönt, ahogy akar. (Ezért is meglepő, hogy most többek közt transzerpenciát kérnek rajta számon az aggódó alkalmazottak.) Azt se felejtsük el, hogy milyen fontos szerepet játszott a magyar demokrácia megteremtésében a magyar Soros Alapítvány, amely pártállástól függetlenül támogatott sok száz szervezetet és magánszemélyt a 80-as, 90-es években.

A Magyarországon született és felnőtt pénzügyi zseni sokat tett a hazájáért. Neki is szerepe volt abban, hogy sikeresen vívtuk ki a szabadságunkat az orosz megszállókkal és a szocializmussal szemben. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor véleménye szerint – akivel együtt mindketten jól ismerjük személyesen is a milliárdost – a „leggazdagabb és az egyik legtehetségesebb magyar a világon”. (A mozikban most futó Oppenheimer című film kapcsán is felidézhetünk néhány vitatott megítélésű, de a világ működését alapvetően befolyásoló magyar származású géniuszt.) 

Az alapítványok és szervezetek működését átvevő Alexander Soros érdeklődése Európa iránt vélhetően jóval korlátozottabb, mint édesapjáé, ráadásul a pénzügyi háttér is szerényebb lesz, mint eddig. Így én arra számítok, hogy az európai jelenlétet visszafogottabb formában megtartva, egyre inkább amerikai fókuszú lesz a tevékenységük a jövőben. Ez a változás hatással lesz a magyar társadalom és a Fidesz–KDNP-kormány működésére is az elkövetkezendő időben. Annak a kormánynak a működésére, amely vita helyett mumust gyártott Sorosból, és elüldözte az általa alapított, népszerű és jelentős egyetemet, a CEU-t Budapestről.

Az Európai Unió is választásokra készül a jövő évben. Ősztől már döntően ez a tény fogja meghatározni a működését, amely nem jó hír hazánknak.

Ezek egy része, például az agrártámogatások, zavartalanul érkeznek hozzánk, de a másik részük felfüggesztésre került. Ahogy a legutóbbi írásomban is utaltam rá, rendkívül fontos lenne a magyar gazdasági válság leküzdése érdekében a források felszabadítása. Itt lett volna történelmi lehetősége a baloldalnak, hogy közösen lépjen fel a kormánnyal Brüsszelben a támogatások elindításért. Ez az esély az idő múlásával egyre csökken, így nagy valószínűséggel minden marad a régiben: a Fidesz továbbra is uralja majd a hazai politikát, miközben a baloldal semmiféle hatást nem lesz képes kifejteni a közös ügyek intézésére. Kicsi a valószínűsége annak is, hogy az európai parlamenti választásokon lényeges változás történne itthon és külföldön. Hazánkban a szokásoshoz közeli Fidesz-győzelem várható most is, európai szinten pedig a jobboldal erősödése tűnik valószínűnek. Ezzel együtt viszont látható az is, hogy az olasz, görög, spanyol, svéd, finn konzervatív sikerek nem eredményezték azt, hogy Magyarországgal normalizálják a kapcsolatukat az említett országok kormányai. Emiatt nem számítok arra, hogy a jövő júniusi választás után, a várható enyhe átrendeződés miatt megszűnik országunk nemzetközi elszigeteltsége.

Ami viszont a legfontosabb most a magyar kormány számára, azok a lengyel választások. Írtam már erről, így most csak utalnék rá, hogy az uniós pénzek folyósítása, a fojtogató nemzetközi elszigeteltségünk felszámolása és egy jövőbeni, európai szintű jobboldali együttműködés elindítása miatt kulcsfontosságú Orbán Viktornak a szövetség fenntartása Jaroslaw Kaczynskival.

A lengyel–magyar szövetség sem lesz azonban olyan erős már, mint pár éve volt. Az ukránok ellen elkövetett orosz agresszió megítélése beárnyékolja a két ország viszonyát. Arról az Oroszországról beszélünk, ahol Vlagyimir Putyin megint kimutatta a foga fehérjét: a Wagner-lázadás megtörténte után pontosan két hónappal eltették láb alól Jevgenyij Prigozsint és társait (bár még nem tudjuk, hogy merénylet történt-e, azt hiszem, e kérdésben tényleg nagyon sokan ugyanarra gondolunk).

Nem számít az adott szó, a szerződés, a nemzetközi jog, csak a nyers erőszak működik.

Magyarország nehéz helyzetben várhatja a nyár elmúltát. Évtizedek óta nem látott gazdasági válságunk egyik okozója a külső körülmények (Covid, háború és energiaválság) negatív hatása. A nagyobb probléma a kormány két jelentős hibája: az egyik a gazdaságpolitika tévedése a 2022-es választások előtti pénzkiszórással. A másik az a külpolitikai zsákutca, amibe lavíroztuk magunkat, és aminek következtében harcban állunk a szövetségeseinkkel. Konfliktust teremtettünk az EU-val, az USA-val és a visegrádi országokkal. Ezek eredményeként állítjuk fel folyamatosan a negatív rekordokat, amit az infláció, az élelmiszerár-növekedés, a gazdasági visszaesés, a forintárfolyam, a reálbércsökkenés és költségvetési hiány mutatói jeleznek. Nagyon nehezen élünk ma a hazánkban szinte mindannyian.

Ennek ellenére a baloldal semmit nem tud erősödni ebben a helyzetben sem. Nem csak a nyáron tűnt úgy, hogy szabadságra ment az ellenzék, hanem már másfél éve hiába keressük őket a politikai porondon. Sokszor írtam már arról, hogy mi ennek az oka; a helyzet nem változott azóta sem. A sors adott egy lehetőséget az uniós pénzek közös akarattal történő megszerzésére, de nem éltek vele. A kormánypárti holdudvar nyári botrányai (a Pesty–Mészáros-konfliktus, a rendőrökkel összeverekedő és politikai kapcsolataira hivatkozó ittas fiatal milliárdos, a magát konzervatívnak valló énekes celeb válása, Pálffy István eltávolítása a Hír TV-ből stb.) sem hiszem, hogy tartósan megtépáznák a Fidesz népszerűségét. Ugyanis választási lehetőség, valós alternatíva továbbra sincs itthon. Ami nagy baj a jobboldalnak, baloldalnak és a politikai palettáról jelenleg hiányzó liberálisoknak is. A demokrácia lényege ugyanis a vitában formálódó választási lehetőség, ahol a szembenállás technikái mellett az együttműködés kultúráját is el kell sajátítani.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.