Az uniós jogsi az új banángörbület

„Teljes baromság az uniós jogsijavaslat! Van elég égető probléma, amit meg kell oldania az EU-nak, ez most csak az Európa-ellenes szélsőségeseknek ad muníciót” – ezt írtam ki pár nappal ezelőtt a közösségi oldalamra az Európai Parlament illetékes szakbizottsága előtt lévő egyik javaslat kapcsán. Ezt a szikár értékelést a testület első alelnökeként most is tartom. Az előkészítők szándéka jogos és érthető, az eszköz és az időzítés azonban tévedés. 

Röviden összefoglalva a javaslat lényegét: az EP szakbizottsága többek között egy olyan, a vezetői engedélyekre vonatkozó jelentéstervezeten dolgozik, amely kétfelé osztaná a jelenlegi B kategóriás jogosítvány intézményét és számos korlátozást vezetne be a biztonság növelése érdekében. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a jövőben B és B+ típusú jogosítványok lennének. Előbbivel csak 110 kilométeres óránkénti sebességgel lehetne maximum közlekedni, ha 130 kilométerrel per órával akar bárki autózni, ahhoz már B+ kategória lesz szükség. Sőt, a vezetett jármű súlya sem mindegy, az 1,8 tonna feletti személyautók esetében már nem lenne elég a sima B kategória. Ez egyszerre jelentené azt, hogy a teljeskörű vezetői jogosultsághoz két jogosítványra is szükség lenne a jövőben – ez ugye logikusan kétszeres költséget jelent –, ráadásul a súlyhatár is problémás, hiszen ezzel a nagyobb személyautók és kisteherautók már automatikusan B+ jogosítványt tennének kötelezővé. A javaslatban hivatkozott zöldátállást bizonyosan azt sem teszi majd vonzóbbá, hogy a kompakt elektromos autók – a nehéz akkuk miatt – szinte bizonyosan nem férnek bele a kisebb kategóriába. Aki tehát óvni akarja a környezetet és elektromos autót akar vezetni, annak a javaslat értelmében nagy valószínűség szerint B+ jogsit is szereznie kell hozzá. 

Az nem kérdés, hogy a változó technológiai környezet, a zöldátállás, az egyre nagyobb teljesítményű autók elterjedése, a közlekedési morál javítása és biztonságosabbá tétele miatt folyamatosan felül kell vizsgálni a hatályos szabályokat és szükség esetén hozzáigazítani a realitásokhoz. Néhány éve például senki nem gondolta volna, hogy emberek tömegei fognak elektromos rollerekkel részt venni a városi forgalomban, ennek biztonsági és egyéb előírásait kapkodva kellett elkészíteni az eszköz rapid terjedése miatt. Most is jogos, hogy felül kell vizsgálni a vonatkozó szabályokat, már csak azért is, mert a legtöbbször komótosan mozgó Európai Parlament a maga részéről 2021 októberében már elfogadott egy állásfoglalást a 2021–2030-as időszakra vonatkozó közúti közlekedésbiztonságról, amelyben felszólította az Európai Bizottságot, hogy javítson a közúti közlekedésbiztonságon, elsősorban a gépjárművezetők képzésére vonatkozó szigorúbb előírások segítségével. A rendszer tehát forog és megy előre, a kérdés csak az, hogy jól és megfelelő irányba teszi-e mindezt. Szerintem a szándék most gellert kapott. 

Tényszerű és fontos kiindulási pont, hogy az Európai Unióban csökkenteni kell a halálos kimenetelű közúti balesetek számát. Van is egy ambiciózus, hivatalos cél, miszerint 2050-re nullára (!) kell csökkenteni ezt a számot. Ez szerepel is az Európai Bizottság úgynevezett fenntartható és intelligens mobilitási stratégiájában, és valójában ennek a célnak az elérése érdekében vizsgáljuk most felül a vezetői engedélyekről szóló irányelvet is. Tényszerű, hogy a közlekedésbiztonságban az elmúlt húsz évben sikerült előre lépni: 2001-ben még 51 400 halálos közúti baleset volt az unióban, ezt 2021-re sikerült 19 800-ra lecsökkenteni. Komoly és kézzelfogható eredmény ez, még akkor is, ha az eredeti, papírra vetett cél a halálos kimenetelű balesetekre vonatkozó adat 75 százalékos csökkentését írta elő erre a határidőre.

Abban nincs vita, hogy egyszerre kell a közúti közlekedés biztonságát javítani és megkönnyíteni a szabad mozgást, kihasználni a digitalizáció nyújtotta előnyöket és észszerűen formálni a hatályos szabályozásokat. Az EP jelentéstervezete viszont ennek minimálisan felel csak meg. Abban egyetértek, hogy

az egyre nagyobb számban az utakon lévő új típusú járművek kapcsán az általános képzést újra kell gondolni és a jelenkori helyzethez igazítani, hiszen az elektromos autók más technológiával működnek, nehezebbek, minimálisan, de másfajta vezetési reflexeket igényelnek és a töltési kérdéseket is külön tanítani szükséges. A jelentéstervezet abban bizonyosan előre szalad, hogy 2050-re már mindenhol elektromos autókkal fogunk közlekedni és ezért kell idejekorán hozzáigazítani a szabályozást is. Azt ugyanakkor továbbra sem tudjuk megválaszolni egy ilyen európai állásfoglalással, hogy

Azt sem tudjuk, hogy akinek már van jogosítványa, az elveszíti-e a szerzett jogát (erre csak a magyar kormány jogalkotásában volt/van példa, európai szinten ez kezelhetetlen), vagy egy ilyen módosítás csak az újonnan jogosítványt szerző vezetőkre vonatkozik? Ki fizeti majd a képzés költségét? Lesz rá uniós támogatás vagy program, esetleg a tagállamok saját hatáskörben kezelik ezt a kérdést és akkor megint aránytalan előnyhöz jutnak egyesek, míg mások megint leszakadnak? Tény, hogy a közúti balesetek harminc százaléka megelőzhető lenne, ha mindenki betartaná a sebességkorlátozásokat, de ehhez feltehetően nem kétféle jogosítvány bevezetése kellene, hanem a visszatartó eszközök hatékony érvényesítése. Végtelen sok kérdés feszíti ezt az ügyet, amely világos, hogy elkapkodott és átgondolatlan. Még az MSZP jár legközelebb a józan megoldáshoz. Egyik politikusa azt javasolta, hogy ne önsúlyhoz, hanem teljesítményhez legyenek kötve bizonyos korlátozások: utcai izomautókat ne vezethessen akárki. Ha már hozzányúlunk ehhez a kérdéshez, akkor ez a jó irány. 

Ami a közlekedéspolitikai részleteken túl az EP szakbizottságának javaslatát illeti, annak megítélése pofonegyszerű: az ilyen átgondolatlan és rosszul időzített javaslatcsomag az Európa-ellenes politikai kalandorok kezére játszik. Épp egy közelgő EP-választás előtt. Az átlagpolgár ugyanis nem ismeri és nem is akarja megismerni egy-egy adott szakpolitikai kérdés részleteit, megelégszik a populista hecckatonák leegyszerűsítő szövegeivel, amelyek drágább és értelmetlen szabályokról, meg „hülye Brüsszelről” szólnak. A szándék ugyanis hiába jó, ha olyan tévútra megy, mint a banángörbület. Vagy a minden ember számára egyenlő ellátási feltételek biztosítása egy irgalmatlan vaskos, egyébként abortuszt szabályozó parlamenti állásfoglalásban, amelynek egyetlen – félremagyarázott – félmondatát azóta is úgy fordítanak le a népbutítók, hogy „Brüsszel megszavazta, hogy a férfiak is szülhetnek”. Akik fullba tolják ezt a kreténséget, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy miről beszélnek, hogy milyen állásfoglalásban és miként szerepelt az ehhez kapcsolódó szövegrész. Nem is akarják megismerni, a céljuk csak a politikai hergelés. Ez köszön vissza most a jogosítványügy körüli politikai purparléban is. A Fidesz mozgása ugyanis primitíven egyszerű: ha ütni lehet az Európai Uniót, fenébe a részletekkel.

Az Európai Unió messze nem tökéletes. Az intézményrendszere sok illesztéken recseg, számos támasztékán ropog. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol egy ötszázmilliós kontinens működésén és mindennapjain igyekeznek javítani, ott néha a meggondolatlan hülyeség is átpréselődhet a réseken. Álláspontom szerint most is ez történik, ezért az EP illetékes szakbizottságának egyik vezetőjeként a rendelkezésemre álló eszközökkel azon leszek, hogy ez a csomag ebben a formában és különösen ebben az időszakban ne valósulhasson meg. 

A szerző európai parlamenti képviselő, az Esély Közösség alapítója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: V ezetői engedély nyomtatott ívei a vágógép berakóművében a Pénzjegynyomdában. Fotó: Pénzjegynyomda / MTI)