Antiszemita kártya és izraeli lobbi: ezért képtelen az USA megfékezni Netanjahut

„Ezzel az uszító döntéssel Mr. Khan elfoglalta a helyét a modern idők legnagyobb antiszemitái között” – húzta elő nemrég az antiszemita kártyát Benjamin Netanjahu izraeli elnök, aki videóüzenetben kommentálta a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyészének indítványát. Netanjahunál nemcsak az verhette ki a biztosítékot, hogy az ICC főügyésze, Karim Khan nemzetközi elfogatóparancs kiadását kérte ellene és védelmi minisztere ellen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt, hanem az is, hogy az indítvány három Hamász-vezetőt is célba vett, amivel Khan tulajdonképpen egy kalap alá vette Izrael és a Hamász vezetését.

Jóllehet, az ICC leghamarabb egy-két hónapon belül fog döntést hozni a főügyészi indítványról, az már önmagában szimbolikus és üzenetértékű, hogy egy ilyen jellegű indítvány megszülethetett. Ezzel az a különös helyzet állhat elő, hogy az izraeli kormányfő és védelmi minisztere egy polcra kerülhet Putyin elnökkel, ami azért is pikáns, mert Oroszország az egyik legfőbb ellenség, Izrael viszont az Egyesült Államok egyik legközelebbi szövetségese.

S ha mindez nem lenne elég, további viharfelhők is gyülekeznek Izrael fölött: több EU-tagállam kormánya is arra készül, hogy a palesztinok lakta területet önálló országként ismerje el. Nemrég Spanyolország, Írország és Norvégia is bejelentette ez irányú szándékát, a hírek szerint hasonló lépésre készül Belgium, Málta és Szlovénia is.

Jogos önvédelem helyett vérontás

Az önálló Palesztina mögött felsorakozó országok, valamint a hágai főügyész indítványa is azt jelzi, hogy egyre többen próbálnak fellépni valamiképp Izrael pusztító háborúja ellen, vagy legalábbis próbálnak elhatárolódni a Netanjahu-kormánytól. Noha a Hamász 2023. október 7-én valóban brutális terrortámadást hajtott végre, Izraelnek pedig joga van az önvédelemhez, az azóta eltelt időszak nem az önvédelemről és az arányos válaszcsapásról, hanem a példátlan rombolásról és a vérontásról szólt. Az izraeli hadsereg akciói már 35 ezer palesztin életét követelték, a sebesültek száma a 80 ezret is elérheti. A gázai övezet épületeinek közel kétharmada a földdel vált egyenlővé, a lakosság nagy része az övezet déli részébe és Rafah városába szorult vissza, ahol egyre embertelenebbek a viszonyok.
Habár Karim Khan indítványát Joe Biden amerikai elnök is felháborodással fogadta, a felháborodás inkább kötelező gesztusnak tűnt, semmint valódi kiállásnak, a megromlott amerikai–izraeli kapcsolatokat egyre nehezebb leplezni. A helyzet odáig fajult, hogy 

A fegyverszállítások korlátozása súlyos lépés lenne, hiszen ehhez hasonló kenyértörésre a két ország között még nem volt példa: az Egyesült Államok évtizedek óta a legnagyobb beszállítója Izraelnek, a megállapodás ez idáig pedig olyan egyedülálló kedvezményeket is magában foglalt, amiről az USA többi partnere esetleg csak álmodhatott.

Bident persze nemcsak humanitárius megfontolások vezérlik, amikor próbálja visszafogni önfejű szövetségesét, hanem abbéli félelme is, hogy Izrael további támogatása esetén tovább csökkenhet az amúgy sem túl izmos hazai népszerűsége. Miközben a háború folytatása Netanjahu számára a politikai túlélést jelenti, Bidennek éppen az lenne az érdeke, hogy minél előbb pont kerüljön a háború végére. Az Egyesült Államok azonban alighanem elkésett Izrael megregulázásának szándékával: már a konfliktus elején világossá kellett volna tennie, hogy amennyiben Izrael túl messzire megy, úgy az USA be fog keményíteni. Ez a fellépés azonban a háború elején, és azóta is elmaradt, s kétséges, hogy megkésett fenyegetésekkel gátat lehet-e még szabni az elszabadult hajóágyúnak.

Megkerülhetetlen izraeli lobbicsoportok

De hogyan lehetséges az, hogy a világ egyetlen szuperhatalma nem képes hatni e parányi területen fekvő szövetségesére? Ennek egyik legfőbb oka az izraeli lobbiban keresendő, ami óriási hatással van az amerikai politikára. A lobbi alatt természetesen nem valamiféle összeesküvést vagy illegális tevékenységet kell érteni, hanem törvényes lobbitevékenységet, ami összhangban van az amerikai lobbizás hagyományaival és szabályozásával.

Az Izrael-barát érdekcsoportok sokféleképpen befolyásolják az amerikai bel- és külpolitikát: kampányokhoz járulnak hozzá, lobbitevékenységet folytatnak a választott képviselőknél és a végrehajtó testület tagjainál, emellett a sajtón és médián keresztül formálják a közvéleményt is. A lobbicsoportok permanens módon törekszenek arra, hogy a közbeszédben pozitív színben tüntessék fel Izraelt és annak eredettörténetét, miközben a kritikus hangokat igyekeznek háttérbe szorítani. Az egyik legismertebb lobbicsoport az Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság (AIPAC), amit sokan az Egyesült Államok legerősebb lobbicsoportjaként tartanak számon. Az AIPAC-nak olyan jelentős befolyása van Washingtonban, hogy Izrael rendszeres támogatásának ügyében a kongresszusra is nyomást tudnak gyakorolni, emellett arra is van ráhatásuk, hogy Izrael bírálói ne nagyon jussanak fontos külpolitikai pozíciókhoz.

így az Egyesült Államokra jellemző politikai váltógazdaság nem okoz törést befolyásolási potenciáljukban. Az amerikai zsidóság nem csak a hatalmas anyagi támogatás miatt meghatározó: mind a demokrata, mind a republikánus politikusok tisztában vannak azzal, hogy a zsidó szavazók száma bizonyos államokban felülreprezentált, részvételi hajlandóságuk magas, így a Képviselőház és a Szenátus politikusai, valamint a mindenkori elnökök is igyekeznek tartózkodni az Izraellel szembeni ellenséges kijelentésektől. A lobbi egyik legerősebb fegyvere az antiszemitizmus vádja: bárki, aki kritizálni merészeli Izraelt vagy az izraeli kormányt, vagy aki azt állítja, hogy az Izrael-barát lobbicsoportoknak túlzott befolyásuk van az Egyesült Államokban, azt antiszemitának bélyegzik.

Az Egyesült Államok tehát hiába rendelkezik elviekben óriási befolyással Izrael felett, azt mégsem képes hatékonyan érvényesíteni, mivel Izrael is jelentős befolyással bír az Egyesült Államokra. Nincs az az amerikai elnökjelölt, aki kockáztatná a megválasztását, nincs az a hivatalban lévő elnök, aki veszélybe sodorná az újraválasztását, nincs az a politikus, aki reszkírozná a pártja anyagi támogatását holmi Izraellel kapcsolatos kritikák miatt. Az izraeli háború esetén is ennek a kockázatkerülésnek – ha úgy tetszik, gyávaságnak – lehetünk a tanúi: bár a konfliktus kezdete óta az Egyesült Államok kormánya folyamatosan kérleli az izraeli vezetést, hogy járjon el humánusabban, ne tarolja le a Gázai övezetet, Washington eddig vajmi keveset tudott tenni érdemben azért, hogy féken tartsa Izraelt.

Stratégiai érték vagy stratégai teher Izrael?

Izrael tulajdonképpen hűtlen szövetségesként viselkedik, hiszen a Netanjahu-kormány sorozatosan ignorálja az amerikai kormány javaslatait és kéréseit, a Washingtonnak tett ígéreteiket rendre megszegik. Pedig ha van ország, amely sokat köszönhet az Egyesült Államoknak, az Izrael: a közel-keleti ország évtizedek óta az egyik legnagyobb kedvezményezettje az amerikai gazdasági és katonai támogatásoknak, az USA minden évben több milliárd dollár segélyt folyósít Izraelnek. Miközben más segélyezett országok csak negyedéves részletekben jutnak hozzá a forrásokhoz, addig Izrael a támogatást egy összegben, év elején megkapja. Washington számos egyéb területen is segítséget biztosít Izrael számára, legyen szó akár hírszerzési információkról, akár diplomáciai támogatásról: az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsában számtalan határozatot vétózott meg az elmúlt évtizedekben, melyek kritikát fogalmaztak meg Izraellel szemben.

Ugyanakkor időről időre stratégiai teherré is válhat az Egyesült Államok számára Izrael, ennek lehetünk tanúi a jelenleg zajló háború kapcsán is. Miközben az Egyesült Államok arab világgal való kapcsolatát az Izraellel kialakított szoros viszony mindig is megterhelte, ezúttal többről van szó: egyre többen okolják az Egyesült Államokat és kormányát is azért, hogy az izraeli háború egy grandiózus humanitárius katasztrófává terebélyesedett.
Noha Izraelben sokan felháborodtak a Karim Khan főügyész által kérvényezett nemzetközi elfogatóparancs kapcsán, az izraeli társadalomnak valójában azon kellene elgondolkodni, hogy érdemes-e még a Netanjahu-kormány mögött felsorakozni. Netanjahut és klikkjét már jó ideje az köti le elsősorban, hogy hogyan tudják hatalmukat minél tovább megőrizni és kibújni az igazságszolgáltatás őrlő kerekei közül, a háború lényegében már csak ezt a célt szolgálja. Mindeközben Izrael egyre mélyebbre süllyed a nemzetközi elszigetelődés mocsarába, az antiszemitizmus pedig világszerte erősödik. Nem biztos, hogy egy kormányfő hatalma megér annyit, hogy a világ egyre inkább agresszorként tekintsen Izraelre az áldozat pozíciója helyett.

A szerző politikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Benjamin Netanjahu izraeli katonákkal találkozik a Gázai övezet közelében 2023. december 25-én. Fotó: Avi Ohayon (GPO) / Handout  /Anadolu / Getty Images)