Mi a baj az alkoholellenes kampányokkal?

Január elején egy WHO-jelentés járta be a sajtót, ami szerint a minimális alkoholfogyasztás is káros „lehet”, például növelheti a szájüregi rák kockázatát. Ebből levonva a következtetést, inkább egyáltalán ne igyunk. Az ilyen hírek gyakoriak, túl nagy hullámokat vernek, és láthatólag van hatásuk, pedig ez a tanulmány közelebb áll a rémhírterjesztéshez, mint az egészség miatti aggodalomhoz. Az alkoholfogyasztás egészségre és általában az életünk minőségére gyakorolt hatásai rendkívül összetettek, amit az ilyen típusú leegyszerűsítések nem írnak le. Véleményem szerint a kulturált borfogyasztás jóval nagyobb egyéni és társadalmi előnnyel jár, mint az alkohol teljes elhagyása.

Egy ellentmondásos hír

A régi vicc szerint, amikor 100 éves lesz a bácsi, kimegy hozzá a tv interjút készíteni arról, mi a hosszú élet titka. Ebéd után megérkeznek, beállnak a kamerával, a bácsi elkezd beszélni: egészségesen táplálkozom, nem iszom alkoholt, mindennap mozgok. Közben azonban a szomszéd szobából éktelen zaj, káromkodás, csörömpölés hallatszik. A riporter leállítja a felvételt, és megkérdezi, nem lehetne-e szólni, hogy ne zajongjanak. Mire a bácsi, sajnos nem, mert az apám az, aki ebéd utánra már mindig berúg, és ilyenkor nem lehet vele bírni.  

A vicc szerint az egyéni tényezők rendkívül fontosak, amit természetesen az orvosok is jól tudnak, és vizsgálatok tömege is igazol. Nem véletlenül fogalmaznak az alkoholfogyasztás csökkentését szorgalmazó különböző jelentések feltételes módban. Mint ahogy a legutóbbi, a sajtót bejárt ilyen január elején: „Kijózanító eredmények a WHO-tól: már kis mennyiségben is káros lehet az alkohol”. A cikkben leírt eredmények még ennél is homályosabbak. A legújabb kutatás szerint – írják – a szájüregi daganatok esetén az alkohol kismértékű fogyasztása bizonyíthatóan „növelheti” a rák kialakulását. A szájüregi daganat egy teljesen marginális rákfajta, amit nagy sikerrel gyógyítanak. Nincs benne sehol az első tízben. Hogy emiatt soha többet senki ne igyon, arra még az erős túlzás is enyhe kifejezés. Sajnos a sajtóhíreket az olvasók nem elemzik mélységben, csak az egyszerű üzenet jut el hozzájuk. Az alkohol öl! Pedig épp azt a hírt is idézhették volna, ami 2022-ben a világ akkori legidősebb emberéről szólt. A 118 esztendős francia André nővér mindennap megiszik legalább egy pohár bort. Az ebből való következtetés, hogy mától mindenki igyon egy pohár bort naponta, ha sokáig akar élni, pont olyan túlzás, mint ennek az ellenkezője. 

Részben politikai ügy

A tudomány jól tudja, hogy a rák kialakulásának okai rendkívül összetettek, nem lehet egy tényezőre redukálni, még a meghatározó genetikai hajlam sem százszázalékos indikáció. Egy mértékadó kézikönyvben (Food, Nutrition Physical Activity and Preventionof Cancer: a Global Perspective) a főbb rákfajtáknál végigveszik a szigorúan bizonyított tényezőket, amik növelik vagy csökkentik az adott rák kockázatát étkezésünkben és fizikai aktivitásunkban. A könyv egyértelmű üzenete, hogy ez rendkívül homályos kutatási terület. A gyomorrák esetén például 2 káros és 3 előnyös ételt lát bizonyítottnak, ami között nincs alkohol, de kb. 30 olyat, amiről tudják, hogy valamilyen módon hatnak, de nem eldönthető, hogy pozitív vagy negatív a hatás. A többi fontos rákfajtánál is hasonló a helyzet. Természetesen az alkohol is szerepel időnként a tényezők között, de teljes tiltásnak csak akkor lenne értelme, ha képesek lennénk a pozitív és negatív kockázatok eredőjét kiszámítani, mert az alkoholfogyasztásnak vannak egyértelműen pozitív hatásai. Ezeket olvasva nem találunk egyértelműen meggyőző érveket egész életformánk és kultúránk feladására. Itt természetesen szigorúan a kulturált alkohol- és főleg borfogyasztásról beszélünk. 

A világban folyamatosan megjelenő alkoholellenes javaslatoknak egyik oka a túlhajtott egészségközpontúság, de a legmagasabb fórumokról (például a WHO-tól) jövő üzeneteknek van egy politikai aspektusa is.

Nem azt állítom, hogy az alkoholfogyasztásnak nincsenek ellenségei nyugaton, de az egyik fő tényezőt ez az ideológiai, vallási természetű, de egészségügyi köntösbe csomagolt érvrendszer pressziója jelenti. Az alkoholt nem fogyasztó országok részéről az egészségügyi érvek meglehetősen hiteltelenek. Ugyanis a világ legtöbb bort fogyasztó országai egyúttal a világ leghosszabb átlagéletkort felmutatni képes országai között vannak, messze megelőzve az alkoholt nem fogyasztókat. Ezt még az egészségügyi rendszerek közötti különbségek sem magyarázzák teljesen, mert az olyan gazdag és jó egészségüggyel rendelkező ország is, mint Katar vagy Szaúd-Arábia is mögöttük kullognak. Márpedig az egészség komplexitását, az összes ismeretlen tényezőt is figyelembe vevő mérőszám maga a várható élettartam. Ez ugyanis nem egy-egy kockázatot vesz számba, hanem az életformákat, annak minden ismeretlen tényezőjével. 

Más a helyzet a töményet fogyasztó országokkal. Ezek jó néhány tekintetben hátrébb sorolódnak. Ennek egyik fő oka, hogy ezeknél az országoknál magas az alkoholisták száma. Nem kérdés ugyanis, hogy az alkoholizmus minden tekintetben káros, de ezt még az ilyen kutatások is hajlandók összemosni a kulturált borfogyasztással, ami épp az alkoholizmussal szemben hat.

Alkoholizmusban azonban újra világelsők lettünk, amiben szerepe van az olcsó tömény italok könnyű hozzáférhetőségének. 

Borfogyasztás (oiv.int): 

• Portugália: 67,5 liter
• Franciaország: 47,4 liter
• Olaszország: 44,4 liter
• Svájc: 35,5 liter
• Ausztria: 30,8 liter
• Németország: 27 liter
• Ausztrália: 26,1 liter
• Csehország: 25,3 liter
• Spanyolország: 25,3 liter
• Hollandia: 24,5 liter

Társadalmi együttműködés, bizalom, innováció

Az alkoholt teljesen elutasítókkal szembeni legkézenfekvőbb érv az evolúció. Van a földön olyan génváltozat, amely miatt az ezt hordozó emberek nem képesek az alkohol lebontására. Amennyiben ez evolúciós előnyt jelentett volna, ez a változat terjed el az emberiségben, azonban rendkívüli kisebbségben maradt. Az evolúciós előnyön túl a mértéktartó borfogyasztásnak komoly társadalmi és akár egészségügyi haszna is van. 

Tragikus helyzetünkben és társadalomszerkezetükben szerepet játszik, hogy nem fogyasztanak alkoholt. Legalábbis erre következtethetünk, ha végigolvassuk Edward Slingerland Drunk című könyvét. Ez több kutatást idéz, melyek a bornak komoly szerepet tulajdonítanak a társadalmi együttműködésben, a bizalom kialakulásában. Az együttműködés képessége pedig az országok sikerének egyik fontos eleme, ami mellett sokan érveltek már, de elég Fukuyama Bizalom című könyvére emlékeztetni. A bizalmon túl az innováció is összefügg az alkoholfogyasztással, amire a legdurvább történelmi példát az USA alkoholtilalma szolgáltatta. A tilalom első két évében az amúgy magas innováció szinte nullára esett, és csak azután kezdett újra növekedni, amikor kialakultak a Speak Easyk, az illegális alkohol fogyasztási helyei. A tudósok szerint a bizalom alapját épp az teremti meg, hogy könnyebben és szabadabban kommunikálunk egymással, we speak easy. 

A kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a tömény italok fogyasztása esetén a hatás nem olyan egyértelmű. A tömény ugyanis nagyon gyorsan átvisz bennünket az oldott spicces állapoton, a 0,8 ezrelékes véralkoholszinten, ami után befelé fordulnak az emberek, a kommunikáció csökken. Ennek megfelelően a világ leginnovatívabb országainak csoportja erős átfedést mutat a borfogyasztás vezető csoportjával, de gyengébbet a töményfogyasztókkal. 

A borfogyasztás pozitív hatásai

A borfogyasztás az alkoholizmus elleni küzdelemnek is jó eszköze. Nem véletlen, hogy a skandináv országokban az egészségügyi költségvetésből finanszírozták a borkultúra népszerűsítését. E módszer alkalmazása Magyarországon is komoly előnyökkel járna. A csökkenő alkoholizmus kevesebb egészségügyi kiadást jelentene, miközben a borágazatot is segítené. Ehhez azonban 

Egyúttal háttérbe kéne szorítani az otthon főzött pálinkák fogyasztását, mert az növeli az alkoholizmust és természetesen csökkenti a borfogyasztást. 

Egyébként épp ez a WHO-féle propaganda leggyengébb eleme. Az alkoholistákra csak minimális mértékben hatnak az ilyen érvek, pedig a valódi cél az ő számuk csökkentése, egyben a társadalmi és egészségügyi haszon maximalizálása lenne. Ezzel szemben pont azok a középosztályhoz tartozók a legfogékonyabbak az alkoholellenes propagandára, akik amúgy is egészségesebben élnek, és mértékkel fogyasztanak alkoholt, főleg bort. A hivatkozott propaganda tehát a legrosszabb helyen hat. Az igazi cél a borfogyasztásra való átterelés, nem pedig az alkoholfogyasztás elleni általános támadás. Ez valódi eredményt szülne, mind egészségügyi kiadásokban, mind a várható élettartamban, az egyéb pozitív társadalmi hatásairól nem is beszélve. 

Amennyiben valóban csak az egészség és várható élettartam növelésének célja lebegne a WHO és hasonló, az egészségünkért aggódó szervezetek szeme előtt, akkor két területre kéne minden erőt koncentrálni. Az egyik az elhízás elleni küzdelem, ami igazi népbetegség. A kettes típusú cukorbetegség ezzel szorosan összefügg, már több mint félmilliárd embert érint. 

A másik az oktatás. Az egészséges élet és a várható élettartam ugyanis bizonyítottan összefügg az iskolai végzettséggel. Az összefüggés bonyolult és többirányú, de vitathatatlan. Afganisztán lakói hiába nem isznak, az ország várható élettartam tekintetében a 160. helyen áll, amin az oktatás erősítésével és az alkoholivással együtt tudna javítani.

A bor kulturális termék, melynek közösségalkotó és értékmegőrző szerepe is van. Ez szorosan összefügg az életminőséggel és a stresszel is, utóbbi oldásában a mértékletes alkoholfogyasztás bizonyítottan nagyon jótékony szerepet játszik. Ennek a tényezőnek a betegségmegelőző szerepét érdemes lenne összevetni a negatív hatásokkal. Talán Afganisztán sem haragudna annyira a világra, ha néha meginnának egy jó pohár bikavért. Egy kis bor nélkül sokkal feszültségtelibb az élet, viszont kevesebb a barátság, a jókedv, a romantika, pedig mi teszi az életet jobbá, ha nem ezek? A mértékletes borfogyasztás egyértelműen jobb életminőséget és jobb egészséget eredményez. Végül is ez az egyik, amit el akarunk érni az életben, vagy nem? 

Ahogy Euripidész mondta: „Ahol nincs bor, ott nincs szerelem sem.”

A szerző a Borgőzös évszázadok, Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyv egyik szerzője, a www.borkereskedes.hu borszakértője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)