Kóczián Péter: Mellébeszélés

Az M0-s út északi szakasza. Pontosabban annak hiánya. Ez Buda közlekedési problémáinak az egyik megfejtési kulcsa. Az elefánt, amelyről a budapesti politikusok nem beszélnek. Ezért halad lassan a Budakeszi út, ezért áll be a Flórián tér–Lajos utca–Kiscelli utca–Folyondár utca térsége, a Szépvölgyi út, a Vörösvári út és a Bécsi út, Üröm és Pilisvörösvár, Solymár, a budai rakpart, az Alkotás út, az amúgy is terhelt Dél-budai térség, a Budaörsi út Budapest felé, ennek hiányában nem ér semmit az esztergomi vasútfejlesztés. Kisvárosi szűk utcák közlekedése terhelődik meg nagyvárosi forgalommal a budai oldalon, mert a Budán belül és a Budáról Pestre közlekedők kénytelenek megoldásokat találni a közlekedési igényeikre. Az Erzsébet híd, a Rákóczi út, a fővárosi politikusok által újabban szeretve védett Belváros terhelődik meg pluszforgalommal.

Az Orbán-kormány a vidéket építi, s ennek részeként eldöntötte, hogy a Komárom–Esztergom útvonalat fejleszti, és nem foglalkozik a Budapestet északról kerülő autóúttal. A fővárosi politikusok pedig ebbe belenyugodtak. Ők ugyanis csak Budapesttel foglalkoznak. Budapest pedig nekik csak a közigazgatási határig tart. Az értelmiség sem beszél erről a problémáról. Állítólag helyi üdülők, lakóházak zajvédelme, valamint az érintett térségben élő állatok nyugalma miatt fontos, hogy ne épüljön meg az M0-s északi szakasza. Budapest forgalmát az M1-es autópálya felé pedig legközelebb csak Esztergomon át érdemes csillapítani. Ma még egy kétsávos úton keresztül.

Egy politikus vagy szakpolitikus, vagy általános politikus lehet. A politikust mindkét minőségében az teszi, hogy miről beszél, mennyire képes a saját témáját más témákkal összekötni. Egy politikus attól politikus, amiről beszél és persze attól is, amiről nem beszél.

Utána következik a kormány kritikája. Szerintük ugyanis egy budapesti politikus politikai beszédének és politikai gondolkodásának határát Budapest adminisztratív keretei határozzák meg. Holott a modern politikai történetben a kiemelkedő politikus egyik lényege az volt, hogy képesek voltak a rájuk kiszabott gondolkodási kereteket áttörni. Főleg akkor, ha a létező kereteket áttörő problémák ezt szükségessé tették.

Vitézy Dávid, Budapest második legnépszerűbb politikusa azt mondta a budapesti közgyűlés múlt heti ülésén, hogy parkolókat Budapesten kívül kell építeni, s ez a feladat Lázár Jánosra vár. Vitézynek fontosabb volt egy verbális bombát ledobni Lázárra, mint a valósággal megegyező módon tematizálni Budapest problémáját.
Vitézy a saját tematikáját védi. Ha a parkolás Budapesten kívül megoldandó probléma, a Budapestet körülvevő települések és emberek problémája, akkor tényleg a legfontosabb kérdések egyike, hogy a parkolóautomatákat hogyan szereljük le.

Akkor tényleg Budapest egyik legégetőbb problémája a Budapestre bejáró autósok viselkedése. Akkor tényleg az a fontos probléma, hogy a Vitézy-korszakban hány kilométerrel bővül a megahosszúságú villamosútvonalak köre. Akkor szakmailag és politikailag tényleg összenő az, amely ellen mindkét szereplő kézzel-lábbal tiltakozik, egy Karácsony Gergely és Vitézy Dávid koncepció, amely egyébként a Puzsér Róbert publicista által – dicséretes profizmussal – tematizált Sétáló Budapest megvalósítása lesz. Mindegy, hogy a politikai térben alá- vagy fölérendeltségben dolgoznak, mindkettejüket ugyanaz, a mesebeli hobbitokra jellemző gondolkodás határozza meg.

Tolkien, A Gyűrűk Urában a maguk vidékén békésen élő, a világról nagy ívben elfeledkező lényekként ábrázolja a hobbitokat. Kerülik a konfliktusokat és a nehézségeket, nem tematizálják a világ egymást metsző problémáit, amelyek egyszerre formálják a létezés egyébként természetes módon szűkös tereit. Tolkien se bonyolítja túl a történetet, mert a mese a Gyűrű birtoklásáról szól, amely Jó és Rossz érvényesülését dönti el.

A mi világunk ennél összetettebb. Bonyolultabb, mint Karácsony és Vitézy világa. Mindketten egy olyan Budapesten éltek és szocializálódtak – Karácsony a Budapestre költözése után –, amelyben sűrű tömegközlekedés köti össze a Belvárost az általuk ismert belső városrésszel. A Rózsadomb és Zugló tele van buszokkal, trolikkal, villamosvonalakkal, miközben mindkettő az Élhető Budapest része, akár sűrűbben épült magas házakkal, akár pár emeletes házakkal van tele.

Várospolitikusként mindketten a modernitás jó tanulói, akik megtanulták, hogy a társasházi világ mellett a lakótelepek népét is szolgálnia kell a tömegközlekedésnek és a városfejlesztésnek. A lakótelepeket szolgálja ki a metró, a villamos, a busz. Viszonylag kis térségekben él rengeteg ember. Más néven választó. Az itt élők reggel elmennek a munkahelyükre, majd este visszamennek a lakásukba. Magas népsűrűségben és racionálisan élnek. Egységnyi busz és légköbméter kihasználásában nagyon jól teljesítenek. Mert sokan vannak, egyszerre és kis helyen. Az éjszakai tömegközlekedés fejlesztése is őket szolgálja. Ők Vitézy és Karácsony népe.

Kertes házban élnek vagy tágabb kertekkel, terekkel rendelkező társasházi övezetben élnek. Esetleg a kettő hibridjét mímelő lakóparkban térnek nyugovóra. A saját magánterük megteremtésére és fenntartására törekedve elutasítják a társas közlekedést – busz, villamos, troli, metró – és nem átallnak autóval közlekedni. Kitörnek a hámból, s először a kevéssé lakott budapesti kertes övezeteket, majd a Budapesten kívüli településeket szállják meg. Mobilitásuk során autót használnak. Azt az autót, amely Budapest-Hobbitfalván kiiktatandó elem. Zavaró tényező.

A két városvezető politikus ugyanis a gyalogló embert szereti. Kiegészítésként mindkettő elfogadja a testét mozgató embert, a biciklist. Mindkettőben ott buzog a népnevelő, aki egész népét akarja tanítani. És nem középiskolás fokon. Mindketten liberálisak a szó hétköznapi értelmében, de a felvilágosult vezetők feddő módon viselkedő, felülről tervező és a jobb életet elvekből megvalósító formájában. Szeretik fegyelmezni a rájuk bízott nyáj viselkedését. Ehhez pedig büntetni is kell (parkolási díjak növelése, bírságok kemény mértéke). Ők a magyar politika szigorú-igazságos-megértő Derrickje és a lazább-kedvesebb Harryja. Vitézy Derrick és Karácsony Harry.

Tudatos bürokraták, akik csak addig látnak, ameddig a jogszabályok szerint látniuk kell. Ameddig az általuk normaként elfogadott kedvenc várostervezési értelmiségük gondolkodik. A jogszabályok és a könyvek vezetik az elképzeléseiket, nem a valóság. A valóság egy megrendszabályozandó terület.

Mindketten Belső-Budapesten érzik jól magukat, mindketten szívük szerint Belső-Budapest polgármesterei lennének. Karácsony szívének kedves vidék a Hungária körúton belüli világ és persze a hozzákapcsolt Zugló, kedves kiegészítése a bukolikus nagyvárosi életnek, ahol öt-hat emeletes házak között sétálnak és bicikliznek az emberek. Ott, ahol sem az idő, sem a távolság nem számít, mert minden közel van. Vitézy ehhez kapcsolódik a tizenöt perces város koncepciójával, amelyben szemmel belátható messzeségben és elérhetőségben van minden, ami fontos az élethez. A modernitásra is nyitottak, s politikailag sem hülyék, ezért harmonikus városképüket kiegészítik a lakótelepek zordabb világával, mert annyi ember él arrafelé, olyan sűrűn, hogy azt sem humanitárius, sem választási szempontok szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az a Belső-Budapest, amely földrajzilag ugyan kacskaringós, de összefüggő entitást alkot egymással, mert az elképzeléseik szerint ezt a térséget lehet egységes módon megszervezni.

Ebbe a szemléletbe nem fér bele Kertváros Budapest, amely ugyan ma még Budapest részét alkotja, de jó lenne, ha a ma még budapesti kerületek és részek önként létrehoznák a Pest Megyei Kertvárosi Települések Szövetségét, s szervezetileg is kimutatnák, hogy sokkal inkább részei Pest megye Budapestet övező településeinek, mint Belső-Budapestnek.

A kertvárosiak életmódja sokkal inkább hasonlít a Pest megyeiekéhez. Autóval járnak, ha Belső-Budapesten tartózkodnak, akkor közterületet használnak, ide-oda cikáznak a városban, s még mérik is, hogy egy nap alatt mennyi mindent tudnak vagy nem tudnak elintézni. Furcsa viselkedésük és elvárásaik kielégítésére egyszerűen nem alkalmas Belső-Budapest, ezért parkolási díjjal, útszűkítéssel, sebességkorlátozással és utálkozó szöveggel kell távol tartani őket Belső-Budapest használatától. Modern eszközökkel meg kell építeni Belső-Budapest új városfalait, amelyek távol tartják a Belső-Budapest életvezetésétől távol álló magatartásformák képviselőit.

Ezért nem kell parkolót építeni nekik, ezért nem kell az M0-ssal foglalkozni, ezért nem kell azzal sem foglalkozni, hogy Kertváros-Budapesten és a még Belső-Budapesten belül megtalálható individualisták egy politikai párt, a Fidesz természetes választóivá válhatnak. Egy hanyatló, korszerűtlen s természetes kihalásra ítélt népesség tagjai, akikkel szemben a felvilágosult modernitás népe úgyis győzni fog. Viselkedésük, kritikájuk semmi más, mint felesleges akadékoskodás a felismert történelmi dinamikával szemben.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Shutterstock)