Háború vagy béke – Magyar Péter lépéskényszerben lesz Ukrajna ügyében?

„Baloldali belügynek tartom… majd maguk között elrendezik!” – reagált Orbán Viktor múlt héten a riporteri kérdésre, ami azt firtatta, mi a kormányfő véleménye Magyar Péterről. Ez volt az első eset, amikor Orbán Viktornak rögtönzött választ kellett adnia a Magyar-jelenséggel kapcsolatban, kommunikációs taktikája pedig követte az elmúlt hónapok mintáját: a miniszterelnök igyekszik minél távolabb tolni magától a számára kellemetlen témákat. Kellemetlen ügyekből márpedig akadt bőven az elmúlt időszakban, a február közepén tartott évértékelő beszédében a kormányfő nem túlzott, amikor rémálomszerű állapotot emlegetett, noha akkor még nem tudhatta, hogy a java csak ezután következik.

Bár Magyar Péter és pártja egyelőre valóban az ellenzéki térfelet rendezi át radikálisan, a Magyar-jelenség – ellentétben a miniszterelnök állításával – nem csupán a „baloldal” belügye, hisz a közvélemény-kutatások szerint a Tisza Párt a kormánypártoktól leszakadó szavazókból is falatozgat rendesen. Bizonytalanok, leszakadó szavazók pedig akadnak szép számmal: a Fidesz a teljes népesség körében 2022 áprilisában még 43 százalékos támogatottsággal rendelkezett, az aktuális mérések alapján, ez ma már csak 27-28 százalékra tehető, amit bárhogy is szépítenek, elég látványos visszaesés. 

A NER mindenre felkészült, egyvalamit kivéve

Persze a rendszer messze van még az összeomlástól, de a tendenciák egyértelműek, a választások pedig egyre közelebb vannak. Habár júniusban „csak” EU-s és önkormányzati választások lesznek, az országban uralkodó politikai hangulat országgyűlési kampányok időszakára emlékeztet, ami újabb bizonyíték arra, hogy a társadalom lélektani állapotában valami megváltozott. Egyébiránt a kormány valószínűleg már megbánta, hogy az EU-s és az önkormányzati választások szinkronba hozása végett törvényt módosított, hisz nem fognak tudni két legyet ütni egy csapásra, mivel a korábban prognosztizált nagy győzelem helyett csak egy szerényebb eredmény van kilátásban. 

Habár Magyar Péter menetelése töretlennek látszik, azért búvópatakként már ott vannak azok a konfliktusok, melyek a későbbiekben még komoly fejtörést jelenthetnek számára. Elég, ha csak a Hadházy Ákossal kialakult szópárbajra gondolunk, melynek apropójául a Diákhitel Központ túlárazott szerződései szolgáltak. Bár Hadházy a korrupcióellenes harca miatt óriási tiszteletnek örvend az ellenzéki oldalon, a Magyarral folytatott vitájában egy csapásra a rogáni propagandistákkal került egy polcra, ami azért elég döbbenetes. Igaz ugyan, hogy a témafelvetés időzítése az ellenzéki kampány szempontjából nem a legszerencsésebb, de Magyar mindenkit letámadó passzív-agresszív stílusa hosszabb távon még megbosszulhatja magát – a történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy nem lehet egyedül küzdeni az egész világ ellen.

Mindenesetre ez a mentalitás egyelőre többet hoz, mint visz, Magyar politikai stílusa pedig irritálja is rendesen a fideszes potentátokat. Talán ez esetben is megállná a helyét a mi kutyánk kölyke aranyköpés, a NER-ből kicsekkolt lázadónak ugyanis volt honnan eltanulni a sértegető, személyeskedő stílust. Epés, gúnyolódó üzenetekből nincs hiány az ellenoldalon sem: ha csak a Megafont vesszük alapul, ennyi pénzt ilyen rövid idő alatt még nem költött el a központ egyetlen ember lejáratására, de tele vannak a kormánypárti lapok is a Magyar Pétert támadó cikkekkel. E törekvések is annak bizonyítékai, hogy 

Hiába készült fel a NER szinte mindenre az elmúlt évek során, azzal nem igazán számoltak, hogy valaki a lövészárok innenső oldaláról kezdi el lőni őket, ráadásul épp egy ingatag társadalom-lélektani állapot idején. A Fidesz napirenduralási képességeiről ugyan legendák keringenek, a gépezet azonban csak akkor működik hatékonyan, ha a nyilvánosságban a megszokott arcok szerepelnek, a politikai folyamatok pedig kiszámíthatóak, azaz nem történik semmi rendkívüli. Bár megvan a képesség az adaptálódásra is, a csatahajó lassan fordul, miközben a csatatéren azért zajlanak az események. 

Az ukrajnai háború továbbra is vízválasztó

A közvélemény hitetlenkedve szemléli, ahogy a professzionálisnak tartott kommunikációs gépezet elhasznált panelekkel, lejárt szavatosságú narratívákkal próbálja támadni Magyart, noha ennek oka éppen abban keresendő, hogy a napirenduralási stratégia kapcsán hónapokra előre ki van dolgozva a menetrend, melynek átdolgozására már nincs idő a választásokig. Mindez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben ne tudnának egy jól irányzott lövéssel betalálni Magyar Péternek. 

Mivel a kormánypárt kommunikációs stábja előre deklarálta, hogy a kampány fő témája a háború vagy béke témaköre lesz, a NER-ben már nagyon várják azt a balszerencsés mondatot, amivel Magyart be lehet szorítani a háborúpárti sarokba. Eddig azonban úgy tűnik, hogy Magyar ezen a téren is atipikus szereplő, nem indult el a márkizayosodás útján, az ukrajnai háború témájában pedig nem hajlandó beállni a liberális kórusba. Mi több, eddig inkább ellenkező előjelű tendenciák mutatkoztak, melynek jó példája volt a nagy port kavart klubrádiós szereplése is. Noha Magyar az interjúban elég nagyvonalúan vázolta elképzeléseit, mondandójának lényege mégiscsak az volt, hogy az orosz agressziót megelőzően a Nyugat részéről sorozatos érdekszférasértésekre került sor, az ukrán politikai elit pedig szándékosan tiporja lábbal a kisebbségek jogait, melynek áldozatai a kárpátaljai magyarok is. Egyébiránt Ukrajna sem az EU, sem a NATO-csatlakozás feltételeit nem teljesíti, az pedig arcátlanság a korábban csatlakozott országokkal szemben, hogy Ukrajna esetében el akarnak tekinteni a feltételek teljesítésétől.

A fenti gondolatmenet a realista szemléletű elemzőknél nem szított túl nagy vitát, hisz lényegében a háború kezdete óta ezzel megegyező állásponton vannak. Az interjú a liberális média kedvenc megmondóembereinél azonban kicsapta a biztosítékot, a közösségi médiában többek között Rácz András és Szent-Iványi István is igyekezett azonnal „helyrerakni” Magyart, némileg felmentve azzal, hogy szegény interjúalany biztos a rogáni propaganda áldozata. Bár nem annyira közismert, de ezek a „szakértők”, illetve a hozzájuk köthető atlantista klikk egyengette annak idején Márki-Zay Péter útját is, aki nem véletlenül vallott olyan nézeteket Ukrajna ügyében, amilyeneket. 

Persze nem jobb a színvonal az ellenkező oldalon sem, Menczer Tamás múlt héten egy különös produkcióval próbálta meg bizonyítani Magyar Péter háborúpártiságát: a Fidesz újdonsült kommunikációs igazgatója egy dalocskát mutatott be közösségi oldalán, melynek refrénjében szerepelt a háború vagy béke szlogenje is. Noha a gyatra kis dal inkább tűnt egy kamaszcsínynek, semmint bármit is alátámasztó bizonyítéknak, ez a lépés is bizonyítja, hogy a legutolsó kacatot is képes előszedni a hatalom, csak hogy ráhúzhassa Magyar Péterre a háborúpárti jelzőt.

Nagyhatalmi játszmák a háttérben

Magyar tehát kettős szorításban van, a jég pedig nagyon vékony, amin egyensúlyoznia kell. Az egyik oldalon ott vannak a liberális világrend bűvöletében élő politikai aktorok, akik mindenkit Putyin-bérencnek vagy orosz ügynöknek bélyegeznek, aki más nézeteket vall külpolitikai téren, mint ők. A másik oldalon pedig ott állnak a kormánypárt propagandistái, akik alig várják, hogy ráüthessék a háborúpárti vagy a globalista pecsétet azokra, akik kicsit is eltérnek az orbáni narratívától az ukrajnai háború ügyében. 

Bár a háborús eszkaláció veszélye nem olyan nagy, mint amilyen 2022 első felében volt, az embereket pedig kevésbé érdekli a téma, mint korábban, a háború témaköre azért továbbra is napirenden van, a Fidesz nem véletlenül tette meg ismét ezt a tematikát fő kampányelemévé. A téma kapcsán nagyon könnyű polarizálni, a leegyszerűsített, primitív üzeneteket pedig jól lehet targetálni. Mindemellett, e küzdelemnek valóban van egy tágabb horizontja is, hisz a háttérben zajlanak a nagyhatalmi játszmák: sem Oroszország, sem Kína, de általában a globális Dél országai sem hajlandóak már elfogadni az Egyesült Államok és a kollektív Nyugat által diktált világrendet. S hogy mennyire meghatározó ez a küzdelem az EP-választások szempontjából, azt jól mutatja az is, hogy múlt héten az Európai Néppárt elnöke,

Magyar tehát előbb-utóbb lépéskényszerbe fog kerülni az ukrajnai háborúhoz való viszony kérdéskörében, legkésőbb a választásokat követően.

Habár év elején még mindenki abban a hitben élt, hogy a júniusi választások semmit se fognak változtatni a hazai politikai erőviszonyokon, közben nagyot fordult a világ, vagy ha a világ nem is, Magyarország biztosan. Alig hat héttel a választások előtt úgy tűnik, hogy teljes átrendeződés várható, és a régi rend összes politikai entitása valamiképp vesztese lesz Magyar és pártja előretörésének. Persze az már most borítékolható, hogy mindenki győzelemként próbálja majd eladni a történéseket, még akkor is, ha jó néhány ellenzéki pártnak ez a választás lesz a végállomás politikai legitimitás szempontjából. Nagy kérdés, hogy a Fidesz mihez kezd majd az új helyzettel, hiszen a hatalmi berendezkedés a korábbi felálláshoz volt igazítva. Akárhogy is alakuljon, Magyar Péternek se árt majd tudatosítani a bölcseletet: soha ne becsüld le az ellenfeledet. Bár lassan fordul az a bizonyos csatahajó, azért fordul, és képes lesz még nagy pusztításokra.

A szerző politikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Kisbenedek Attila / AFP)