Az év, amikor kiderült, hogy a Közel-Keleten semmi sem az, aminek látszott

Egy éve annak, hogy 2023. október 7-én Izrael történetének legsúlyosabb terrortámadását szenvedte el, amelyet követően háborút indított a Gázai övezetet uraló Hamász terrorszervezet ellen. Az azóta több frontra is kiterjedő háború nemcsak Izraelt, de az egész régiót is alapjaiban rázta meg. Kiderült: a Közel-Keleten semmi sem az, aminek október 7-e előtt látszott. A térséggel kapcsolatos megannyi sziklaszilárdnak hitt meggyőződés és konszenzusos szakértői álláspont tévesnek bizonyult az elmúlt évben. Jöjjön tehát Izrael eddigi leghosszabb háborújának három tévhitet leromboló tanulsága:

Bár az október 7-i események körülményeit, illetve az izraeli előrejelzés és elhárítás kudarcának okait valószínűleg hosszas belső vizsgálatokon tárják majd fel, abban azonban egységes álláspont van Izraelben, hogy Gázával és az azt uraló Hamász terrorszervezettel kapcsolatban az ország katonai és politikai vezetése régóta téves koncepciót követett. Ez a koncepció az volt, hogy a Hamász nem akar és nem is tud jelentős támadást indítani Izrael ellen. De mi is táplálta ezt a hamis koncepciót?

Egyrészt a „carrots and sticks” politikát követve Izrael úgy gondolta, hogy a jutalmazás (például a pénzügyi „segélyek” átengedése; több munkavállalói vízum kiadása a gázaiak számára) és büntetés (Izrael időnkénti katonai csapása a Hamász képességeire pl.: 2009-ben, 2012-ben, 2014-ben, 2019-ben és 2021-ben) által a Hamász kezelhető kockázattá vált. Annak ellenére, hogy közvetlenül október 7. előtt a határnál szolgáló őrszemek fokozott készültséget jelentettek a határ körül, a katonai felső vezetés úgy gondolta, hogy a Hamászt sikeresen domesztikálta, és a terrorszervezetnek nem áll érdekében egy nagyobb támadással felrúgni a meglévő status quót. 

Másrészt 2016 után Izrael olyan háromrétegű határzárat húzott fel Gáza köré, amely a föld feletti kerítés mellett egy föld alatti, alagutak elleni védvonalat és egy drónokból, automatizált és mesterségesintelligencia-alapú high-tech eszközökből álló réteget is magában foglal. A több esetben jól szereplő határzár, mint sajnos utólag kiderült, túlzott biztonságérzetet adott Izrael számára. A Hamász 2023. október 7-én egy összehangolt támadás során sikeresen hatástalanította a határ menti megfigyelőrendszert és törte át a határkerítést, hogy könyörtelen terrort szabadítson Izrael déli településeire.

Az iráni proxyk nem legyőzhetetlenek és közel sem egységesek

Az 1979-es iszlám forradalmat követően Teherán komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a síita iszlám hegemóniát a régió más országára is kiterjessze. Ehhez pedig minden adott volt a katonai konfliktusoktól, társadalmi feszültségektől, politikai és gazdasági instabilitástól szenvedő közel-keleti államokban. Jemen, Irak, Szíria, Libanon, Gáza, valamint a West Bank (Júdea és Szamária) különböző milíciái és terrorszervezetei régóta élvezték az iráni támogatás ideológiai, pénzügyi és katonai vonzatait. 

Az iráni proxyhálózat leghatékonyabb, katonai képességekben is a legkiemelkedőbb tagja egyértelműen a libanoni Hezbollah volt. A szervezet 150-200 ezres rakéta- és drónarzenállal, 40 ezer fős katonai alakulattal és erős befolyással bír Libanon politikai és gazdasági működésére. Nemzetközi „hírnevét” pedig a szíriai polgárháborúban való részvételével és kiterjedt kábítószercsempész-hálózatával vívta ki. 

A probléma akkor kezdődött, amikor a Hezbollah is elhitte saját legyőzhetetlenségének legendáját. Szeptember 27-én a terrorszervezet vezetője, Hasszán Naszrallah saját életével fizetett azért, hogy lebecsülte Izrael hajlandóságát és képességét, hogy két hét leforgása alatt lefejezze a Közel-Kelet legfélelmetesebb milíciájának teljes vezetését, és megsemmisítse katonai képességének nagy részét. Az éppen folyó szárazföldi offenzíva során pedig az IDF (Israel Defense Forces – Izraeli Védelmi Erők) kiszorítja Dél-Libanonból a szervezet megmaradt erejét is. 

A Hamász és Hezbollah vesztét ugyanaz a stratégiai tévedés okozza: az Irán által működtetett „ellenállás tengelyének” túldimenzionálása. A Hamász vezetője, Jahja Szinvár tévedett, amikor azt gondolta, hogy október 7-ét követően Irán pártfogoltjai teljes erővel rontanak neki Izraelnek, és tévedett Naszrallah is, amikor azt hitte, Irán a retorikán és az áprilisi, szimbolikusnak vehető rakétatámadáson túl hathatós segítséget is nyújt majd neki. Az Izrael-ellenes „egységfront” mítosza a gyakorlatban hamar szertefoszlott. Hogy miért?

Mert a libanoni terrorszervezet egykori vezetője elfelejtette, hogy Teherán számára a Hezbollah nem önmagában vett cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy Izraelt nyomás alatt tartsa, egyben biztosíték is, hogy Jeruzsálem kétszer is meggondolja, mielőtt csapást mérne Irán nukleáris vagy más kritikus infrastruktúrájára. Hogy ezen biztosíték elvesztése mennyire fájdalmas most Iránnak, azt bizonyítja, hogy az iszlám köztársaság október elején ismét közvetlen rakétatámadást indított Izrael ellen, hogy javítson azon az elrettentő erején, amit a Hamászra és Hezbollahra mért csapások igencsak megtépáztak.

Ez már nem az a Közel-Kelet

Tavaly októberben a szemünk előtt kibontakozó háborút közel azonos szakértői várakozások övezték: az arab államok összezárnak, Izrael a háború miatt elszigetelődik, a közel-keleti konfliktus gazdasági hatása pedig hamar érezhető lesz az egész világon. A régió az elmúlt hetven évben persze számtalan olyan konfliktussal szolgált, amely alapot teremthetett az ehhez hasonló negatív várakozásoknak. Úgy tűnik azonban, hogy ez már nem az a Közel-Kelet, mint amit az elmúlt évtizedekből megismertünk.

Az arab világban szinte egyáltalán nem alakultak ki tartósan nagy tömegeket megmozgató tiltakozások Izraellel szemben, a palesztin ügy nem vitt ki százezreket az utcára, a tiltakozások színhelye sokkal inkább áttevődött a közösségi médiába, illetve Európába és Amerikába. Az Ábrahám-egyezmények országai, az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein nem szakították meg kapcsolataikat Izraellel. Ahogyan a korábban megbékülő Egyiptom és Jordánia sem, sőt utóbbi még Irán Izrael elleni támadásánál a rakéták elhárításából is kivette a részét. A Szaúd-Arábia és Izrael közötti enyhülési folyamat pedig egy év háború után sem került teljesen partvonalra, az erről való tárgyalások folyamatosak a kitartó amerikai közvetítés mellett.

A háború gazdasági következményei is mindeddig korlátozottak voltak. Annak ellenére, hogy a háború egyre inkább régiós kiterjedésűvé válik, a Brent nyersolaj ára ma 15 dollárral alacsonyabb, mint egy nappal azelőtt, hogy a Hamász megtámadta Izraelt. A nemzetközi kereskedelmi útvonalak megzavarásával a jemeni húszik jelentenek leginkább globálisan is érzékelhető gazdasági fenyegetést, ennek hatása azonban nem számottevő, főleg, ha belegondolunk abba, hogy a közel-keleti háborúk korábban globális olaj- és gazdasági válság előidézői voltak.

Hogyan tovább?

Izrael folytatja a háborút a Hamász ellen Gázában, felszámolja a terrorsejteket Júdeában és Szamáriában, védekezik Irán közvetlen támadásai ellen, és harcol az időszakos támadásokat indító iraki és szíriai milíciák, valamint a jemeni húszik egységeivel szemben. Hét fronton küzd – látszólag sikeresen – azért, hogy ne csak kivédekezze, de feloldja az Irán által köré szervezett „tűzgyűrűt”. Mindezekre tekintettel a konfliktus végét egy év elteltével egyre kevésbé látni. Az biztos azonban, hogy az elmúlt egy év eseményei után nemcsak Izrael, de a Közel-Kelet sem lesz már ugyanaz, mint október 7. előtt volt.

A szerző politikai elemző, az EuroAtlantic Zrt. tanácsadója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Izraeli katonák a Golán-fennsíkon 2023. november 10-én. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)