Hrutka János: Marco Rossival jobb ez a válogatott annál, mint amire tudása predesztinálná

Már nem juthat válogatottmérkőzésre szóló belépőhöz az, aki nem idejében ébred. A legtöbbször már az sem, aki a jegyértékesítés kezdetének pillanatában is remegő kézzel várja a klaviatúrán az online sorba állás lehetőségét. Akárki is legyen az ellenfél. Ez pedig a magyar futball legnagyobb eredménye az elmúlt évtizedekben. Már nem azért megy senki a Puskás Arénába, hogy Dusan Vlahovicsot, Harry Kane-t vagy Jamal Musialát lássa. A mieinknek akar szurkolni. Szoboszlaiknak, Schäfereknek, Varga Barnabásoknak.

Nem indult jól Rossi szerepvállalása

Pedig nem indult ilyen rózsásan ez a történet. Marco Rossi kinevezését követően a Nemzetek Ligája C divíziójában szerepelt Magyarország. Finnország, Görögország és Észtország ellen mindössze egy pontot sikerült szereznünk idegenben, azonban a hazai összecsapásokat megnyerve egy szinttel magasabbra léphetett válogatottunk. Az építkezés leggyengébb éve a 2019-es volt. Négy megnyert találkozót hat elvesztett párharc ölelt magához, és elkezdtek előkerülni új nevek a türelmetlenebbek noteszából. A Covid és a vírushelyzet azonban elcsendesítette az elégedetlen hangokat. Sokan hálásak már mindezért!

A Covid-szünet után a magyar válogatott ébredt legelőször

2020 második felétől szárnyra kapott az addig törött végtagokkal is repülni akaró csapat, és a Nemzetek Ligája B csoportját is megnyerve az egyik legsikeresebb válogatott lett Európában. A lendület pedig azóta is tart. 2020 szeptembere és a 2021-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság Portugália elleni mérkőzéséig már épített egy 11 találkozóból álló veretlenségi sorozatot Marco Rossi és legénysége. A halálcsoportnak titulált kvartettben csoda lett volna, ha ez a pozitív széria folytatódik.

Ahogy a 2020-as, de 2021-ben megrendezésre került kontinensviadalt megelőzően, úgy ezúttal is fontos szempont a válogatott stábjánál, hogy ezt a pozitív flow-t, ezt a lelkileg emelt állapotot fenntartsák. Teljesen más 16 veretlenül megvívott meccs után kifutni Svájc ellen a kölni RheinEnergieStadion gyepére, mint esetlegesen egy-két nagyobb pofont követően az önbizalmunkat vesztve. Ezzel magyarázható, hogy legjobbjaink útja nem Franciaország, Hollandia, vagy Dánia ellen vezet az Eb-re, mint csoportellenfeleinké, hanem papíron legyőzhető ellenfelek szegélyezik ezt az utat.

Gulácsi vagy Dibusz?

Amióta kihirdette az olasz szakember Törökország és Koszovó ellen készülő 25 fős keretét, két kérdés mozgatta leginkább a futballt követő közvéleményt: Dibusz Dénes vagy Gulácsi Péter lesz a kezdőkapus, és Szalai Attila játékperc nélküli beválogatása mennyire megy szembe a Rossi által korábban kőbe vésett elvekkel.

A lejátszott két mérkőzés több kérdésre is csattanós választ adott. Bár a két kapus közül Gulácsi Pétert állították nagyobb feladat elé a török játékosok, azért az kijelenthető: a kapusposzton a legmegnyugtatóbb a helyzet, ott állunk a legjobban. Dibusz Dénesnek kaput eltaláló lövés nélkül kellett magát melegen tartani a gyorsan hűlő tavaszi éjszakán Koszovó ellen. A Ferencváros kapusának azonban védés nélkül is elhisszük, hogy az elmúlt egy évben nyújtott fenomenális válogatottproduktum nem egyszeri és megismételhetetlen tett. Lehet, hogy valóban kő-papír-ollóval kell eldönteni, ki védjen majd Kölnben a nyitótalálkozón. 

A védelemben is kisebb a baj, mint sokan hihették

A védelemért aggódtak a legtöbben. Pláne Willi Orbán váratlan, utolsó pillanatban bejelentett sérülése okán. Balogh Botond a február 27-én lejátszott, Cosenza elleni találkozón kapott piros lapját követően a Ternana ellen nem játszott, majd a Brescia elleni egyetlen 90 percét követően a legutóbbi fordulóban, a Feralpisalo ellen sem lépett pályára a Parmában. Összegezve: hullámzó terhelést kap a Serie B listavezetőjénél. Dárdai Márton a német másodosztály 9. helyezettjétől, a Hertha Berlintől kerülhetett volna a kezdőbe, újoncként. Nem került. Azonban csereként történt bemutatkozását követően Koszovó ellen már magabiztosan, kapott gól nélkül vezényelte védelmünket.

Lang Ádám, a ciprusi bajnokság alapszakaszának végére visszaverekedte magát az Omonia kezdőcsapatába. Hatszor is kilencven perc került a lábába, a rájátszásban azonban ismét a C vágányra került a vagonja. Az Aris Limassol ellen tíz percet kapott, az Anorthosis ellen sárga lapjai miatt nem léphetett pályára, az AEK Larnaca ellen az edzője nem küldte a játéktérre, és a legutóbbi játéknapon négy perccel lett csak gazdagabb az APOEL ellen. Válogatott-teljesítményén azonban ez mit sem látszott. Magabiztossága feledtette a labdakihozataloknál felfedezhető hiányosságait, gólpassza pedig középpályásokat, támadókat is megszégyenítő mestermunka volt. Mocsi Attila első légiós évében tiszteletet parancsoló a 23 mérkőzés Törökországban, azonban a folyamatos bizalom után a legutóbbi három találkozón összesen kétszer egy perc jutott a számára. A válogatottban sem sokkal több, de legalább bemutatkozhatott, remélhetőleg ez segítő kézként jelentkezik klubcsapatánál is. 

Szalai Attila csattanós válasza a kétkedőknek

Beválogatása sok kérdést vetett fel, azonban a többi játékpercdeficites társ és a válogatott múlt tükrében abszolút magyarázható, és jó döntés volt. A két mérkőzésen mutatott játéka alapján pedig abszolút az. Az egyetlen tanulság, hogy nem áll még úgy a magyar labdarúgás, hogy tolonganának a folyamatosan, külföldi jó bajnokságban játszók a válogatott kapujában, így nem túl előnyös olyan kijelentéseket tenni, amelyekkel saját magát navigálja egy magyarázkodásra szoruló egyirányú utcába a szövetségi kapitány.

Szerencsére van azért olyan Szalai is, akinek jól sült el a téli váltás. Szalai Gáborral a védelem közepén sima 2–0-s győzelmet aratott a Lausanne az elmúlt évek svájci sikercsapata, a Young Boys ellen. Az eddigi tíz helvét fordulójából hétszer is kezdő és mindannyiszor végig a pályán lévő Szalai téli átigazolása tökéletes döntés és jó ajánlólevél lehetett volna Marco Rossi számára. Nem lett. A bemutatkozásra neki még várni kell.

Schäfer András nélkülözhetetlen

A középpályán legkevésbé Schäfer András szerepeltetése volt kérdés. Bár a Stuttgart ellen piros lapot begyűjtő, fáradhatatlan középpályás nem játszott a legutóbbi, Werder Bremen elleni győztes találkozón, azonban az ő visszatérése olyan, mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek – ahogy William Shakespeare mondaná. Ha Schäfer egészséges, kihagyhatatlan, fontos láncszeme ennek a kiválóan olajozott és szervizelt gépezetnek. Hihetetlen a mentalitása, az ütemérzéke, a kemény, egy másodpercnyi tréfát sem ismerő labdaszerzései és az a plusz, amit lendületességével és labdacipeléseivel a támadásokhoz hozzá tud adni.

A támadóhármasban nincs kérdés

A 3–4–2–1-es felállásból, ha mindenki egészséges, akkor Willi Orban és Schäfer András nevén túl jelenleg a felállás 2–1-es végződésénél nincsenek kérdőjelek. Szoboszlai Dominik, Sallai Roland és Varga Barnabás játéka olyan, mint égnek a kék, vagy télnek a hó, ahogy az LGT – Vallomás című számában hallható. Itt a kételyt továbbra is csak egy gondolat táplálhatja: ebben a szezonban már mindhárom játékos túl van a harmincadik meccsén is klubjában. Mindhárman bajlódtak már apróbb sérülésekkel. Érdemes-e a válogatottban is hosszú percekkel bombázni a csapágyasra járatott szervezetet? Tudjuk-e pótolni ezt a három játékost, ha ne adj' isten véletlen megsérülne bármelyikük?

Rossi a plusz, ami a győzelemhez kell

A Törökország és Koszovó ellen megvívott két találkozón erre is választ kaphattunk. Ez a két összecsapás is Marco Rossi döntéseit igazolta. Amennyiben mindenki egészséges, és játszik is saját csapatában, egy nagyon erős, bárki ellen jó eséllyel csatába induló válogatottat láthatunk. Azonban a kulcsjátékosok kiesése még mindig keserű szájízt hozna az azonos minőségű pótlásban reménykedőknek. Továbbra sincs hosszú kispadja Magyarországnak, a pályára lépő bizonyítási lehetőségüket megkapók ezt ezúttal is alátámasztották.

A keret újra és újra bizonyította azt is, hogy Marco Rossi által vezényelve ez a csapat sokkal többre képes, mint amire valós tudása predesztinálná. Ez pedig hatalmas előny. Egy olyan plusz, amely újra reményt adhat az esélyesebbnek gondolt csoportellenfeleinkkel szemben is. Mert győzni már rosszabb és jobb játékkal is megtanultunk gyengébb vagy hasonló képességű ellenfeleink ellen. Most következhetnek az esélyesebbek is.

A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Marco Rossi a magyar labdarúgó-válogatott kedd esti mérkőzésén 2024. március 27-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index )