A kampánycélokat szolgáló jogalkotás mindig balul sül el

„A ’24-es év nem is kezdődhetett volna rosszabbul” – adta meg az alaphangot Orbán Viktor miniszterelnök 25. évértékelőjének. Valóban, az elmúlt hetekben egy váratlan és jelentős botrány rázta meg a kormánypárt sorait. A „kegyelmi ügy” következményeként lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit volt igazságügyminiszter, a Fidesz várható európai parlamenti listavezetője visszavonult a közélettől. Távozott Balog Zoltán – egykori emberi erőforrások minisztere – a református zsinat elnöki posztjáról. Varga Judit exférje nyilvánosan támadt neki Orbán Viktornak, Rogán Antalnak és a Fidesz által kialakított nemzeti együttműködés rendszerének. Hosszú ideje nem látott tömeg tüntetett a Hősök terén a gyermekvédelem fontossága mellett kiállva. Számtalan cikk született az eset kapcsán, de

Mindenekelőtt megpróbálom összefoglalni azt, amit az ismert és valószínűsíthető tények alapján tudunk. Annál is inkább, mert megint nem könnyű tájékozódni a hazai közéletben azoknak, akik nem az előítéleteik alapján szeretnének véleményt alkotni, hanem a valóság érdekli őket. Jelenleg ugyanis a baloldal „pedofilsimogatónak”, „förtelmes” döntést hozónak, „kurvákat” lecserélőnek tartja a jobboldalt, míg a kormányoldal „mindig is a pedofilokat támogatónak” az ellenzéket. Az igazságot ezen a szinten nem lehet értelmezni, ezért is érdemes áttekinteni azt, amit tudunk. 2023. április 27-én Novák Katalin köztársasági elnök kegyelemben részesítette a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesét, akit kényszerítés és vesztegetés miatt ítéltek szabadságvesztésre, és büntetésének nagyobb részét akkorra már letöltötte. Vele szemben nem merült fel a pedofília vádja, ezzel a volt igazgatót ítélték el, akit ő fedezni próbált. A kegyelmi kérvényeket mindig az igazságügyi miniszter terjeszti az elnök elé. A minisztériumban egy önálló főosztály foglalkozik ezekkel az ügyekkel, tapasztalt jogászokkal megerősítve. Ebben az esetben – jelenlegi ismereteink szerint – nem javasolták a kegyelem megadását, ezért Varga Judit – akkori miniszter – nemleges javaslattal terjesztette elő a kérvényt. A szakminiszter álláspontjával ellentétben a köztársasági elnök – akinek a stábja nyilván szintén megvizsgálta a kérelmet – mégis a kegyelem mellett döntött. Így került vissza az ügy az igazságügyi miniszterhez, aki a szokásoknak megfelelően ellenjegyezte azt.

Miután arra kérdésre, hogy milyen indokkal kapta meg a kegyelmet az egykori igazgatóhelyettes, nem érkezett nyilvános válasz, rövid időn belül kiderült, hogy Balog Zoltán, a Magyar Református Egyház zsinati elnöke járt közben a kegyelem megadása érdekében. A külső közvélemény részéről, és az egyházon belülről is megjelenő erőteljes kritika hatására két nappal ezelőtt ő is lemondott posztjáról. A kormánypárt gyorsan és hidegvérrel kezelte a helyzetet. Távozott az, aki a döntést hozta (a köztársasági elnök), aki javasolta a kegyelem megadását (a református zsinat elnöke) és az, aki mégis ellenjegyezte a saját javaslatával ellentétes döntést (az egykori igazságügyi miniszter, az EP-listavezetői poszt várományosa, aki a képviselői mandátumát adta vissza). A hibás döntésért vállalták a felelősséget azok, akik előidézték ezt a helyzetet.

A kegyelmi botrány egyik következményeként a miniszterelnök először bejelentette, hogy alaptörvény-módosítást javasol. Szerinte ezek után szűkíteni kell az államfő kegyelmi jogkörét úgy, hogy a kiskorú személyek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmények esetében ne lehessen többet kegyelmet adni. Évértékelő beszédében a történteket „rémálomnak”, illetve „drámának” nevezte. Most már a jogszabályok általános átvizsgálását és megváltoztatását is kilátásba helyezte, az alaptörvénnyel bezárólag. Szóba hozta az egész gyermekvédelem átvizsgálásának az igényét és egy új, erre vonatkozó törvénycsomag beterjesztését. Mint említettem,

Ennek a folyamatnak fontos elemeként bukkant fel az alaptörvény-módosítás mint üzenet a társadalom felé: a kormány nem akarja megengedni, hogy még egyszer ilyesmi előforduljon. A szándék érthető, a megvalósítás azonban rossz irányt jelöl ki. Jogászként, és több évtizedes parlamenti képviselői tapasztalattal a hátam mögött az a véleményem, hogy minden kampányszerű alkotmány- és büntetőtörvénykönyv-módosítás balul szokott sikerülni. Már most jó néhányan rávilágítottak a jelenlegi javaslat gyengeségeire, de többen emlékszünk a ’90-es évekből annak az anyának a tragikus esetére, aki megölte a folyamatosan szenvedő, gyógyíthatatlan beteg 11 éves kislányát, mivel a gyermek erre kérte őt. A bíróság elítélte az édesanyát, mert nem tehetett mást, de a társadalom elvárásának megfelelően Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmet adott neki. A kegyelmi jogkör egyébként pontosan erre való: nem fellebbviteli fórum az igazságszolgáltatásban, hanem egy különleges jogintézmény, amely azokat a helyzeteket igyekszik kezelni, ahol a jognak már nincsenek eszközei, de a társadalom igazságérzete korrigálásért kiált. Hiba lenne ezt életszerűtlen módon, hirtelen felindulásból korlátozni.

Én a megoldást máshol keresném a kormány helyében. A bicskei eset ugyanis rávilágít arra, hogy komoly hiányosságok tapasztalhatók a hazai gyermekvédelemben.

Leginkább az áldozatok védelme, az intézetekbe került gyerekek kiszolgáltatottságának az enyhítése és az itt dolgozók alkalmasságának folyamatos ellenőrzése az, amely változást követel. Nem az alaptörvény újabb módosítása jelenti a megoldást, hanem a gyermekotthonok működésének szakszerű átvizsgálása és átalakítása. A magyar jogrendszer el tudja látni a feladatát, a gyermekvédelemmel viszont gondok vannak.

A kormányfő által bejelentett törvénycsomag valószínűleg az ellenzéknek akar csapdát állítani, holott most tényleg a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek védelmét kellene megerősíteni szakemberháttérrel és okos programokkal.

A magyar politika veszteségei

A krízis előállította azt a helyzetet, hogy a kormánypártnak nemcsak főpolgármestert kell keresnie, hanem EP-listavezetőt és köztársasági elnököt is. Ez valóban rémálom. Varga Judit és Novák Katalin elvesztése komoly érvágás a Fidesznek, de veszteség a magyar politikának is. Kevés női politikussal büszkélkedhetünk, ők pedig mindketten képzettek, több nyelvet beszélők, rátermettek voltak. Varga esetében nemcsak az EP-listavezetőt vesztette el a kormány vezető ereje, hanem egy potenciális uniós biztost is. Novák Magyarország számára hasznot jelentett abból a szempontból, hogy több lényeges külpolitikai kérdésben kompromisszumkészebb, a nyugati szövetségeseink számára kezelhetőbb álláspontot képviselt, mint a kormány (például: svéd NATO-tagság, gesztusok Ukrajna irányába stb.). Az európai parlamenti választásokra persze meg fogja találni a listavezetőjét és a biztosnak jelölt személyét is a legnagyobb kormánypárt, de ez már csak pótmegoldás lesz.

Az új köztársasági elnök személyének a kérdésében a kézenfekvő megoldás az lenne, ha olyan jelöltet választanának, aki valóban képes a nemzet egységét megjeleníteni. A vallási hovatartozás nem szokott lényeges szempont lenni hazánkban, de most valószínűleg felmerül, hogy ne a botrányban érintett reformátusok közül jöjjön a következő államfő. A belső jelöltek közül Kövér László, Semjén Zsolt és Varga Mihály lehetnek esélyesek (Navracsics Tiborral kapcsolatban a Kereszténydemokrata Néppártba történő átlépés miatt nem lenne egyértelmű a támogatás). Kövér és Semjén az Orbán-kormányok működésének két legfontosabb tartópillérei, kevésbé tartom valószínűnek, hogy a miniszterelnök elengedné őket ebbe a pozícióba. Kövér a párt összekötő ereje, Semjén pedig az egyházi beágyazottság biztosítéka. Varga Mihály láthatóan a Magyar Nemzeti Bank irányába indult el, így mindent összevetve kicsi az esély, hogy bármelyikük vállalja ezt a szerepet (de ha mégis, akkor hármuk közül jelenleg Semjén Zsolt a legesélyesebb). Ha mégis külső szereplőre esik a választás, akkor olyan személy lehet valószínű, aki tekintéllyel rendelkezik a teljesítménye, közéleti múltja vagy az általa betöltött hivatal miatt. Tehát erre a posztra sincs egyértelműen ideális jelölt jelenleg.

Hasonló a helyzet a fővárosban is. Itt sem találta még meg a megfelelő megoldást a jobboldal. Pedig közben az elmúlt másfél hónapban nemcsak a kormányt érintő „rémálommal” találkoztunk, hanem a budapesti vezetés mélyrepülésének is szemtanúi voltunk. A „pulykaügyként” elhíresült járatritkítási botrány, a Lánchíd felújítása körüli kétes pénzmozgások, a Párbeszéd még felderítetlen „mikroadomány-ügye”, az ígért, de elmaradt ellenzéki egység megteremtésének kudarca mind-mind gyengíti Karácsony Gergely pozícióját, és növelné a Fidesz esélyeit, ha lenne személy, akihez köthető lenne a választási lehetőség. Ebben a versenyben üde színfolt Vitézy Dávid megjelenése, aki elismert közlekedési szakember, volt államtitkár, és a járatritkításra vonatkozó hibás döntés eltörlésének egyik előmozdítójaként jelent meg az elmúlt hetekben. Az LMP jól választott, amikor kinyilvánította, hogy őt szeretné indítani főpolgármester-jelöltnek – bár az is igaz, hogy Vitézy ezt a jelölést még nem fogadta el.

Váratlanul került tehát egy rég nem látott krízisbe a kormány, ahol gyors döntésekkel megtette azt, ami elvárható ilyenkor. Azért is cselekedett ilyen határozottan, mert a kegyelmi ügy a jobboldali szavazókat is megrendítette. (Varga Judit volt férjének a fellépése már más eset, mivel itt felvethető az, hogy 15 éven keresztül miért voltak elfogadhatóak azok a privilégiumok és viszonyok, amelyek ellen most felemeli a szavát. Ezért az ő megjelenése a kormánypárt szavazóbázisát nem veszélyezteti igazán addig, amíg az eddigieken túlmutató információval nem áll elő.)

A valós és vélhető politikai mozgások és tények értelmezésén túl végezetül szeretném két jóval fontosabb szempontra felhívni a figyelmet. Az egyik az emberi nézőpont. Az áldozatok, a pedofil igazgatót és segítőjét leleplező tanárok, pszichológusok, rendőrök és jogászok joggal érezték úgy, hogy a kegyelemmel felmentettek egy bűnöst. Ezért tartom leginkább hibásnak a döntést. A kegyelem jogköre nem erre való. Ám tévesen gondolkodik az, aki azt gondolja, hogy e hibást döntést meghozók pedofilokat akartak mentegetni, vagy a kormány romlottsága vezette őket odáig, hogy suttyomban bűnösöket mossanak tisztára.

Egy egyházi személynek a bűnös mellé is oda kell állnia. A politikai tanácsadónak viszont látnia kell, hogy nem mehet szembe egy bírósági ítélettel, a kormány politikájával és a közvélemény szempontjaival. Novák Katalin elnöknek az ezzel foglalkozó szakemberek javaslatára kellett volna támaszkodnia elsősorban, és tudnia kellett volna nemet mondani egy számára fontos tanácsadó véleményére is. Varga Judit igazságügyi miniszter pedig akkor járt volna el helyesen, ha ragaszkodott volna a saját minisztériuma álláspontjához, akár az elnökkel szemben is, ha szükséges. A baloldali ellenzék esetében pedig természetes, hogy a demokrácia által teremtett politikai versenyben próbálja kihasználni ezt a hibát. Ez a dolga. De rosszul teszi, hogy megint retorikai nagyotmondásban próbál versenyezni.

Én a helyükben egy közös köztársasági elnök jelölésében állapodtam volna meg, akinek a személyével képesek megmutatni azt az értékvilágot, azt a másik Magyarországot, aminek hosszú ideje annyira hiányzik az alternatívája a választók irányában, amivel adósak a rájuk szavazóknak. A közvetlen elnökválasztás felvetése annak a beismerése, hogy képtelenek a közös fellépésre, ezért inkább kikerülik a jelölést. (Egyébként a közvetlen választás bevezetése teljesen szétverné a magyar közjogi berendezkedést, és káros folyamatokat indítana el.) Itt érkezünk el oda, ami a másik szempont: ez pedig hazánk, Magyarország érdeke. Ugyanis amíg a szemben álló politikai oldalak azzal vannak elfoglalva, hogy a józan értékelés helyett miként tudják a másikra rásütni a „pedofiltámogató“ bélyeget, addig Magyarország nem fogja tudni eredményesen kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek hazánk fejlődését előmozdítanák akár az Európai Unió, akár a NATO keretein belül. Tudni kellene végre a hazai és a nemzetközi közéletben a harc, a verseny mellett megállapodni is. Csak így leszünk ugyanis sikeresek.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédét tartja a Várkert Bazárban 2024. február 17-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)