A Netanjahu elleni ítélet morális válságba süllyeszti a Nemzetközi Büntetőbíróságot

Május 20-án a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze, Karim Khan bejelentette, hogy háborús bűncselekmények vádjával elfogatóparancsot kezdeményez az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu és védelmi minisztere, Yoav Gallant, valamint a tavaly október 7-én Izrael ellen támadást indító Hamász terrorszervezet három vezetője, Muhammad Deif, Yahya Sinwar és Iszmail Haníje ellen.

Karim Khan CNN-en tett kijelentései különös felháborodást keltettek Izraelben és az Egyesült Államokban is, nem véletlenül. A főügyész bejelentése olyan morális érzék hiányáról tett tanúbizonyságot, amely egy olyan emberi jogi jogsértések kivizsgálására hivatott szervezetben, mint az ICC, nem lehet hiánycikk. Ellenkező esetben a szervezet és döntéseinek legitimitása alapjaiban kérdőjeleződhet meg. 

A háborúhoz való jog

Az első és legnagyobb felháborodást kiváltó pontja az ügyész bejelentésének, hogy egy kalap alá veszi Izrael demokratikus úton megválasztott, kényszerű háborút vívó vezetőit azokkal a terrorvezérekkel, melyek izraeli civilek százai ellen elkövetett kegyetlenségekért felelősek. 

Azoknak, akik szerint a büntetőbíróság ügyésze ezzel kívánta érzékeltetni, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, érdemes számításba venniük, hogy Karim Khannak 2023 október 7-e óta nyolc hónapja lett volna arra, hogy külön eljárást kezdeményezzen a Hamász vezetői ellen. Az ügyész ehelyett úgy döntött, egy eljárás keretében érdemes tárgyalni az izraeli civileket lemészárló, nőket erőszakoló, csecsemőket elégető terrorszervezet vezetőinek ügyét az izraeli vezetést érintő kérdésekkel. Azokéval az izraeli vezetőkével, akik a több mint 120 továbbra is fogva tartott túsz szabadon bocsátásáért küzdenek Gázában.

Ha pedig nem teszünk különbséget terrorista és honvédő, támadó és megtámadott között, azzal aláássuk a nemzetek háborúhoz való jogát, amelyet a nemzetközi jog „jus ad bellumként” ismer el. Ha így teszünk, nem csak a Hamász, de a mindenkori agresszor elleni küzdelem jogát vitatjuk el.

Kiéheztetés és civilek szándékos támadása?

De nem csak emiatt érheti kritika a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét. Miközben Khan Izrael vezetői ellen megfogalmazott vádjai rendkívül súlyosak, azok igencsak gyenge lábakon állnak. Az ügyész szerint Izrael „az éheztetést eszközként” alkalmazza Gázában, miközben szándékosan támad civil célpontokat. Nézzük tehát meg, mit mondanak a számok.

Eddig több mint 30 ezer segélyszállító teherautó érkezett Gázába, több mint 590 ezer tonna humanitárius segéllyel, beleértve az élelmiszert, orvosi felszereléseket, ivóvizet és sátrakat. Eddig 312 üzemanyag- és 598 gázszállító tartálykocsi érkezett a Gázai övezetbe, a humanitárius segély pedig nemcsak szárazföldi, de vízi és légi úton is bejuthat a háborús övezetbe.

A szervezet ugyanis rendszeresen támadja a segélyszállító konvojokat, és süllyeszti el azok tartalmát a gázai terroralagút-hálózat mélyére. Május elején Egyiptom két héten keresztül vonakodott átengedni a humanitárius szállítmányokat a rafahi átkelőn, miután Izrael elfoglalta annak gázai oldalát. A nemzetközi felháborodás akkor valamiért elmaradt.

Ami a „civilek szándékos támadását” illeti: Izrael nyolc hónapja küzd egy olyan terrorszervezet ellen, amely a rendkívül sűrűn lakott Gázai övezet teljes civil infrastruktúráját és polgári lakosságát arra használja, hogy saját fennmaradását megőrizze, és Izraelt tovább támadhassa. Az IDF gázai művelete során számos esetben talált fegyvereket és a terrorszervezet által használt rejtekhelyeket, alagutakat polgári otthonok, kórházak, mecsetek, iskolák és más civil helyszínek alagsorában, míg a Hamász fegyveresei szándékosan nem különböztetik meg magukat a terület palesztin lakosságától.

A palesztin áldozatok száma a Hamász által működtetett Gázai Egészségügyi Minisztérium szerint a 34 ezret is meghaladta (bár a Hamász nem tesz különbséget a civil és terrorista áldozatok között a számok publikálásánál). Az izraeli kormány szerint 14 ezer terrorista és 16 ezer civil halt meg a háború kitörése óta. 

Izrael a polgári lakosság evakuálásával igyekszik támadása előtt az adott műveleti területet kiüríteni, ennek során legalább 1,7 millió civil hagyhatta el otthonát. Izrael az evakuálások során legalább 9 millió levegőből ledobott szórólap, 15 millió SMS és 100 ezer telefonhívás révén értesítette Gáza lakosságát.

„Izrael többet tett a háborúban a civil áldozatok megelőzése érdekében, mint bármelyik más hadsereg a történelem során” – mondta John Spencer, az amerikai West Point katonai akadémia városi hadviselési osztályának tanszékvezetője,. Ezzel szerinte Izrael olyan mércét állított fel, amelyet nehéz lesz a mindenkori hadviselő feleknek megugrani.

Kérdéses, hogy mi vezette Kharim Khan főügyészt, amikor megfelelő kivizsgálás és mindenfajta morális megfontolás nélkül megfogalmazta vádjait Izrael vezetőivel szemben. Az biztos, hogy Netanjahu hazai támogatottságát csak megerősítette, sőt még az ellenzék vezetői is sorra kiálltak a miniszterelnök mellett a ICC „felháborító döntésével” szemben.

Nyomáspróbán az amerikai–izraeli kapcsolatok

Nem csoda, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság vezetőjének döntésén Izrael legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok is felháborodott. A Fehér Ház közleménye szerint Biden elnök felháborítónak nevezte Khan döntését. „Bármit is sugalljon ez az ügyész, Izrael és a Hamász között semmiféle egyenlőség nincs” – mondta Biden, hozzátéve: „Mindig Izrael mellett fogunk állni a biztonságát veszélyeztető fenyegetések esetén.” 

Az Egyesült Államok Izrael melletti ismételt kiállása – Péter Tamás Indexen megjelent véleménycikkének állításával szemben – azonban többnek tekinthető, mint „kötelező gesztus.” Ennek pedig két fő oka van.

Először is annak ellenére, hogy az amerikai–izraeli kapcsolatok elmúlt másfél évét számos ügy terhelte meg, azok továbbra is stratégiai jelentőségűek mindkét fél számára. Izrael támogatása sokkal mélyebben gyökerezik az amerikai politikai és társadalmi szövetben annál, semmint hogy azt egy mostanihoz hasonló, valóban elmérgesedett, de politikai természetű vita akárcsak felsérteni tudná. 

Ennek az amerikai–izraeli szövetségnek csak kis része a fent hivatkozott cikkben is kiemelt amerikai zsidó lobbiszervezetek munkája. Azt is mondhatnánk, szükséges, de nem elégséges magyarázat. 

amit az ugyanazon ellenséggel szembeni küzdelem – legyen az a nácizmus, a kommunizmus vagy az iszlám radikalizmus – egyfajta sorsközösségé is kovácsolt. A történelmi és morális érvek mellett pedig a geopolitikai okok a legfontosabbak, hiszen Jeruzsálem számtalanszor védelmezte Washington érdekeit a közel-keleti térségben és azon túl is.

A két ország vezetése közti hűvössé vált viszonyt érdemes abban a kontextusban is értelmezni, hogy – ha más-más szinten is, de – mind Netanjahu, mind pedig Biden elnök saját politikai karrierjének hosszabbításáért küzd. Ebben sajnos rövid távon kifizetődőnek bizonyulhat az egymással szemben megfogalmazott éles kritika és nyomásgyakorlás is. A kétoldalú kapcsolatok azonban hosszú távon mindezt valószínűleg túlélik.

Másrészt Amerika Izrael melletti kiállása a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben annak is betudható, hogy Washington régóta kritikus a politikai elfogultsággal vádolt szervezettel szemben, amelynek – okkal – soha nem is kívánt részese lenni. Míg Trump elnök szankciókat is bevezetett az ICC-vel szemben, Biden elnök konszolidációra törekedett a szervezettel. Ez most megváltozhat, hiszen Anthony Blinken külügyminiszter szintén szankciók bevezetését helyezte kilátásba a büntetőbírósággal szemben.  

Mindent összevetve Karim Khan döntésének mérlege, miszerint elfogatóparancsot kér Izrael két topvezetőjével szemben, igencsak egyoldalú. Az pedig, hogy az ügyész a politikai aktivizmus pályáján a teljes erkölcsi válság irányába kormányozza az egyébként is kétes legitimitással bíró Nemzetközi Büntetőbíróságot, akár a szervezet megszűnéséhez is vezethet.

A szerző politikai elemző, az EuroAtlantic Zrt. tanácsadója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Karim Khan  Bogotában, Kolumbiában június 06-án 2023. Fotó: Vanessa Jimenez / Anadolu Agency / Getty Images)