Ujhelyi István: „Ideológiai gerillák” és az orbáni gengszterizmus

Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz kapcsán eddig is tudtuk, hogy a mozgásukat kevésbé az elvek és alapértékek vezetik, inkább a politikai pillanat mindenkori uralása és a saját hatalmi érdekeik érvényesítése. Az egykor radikális liberális Fideszből így lett előbb polgári konzervatív, majd a liberálisokat a világ ellenségének kikiáltó populista szervezet. Mire iszik a vendég, ugye. Nevezhetjük ezt megengedően sikeres pragmatista politikának vagy szókimondóbban elvtelen kalandorságnak. Működését tekintve mindkettő ugyanaz: egy szilárd elvek nélküli, csak átmeneti és gyorsan romló szövetségeket kötő, bármit és bárkit pillanatok alatt feladni képes politikai gengszterizmus. Aminek persze a hatalmasok mellett sok momentumában lehet, illetve lehetnek általános nyertesei is, közép- és hosszú távon azonban épp a működéséből fakadóan annyi érdeksérelmet okoz, és annyi haragost gyűjt össze, hogy a végén – jöjjön el az bármikor – nem lesz szép a bukás. 

Politikai szemtanúként az elmúlt évtizedekben sok mindent láttam és tapasztaltam, a legutóbbi tíz évben leginkább a politika európai harcterén szereztem közeli élményeket. Éppen ezért látom élesebben azt, amilyen sajátos játékba a Fidesz most belekezdett az Európai Bizottság elnökének megfúrásával.

Kezdjük az elején: alig emlékszik még valaki arra, hogy a fideszes EP-képviselő-jelölt Deutsch Tamás és a szintén EP-listán szereplő Dömötör Csaba (jelenlegi propaganda-államtitkár) 2014-ben még milyen lelkesen, az Európai Néppárt fiataljaival közösen kampányolt a jobboldali pártcsalád „csúcsjelöltje” mellett a Hősök terén. Még ma is fellelhetők az interneten azok a fotók, ahol Deutschék a „Juncker-csapat” tagjaként tartják magasba a későbbi bizottsági elnök fotóját. Annak a Jean-Claude Junckernek az arcképét, amelyet néhány évvel később közpénzből fizetett óriásplakátokra raktak, hogy azzal hergeljenek az Európai Unió ellen. A NER történetének egy sajátos szintlépése volt mindez. Ám valójában ebben sem volt ekkor már nagy újdonság, hiszen láttuk, hogy mit csináltak a Fidesz, illetve a fideszes vezetők egyik legnagyobb támogatójával és mentorával: Soros Györggyel. Hogyan tagadták meg, dobták el, hazudtolták meg, és használták – illetve használják – fel tényleg alpári módon a saját céljaik érdekében. 

Valami hasonló készül most Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság jelenlegi vezetőjével kapcsolatban is. Fontos emlékeztetnem arra, hogy a német politikusnő megválasztásában annak idején a Fidesz jelentős szerepet játszott, amit ma már legszívesebben elhallgatnának, de akkor még rendkívül büszkék voltak rá. Az Európai Parlamentben tartott szavazáson Ursula von der Leyen kifejezetten szűk többséggel jutott csak túl (383 igen, 327 nem), mindössze kilenc szavazaton múlt a sikere, vagyis a Fidesz tizenhárom támogató voksa nélkül ma nem lenne az Európai Bizottság elnöke. Erre egyébként annak idején a Fidesz EP-képviselői nyilvános megszólalásaikban, amolyan enyhe fenyegetésként, számos utalást is tettek. Rendkívül nevetséges, különösen az Ursula von der Leyent ma már valami rejtélyes, magyarellenes világ-összeesküvés részeként bemutató állami propaganda ismeretében, hogy néhány évvel ezelőtti megválasztásakor az Origo nevű fideszes álhírportál még azzal a címmel számolt be a szűkös győzelméről, hogy „Leyen megválasztásával Soros álciviljei súlyos vereséget szenvedtek”.

Megoldani erőből

A teljes kép ismeretéhez emlékeztetnem kell arra is, hogy míg a Fidesz és – Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő kivételével – minden ellenzéki EP-képviselő megszavazta Ursula von der Leyen megválasztását, addig én elvi okokból tudatosan nemet nyomtam. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács ugyanis (Orbán Viktorral a soraiban) semmibe vette a választókat, semmibe vette az Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselőit, amikor semmibe vette a csúcsjelölti rendszert, és hátsó szobákban kötött kicsinyes alkuk mentén tett javaslatot Ursula von der Leyen személyére. (Az előzetesen megállapított játékszabályok értelmében a néppárti csúcsjelölt Manfred Webernek kellett volna kapnia a posztot.) A német politikusnő Európa-pártisága és – nem egy esetben egyébként Orbánnal szembeni – kiállása abszolút támogatható volt a legelején is, nem mehettem el azonban amellett, hogy megválasztására miként és hogyan került sor. A „csúcsjelölti” rendszer nem volt tökéletes, ahogyan az európai intézményi rendszer bonyolult működésében is számos kivetnivaló van, ettől még nem lett számomra elfogadható, hogy megint felrúgják a szabályokat, hogy a kormányfők pult alatti alkuja dönt egy ilyen fontos kérdésben. 

A sors fintora, hogy Ursula von der Leyen teljesítményével egyébként azóta inkább elégedett vagyok, mint elégedetlen – ezt nagyban befolyásolta például, hogy az általa vezetett Európai Bizottság felkarolta és ma már saját projektként, egy egyre szélesedő európai pillérként tekint a részben általam kezdeményezett Európai Egészségügyi Unió programjára. A mostani Von der Leyen-ellenes fideszes szövegek helyén kezeléséhez azonban ide kell még idézni Orbán Viktort is, aki egészen konkrétan úgy fogalmazott a közmédiának: „Jó döntés volt ideológiai gerillák helyett gyakorlatias vezetőket választani az európai intézmények élére”. Hozzátette, hogy Von der Leyen egy „komoly tapasztalatokkal rendelkező és bátor gondolkodású” politikus, akit a V4-ek mindvégig támogattak, és aki ráadásul egy hétgyermekes családanya, vagyis a magyar kormányhoz hasonlóan gondolkodik a család fontosságáról és a biztonságról. Aham. Hát, nem.

A gengszterállam vezetői gondolták azt, hogy folytatódhat majd az okosba’ megoldás a Bizottsággal; hogy elég bezsarolni, kicsit megfenyegetni, kicsit csőbe húzni a brüsszelieket, és máris az van, amit ők akarnak. Egy darabig ez kétségtelenül így ment, az EU intézményei és vezetői gyengék és megengedők voltak Orbánékkal – ne vitassuk el, hogy elsősorban Angela Merkel német multiérdekeket oltalmazó védőszárnyai miatt –, a mostani kurzus azonban nehezebben viselte már a fideszes kuruckodást és szőnyegre piszkítást, ezért egyszerűen csak betartotta azt, amit be kell tartani. 

A Fidesz nem kompromisszumot, nem megegyezést, nem megoldást keresett most sem, hanem megpróbálta erőből megoldani a dolgot. Orbán fenyegetett már az uniós költségvetés megvétózásával – itthon úgy is adta el a dolgot, hogy milyen tökös és eredményes volt, eközben valójában beleverték az orrát a brüsszeli betonba –, és mivel fogyóban vannak a készletei, most ismét nagyvadra céloz, hátha bejön. A Fidesz kormányfője a politikai igazgatóját, Orbán Balázst küldte előre, aki be is üzent a Politicón keresztül a Bizottság elnökének, hogy nem fogják támogatni az újraválasztását, mert mindenféle elvi/szakmai kifogásuk van vele szemben. Persze, van az a pénz. Konkrétan tízezer milliárd forint, ami a jogállamisági problémák miatt még mindig be van fagyva Brüsszelben. Vegytiszta gengszterizmus, amit csinálnak, semmi elvszerűség, ez egyszerű utcai fegyverrántás. 

Félreértés ne essék: Ursula von der Leyen teljesítménye az Európai Bizottság élén számos kritikával illethető, ahogy az EU működése kapcsán is napokig tudnám sorolni a problémákat. A nekünk járó uniós források lehívásához viszont nem zsarolni és fenyegetni kell, hanem teljesíteni a jogállamisági feltételeket. Hogy is mondta a minap a strasbourgi plenárison elmondott évértékelőjében Von der Leyen? „Teljesen elfogadhatatlan, hogy egy tagállam hozzá akar férni” az alap forrásaihoz, de a jogállamisági feltételek nélkül, amelyekben megegyeztek a szerződés megkötésekor. „Ha adófizetői pénzt akarsz a tagállamodba befektetésként, tartanod kell magad a jogállamisághoz, és végre kell hajtanod a szükséges reformokat.” Elég egyenes szöveg. Nem kell különösebben magyarázni. A Fidesz viszont ezzel a gengsztertempóval könnyen kiírhatja magát (nagyrészt már meg is tette) az európai klubból, és egy olyan sötét galeriben találhatja magát, ahol nagyon hamar egyedül maradhat. Mert a többi gengszter között nem tárgyalásos úton dőlnek el a dolgok, hanem az számít: kinek nagyobb a stukkere, ki mögött vaskosabb a tömeg. Ott pedig „hiába áll, mint a cövek”, mindig lesz egy erősebb kutya. 

A szerző európai parlamenti képviselő, az Esély Közösség alapítója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2022. május 9-én. Fotó:  MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher)