Valós társadalmi kapcsolatok nélkül politikai cirkusz marad a pártok tevékenysége

Minden magyar párt egy óriási kihívással néz szembe a 2024-es júniusi választások után. A sajtó és a politikai elemzők az első számú politikai vezetők felelősségéről és mozgásteréről írnak, mindenkit a sorsuk foglalkoztat. A háttérben azonban egy sokkal súlyosabb, és a személyektől teljesen független probléma húzódik meg. 2026-ig a pártszervezés és a társadalmi háló kialakítása lesz minden párt, így a Fidesz legnagyobb feladata is. Az idei nyári választás mindenki számára világosan megmutatta, hogy valódi társadalmi kapcsolatok nélkül csak egy felszínes politikai cirkusz marad a pártok tevékenysége.

Egészen eddig mindenki arra koncentrált, hogy melyik párt milyen üzenetet fogalmaz meg, és melyik politikus hogyan tudja ezt eljuttatni a választókhoz. 2024 nyara után azonban csak a felszínt karcolgatjuk, ha ezzel foglalkozunk.

Az Index vagy bármelyik online, offline szerkesztőség megalkothatná a Havi Pártszervezési Indexet, amelyben minden hónapban rákérdezhetnének az egyes pártok politikusainál, hogy az adott párt hogyan áll a magyarországi pártszervezeteinek, illetve a hozzá kötődő vagy vele tartó egyesületek kialakításának folyamatával. Mert ez a választási győzelem kulcsa. A 2026-os választást ugyanis a helyi pártszervezetek és a helyi támogató egyesületek, baráti körök, érdeklődési kör alapján szerveződő civil társaságok befolyásolják majd. A választáson az nyer majd és az tud több mandátumot szerezni, aki növeli a valódi – és nem csak a statisztikákban fellelhető – támogatók számát, vagy a választók adott párt iránti szimpátiáját.

Akkor ugyanis nem lehetne hivatkozni a Kubatov-listára, és más, mágikusként emlegetett Fidesz-eszközök hatására.

Orbán Viktor és a Fidesz ereje nemcsak a konkrét erőben rejlik, hanem abban a démonizáló hatásban is, amelyet az ellenfeleire kibocsát. A választókat számba szedő, lojalitást jelző Kubatov-lista kezdetben azért volt fontos az ellenzék számára, mert az Orbán-rendszer demokráciával ellentétes „listázási” gyakorlatát mutatta be. A „mi” és „ők” ellenséggyártás példája volt. Aztán egy idő után a Kubatov-lista a félelmetes, ellenállhatatlan, és leginkább a legyőzhetetlen Fidesz-rendszer jelképe lett. Az ellenzék még ma, az Orbán rendszer 14. évében is ott tart, hogy a Kubatov-lista lehetetlenné teszi az ellenzék győzelmét. Aki egy ilyen eszközzel rendelkezik, az legyőzhetetlen.

Senki nem tette még fel a kérdést, hogy 14 év után is elfogadható-e az az állítás, hogy a Magyarország 1-2 millió szavazójának voksát megszerző ellenzék majd másfél évtizeden keresztül képtelennek bizonyult arra, hogy szép lassan kialakítsa a maga listáját. Tudja név szerint is, hogy kik a szavazói? Ha ez emberjogi, alapjogi kérdés, akkor 14 év alatt sem sikerült megoldani a baloldali-liberális tábor értelmiségének a helyes erkölcsi, gyakorlati eljárás szabályait ebben, a politikai győzelem kivívásához annyira szükséges témában. Ha pedig a végeredmény az, hogy a baloldali-liberális politikai közösség ilyen eszközt nem alkalmazhat, akkor 14 év sem volt elég, hogy más, politikailag hasznos megoldást kialakítsanak?

A pártszervezés, a pártszerveződés nem egy egyszerű feladvány. A karizmatikus, átható, jól kommunikáló, mágnesként kiemelkedő egykori civilek lesznek a pártok vezetői. Ők azonban általában csapnivaló szervezők. A világ végére is elmennek, de ne nekik kelljen megszervezni a helyi képviseletet.

A Fidesz szerencsés volt, mert a beszélő fejek (szervezőfejek), háttérarcok mindegyike jelen volt már a kicsiny kezdőcsapatban is, mondjuk 1989-tól már biztosan. Orbán, Fodor, Kövér gondolkodni és beszélni tudott, Áder szervezni és szervezetet működtetni. Orbán Viktor pedig vezetőként belátta később, hogy a szervezés kérdését, a pártszervezetek működtetését, irányítását, a választókkal való kapcsolattartást komolyan kell venni, mert enélkül nem alakul ki a győzelem.

A baloldalon az MSZP rendelkezett ezzel a tudással, tapasztalatokkal és szervezetekkel, de a párt elhalódásával ez a tudás is elkopott a baloldalon. Egykori öreg MSZP-sek nem orientáltak fiatalokat a Momentumba, a Párbeszédbe és az LMP-be. Pedig a fiaik, unokáik, unokaöccseik és azok barátainak megszólítása nem lett volna olyan nehéz.

A baloldali ellenzéket nem az ideológiája, a szóhasználata teszi budapestivé vagy túlságosan urbánussá, például szombathelyivé vagy nagyvárosivá, hanem az a tény, hogy az aktivistái és az általuk elérhető emberek közötti hálózatok csak az urbánus környezetben maradtak élők, és még ott is egyre szűkül az a kör, amelyet elérnek.

A nyilvánvalóan holtfáradt politikai vezetőnek az általa ígért egynapos alvás után társaival azonnal a szervezete megszervezésébe kellett volna belevágnia, és a sikerét taglaló nyilatkozataiban már erről beszélni. Ha ezt állítja a középpontba, akkor az ATV piros dossziés esete és a hajlani bulizás mellett akadt volna más téma is az elmúlt két hétben.

Ha 2026 áprilisában lesz a parlamenti választás, akkor a baloldali ellenzéknek és a Tisza Pártnak 22 hónapja van egy politikai győzelmi helyzet kialakítására. A támogatói kört, a minél több létező és lehetséges választóval való kapcsolatot nyilván nem a kampány utolsó három hónapjában lehet megteremteni. Szervezetet 2025 decemberéig lehet építeni. Tehát az ellenzéknek összesen csak 18 hónapja marad a támogatói körök létszámának, befolyásának növelésére. Ebből két-két nyári hónapot levehetünk idén és jövőre. Júliusban és augusztusban biztos nem zajlik hálózatépítés. Marad 14 hónap, azaz 56 hét arra, hogy a baloldali ellenzék és a Tisza Párt feltúrja az országot és felvegye a versenyt a Fidesz mélyen beágyazott, profin működtetett rendszerével szemben.

E nyilvánvaló tények ellenére az ellenzéki politikusok szolgaian alárendelik magukat a sajtó tematizációs nyomásának, s csak arról tudnak beszélni, hogy lemondanak-e (például Kunhalmi Ágnes) vagy nem (például Gyurcsány Ferenc) a politikai vereségek után. Láthatólag nem sürgeti őket az idő, s én azt gyanítom, hogy azért, mert egyik pártban sem tartják lényegesnek az itt leírtakat. Senkit nem foglalkoztat a pártszervezés témája, a társadalmi befolyás növelése. A sorsra és nem a saját eszükre, tehetségükre, tevékenységükre bízzák a győzelmet.

A 2024-es nyári választás eredményei azt mutatták, hogy véget ért a Fidesz mindent átható uralma a választók felett. A baloldali, liberális ellenzéki pártok láthatóan úgy gondolják, hogy a választók majd maguktól leolvadnak a Fideszről, maguktól megtalálják az ellenzéki pártokat, a Tisza Párt esetében meg maguktól kitartanak új kedvencük mellett. Ami biztos, pártot szervezni nem kell, ahogyan emberi és társadalmi kapcsolatokat sem szükséges építeni. A rendszerváltás magától is lezajlik majd.

Ezért győz majd a Fidesz 2026-ban is. A jobboldali párt ugyanis mindig relatív győzelmet arat. A szavazáson megjelentek között válik a legerősebbé 2010, vagy ha tetszik, 2006 óta. 

és ennek a mintának a követésére a Fidesz szűkebb-tágabb vezetőségének, hálózatának a tagjait is ráveszi. Nem a Sors, meg a Korszellem Embere, hanem az Apró Munka Hőse. Pedig szerintem ő is jobban szeret szónokolni, mint Excel-táblákat böngészni a helyi emberek és helyi szervezetek hatékonyságának javulásáról vagy romlásáról.

A szerző újságíró, üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: A Fidesz ötvenezer aktivistája és a kormánypárt politikusai egymillió embert keresnek fel személyesen. Orbán Viktor az Egymillió Találkozás Napjára szervezett kampánykörútjának karcagi állomásán 2024. június 8-án. Fotó: Benko Vivien Cher / MTI)