Nem több pártpolitika kell a fővárosba, hanem kevesebb

Nem értek egyet a Mi Hazánk által benyújtott és a parlamenti többség által gyorsan napirendre is vett törvényjavaslattal, mert a fővárosi pártlistás választás visszaállítása végeredményben Budapest működtetését és fejlesztését még az eddiginél is jobban kiszolgáltatná a pártoknak. Listaállítási alkuk során kiválasztott pártdelegáltakból és országos pártpolitikából nem több kellene a Fővárosi Közgyűlésbe, hanem sokkal kevesebb.

Nem kell talán hosszan indokolnom, milyen következményekkel jár, ha a város érdekei helyett az országos pártpolitikai szempontok dominálnak: elég csak megnézni, hogy vált ma már a legkisebb utca forgalmi rendje is pártpolitikai harctereppé. Ahogy a főváros működésének kiszámítható finanszírozása, úgy az olyan, stratégiai szemléletet és elköteleződést igénylő, a főváros jövője szempontjából létfontosságú fejlesztések, mint az elővárosi vasútvonalak vagy az új Duna-hidak ügye is teljesen áldozatává váltak a rövid távú pártérdekektől vezérelt iszapbirkózásnak. A pártok közötti harc szétszedi Budapestet, és akadályozza az ország fővárosának fejlődését.

Az önmagában nem volt elvetendő felvetés Fodor Gábor részéről, hogy a fővárosi politika ne legyen a kerületek foglya és lényegében a kerületek részérdekeinek alárendeltje. Valóban nem jó, ahogy a kerületi polgármesterek alkotta közgyűlés ma gyakran kerületi ügyekre bont minden kérdést. Ez végül az erőforrások elaprózását okozza, ráadásul számos kérdésben, ahol az egyes kerületek között ellenérdekeltség van, lehetetlenné teszi az összfővárosi szempontok szerinti döntést.

De a mai keretek között is bőven lenne mit javítani a fővárosi közigazgatás működésén: teljesen abszurd, ahogyan a közterületek fenntartását, a parkolás működtetését ma a törvények szabályozzák – ez nem újdonság, többször nekifutottak már ennek Budapest vezetői, Demszky Gábor és Tarlós István is, sikertelenül, hisz a döntés az Országgyűlésé. Számos utcában a kerület kezeli a járdát, a főváros az utat, a BKV a villamosmegállót. Minden járdaszakaszt más dolga takarítani, az út egyik felén más üzemelteti a parkolást, mint a sarkon túl. És ezeket még hosszasan sorolhatnánk, aki próbált már ilyesféle témában változást elérni Budapesten, pontosan tudja, miről beszélek.

Arról nem is beszélve, hogy a Budapestet körülölelő és megállás nélkül növekvő agglomerációnak és a fővárosnak semmilyen intézményes, törvényi szinten szabályozott, valós hatáskörrel bíró közös döntéshozatali fóruma nincs, miközben a vízhálózattól a szemétszállításig és persze a közösségi közlekedésig valójában egy nagy rendszert alkotnak ma már ezek a települések Budapesttel. A főváros és a kormány között pont ugyanezen okból létrejött együttműködési fórum, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa is 2 éve gyakorlatilag megszűnt, így a főváros és agglomerációjának egységes működését, fejlődését nem koordinálja senki.

Szóval, bőven lenne mit újratervezni és újraszabályozni Budapest és környéke önkormányzati rendszerében. A Mi Hazánk törvényjavaslata azonban a kaotikus fővárosi, kerületi és agglomerációs működést változatlanul hagyva csak egy dolgon változtatna: még közelebb hozná a pártpolitikát a listás választással a főváros működéséhez, és még inkább az országos nagypolitikai pártharcnak rendelné alá Budapest működését és fejlődését. Erre pedig semmi szükség nincsen.

A szerző közgazdász, közlekedési és város-mobilitási szakértő, korábbi közlekedésért felelős államtitkár.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

(Borítókép: Főpolgármesteri Hivatalának épülete az V. kerületi Városház utcában 2021. november 6-án. Fotó: Róka László / MTI)