Magyar Péter két valódi győzelméről

Rengeteg vitám van Hont Andrással, és végre egy felület, ahol ennek is helye lehet, nem nyom minket össze a tónizó csőcselék. Az egyik ilyen pont, hogy míg ő, sokakkal egyetértésben azt gondolja, hogy Magyar Péter kormányra kerülésével is bizonyos értelemben a NER folytatódna, és ennek a Fidesz akkorra már 16 éve pakolt terelőbójái és taposóaknái is okai, addig én ebben inkább hiszek a Tisza elnökének. Egy minapi kedves pódiumbeszélgetésben Munk Veronikának ki is fejtette, hogy „egymandátumos többséggel is lehet kormányozni. Ha valakinél ott a belügy, a NAV és a rendőrség, sok mindent lehet csinálni”.

Ha Magyar Péternek egyetlen szavazattal is többsége van a parlamentben, akkor törvényeket fogad el. Költségvetést ír, adókat vet ki, kriminalizál, betilt és engedélyez. És mindehhez egyfelől sokhelyütt a NER maga vágott csapást, Magyar majd „csak” szélesít rajt, másfelől pedig ki tud és ki fog derülni, hogy a sokszor körbesajnált fékek és ellensúlyok rendszere az ellenzékbe került Fideszt és a fideszeseket is védte volna.

Fogtok-e például látszódni, fideszes barátaim?

Mert az óriásplakátot elvenni, betiltani még kétharmad se kell. Napilapot bezárni, tévét átvenni, csatornakiosztással játszani, ó, feles ügyek ezek mind. Szólni a tiszás belügyminiszternek, hogy innentől itt van razzia és ott a kordon. Kifejezetten européer, brüsszeli hagyomány városi konferenciákat betiltani, miért ne történhetne meg itt is? Mert majd szól az EU? Tudjátok, mit csinál majd „Brüsszel”, amikor az általa favorizált politikai vezetés karhatalommal szórja ki a műsorvezetőket a tévé épületéből? Utal, eurót, sokat.

Külön is lenne pár kedves szavam azon NER-oligarchákhoz, akik előbb másfél évtizeden keresztül púposkodtak, mint „nemzeti nagytőkések”, majd most, úgy hallani, egyikük-másikuk azt számolgatja, hogy tulajdonképpen Magyar Péter is ugyanazt mondja a számára fontos ügyekben, mint Orbán Viktor, de neki odaadnák az uniós pénzeket, meg végre megint szeretnék Magyarországot nyugaton is. Egyrészt, tisztelt uraim, az a nemzet szégyene, hogy abból a vagyonból még mindig csak dubaji csokiszökőkút meg luxusizék gyűjteménye nőtt ki, kockanyaraló mezőgazdasági álcahálóval, nem pedig új Lánchíd meg Akadémia (nem a focira gondolok). Nem sikerült senkit a milliárdokkal új Széchenyire fölfizetni.

A másik, hogy ha Magyar Péter jön, akkor önöktől seperc alatt veszik el a vagyont. Hogy nem tehetik meg? Miért ne? Visszamenőleges hatályú adókat ugyebár önök is vetettek ki, ez most se lenne másképp, Lázár János segedelmével ebbe már az alkotmánybírák se szólhatnak bele. És őszintén: más meg nem akarna. Látjuk-e a tüntető tömegeket, amelyek azt skandálják, hogy „visz-sza a Lam-bót az Á-dám-nak!”, meg „Ro-lex! Ro-lex”? A kutyát nem fogja érdekelni, ha a ma urizálói holnap visszamennek kapálni. Ja, de: én leszek szokás szerint olyan önsorsrontó liberális barom, aki szól, hogy ez bár tetszetős, de igazságtalan.

Ha másra nem, arra jó Magyar Péter feltűnése, hogy a kormány uszályában maradt ötkertes volt cimborái elkezdenek gondolkodni azon, hogy „hm, mit tehetnék az emberekért, hogy ne utáljanak ennyire”, már volt hozadéka. Tessék az országot építeni, és, mint említettem, itt nem balatoni nyaralókra gondolok. Különben jön az Európai Ügyészség!

Fontos: ha a Tisza nyer 2026-ban, akkor törvényesen ír át mindent, ami nincs kétharmaddal összecsomózva. Például, akit nem tud kirúgni, annak is a munkahelyét áthelyezi a festői Komlóra, hivatali létszámát egy fő minimálbéres titkárnőben állapítja meg, és napi személyes beszámolási kötelezettséget ír elő számára a szakminisztériumban. Hivatali autó nincs, kap egy kedvezményes országbérletet az ingázáshoz. Ha pedig abból indulok ki, milyen tervek voltak már 2022-ben, Márki-Zay Péter „értelmiségi uszályában” a kétharmad hiányában történő, úgynevezett dobtáras alkotmányozásra, akkor bizony a kőbe vésettnek gondolt szabályaink is átugorhatók.

Most mondd, mit csinálsz? Szólsz Manfred Webernek meg Ursula von der Leyennek? Ezt itt izomból sikerült elszúrni, kedves fideszes barátaim, egy kormányváltás esetén mindenre van precedens és semmihez nincs védelmező szövetséges. Nincs számotokra békés elvonulás, pláne nincs fészekben maradás. Ha betör a Tisza, visz mindent. Ha Magyar győz, akár csak egy mandátummal is, az győzelem. Kérdés, igen, hogyan és kikkel kormányozna, de ha Brüsszelből a fejére borítanak húszmilliárd eurót, és állva tapsolják, ahogy statáriumot vezet be és konfiskál, ott legfeljebb a NER módszerei és ethosza marad, de annak szereplői nyilván nem.

***

Öröm és üröm, ki-ki döntse el ezek arányát és sorrendjét, de még ebben a helyzetben sem jönne vissza a „régi” (értsd: jelenleg a parlamentben ülő) ellenzék. Sem a pártjai, sem a politikusai, sem a hátországa. A 2026-os kormányváltás szükséges előfeltételeként Magyar a teljes ellenzék, és ezt most húzzák alá pirossal, zölddel, égszínkékkel, minden, de minden szinten történő elpusztítását jelölte meg. Se párt, se sajtó, se agytröszt nem kell mostan onnan – és ha nem kéri őket a csatához, miért engedné ugyanezeket a győzelem után zabrálni és pozícióba ülni? Mert jaj, az ő szakértelmük nélkül nem tud majd kormányozni?

Heló, nézz már rá a jelenlegi kormányra! Meg az előzőre! Ha nem a nemzetjobbítás széles spektruma a cél, ha nem egy liberális jogállamot akarunk (és se Orbán, se Magyar nem azt akar), akkor Rogán Antal, egy matekos, meg egy rendőr elpöfögteti a dolgot. Így, ahogy most megy, annak minden hibájával és bűnével – de ember, ez a negyedik ciklus, ahol nincs egészségügyi minisztérium se. Ha kormányt vált Magyar Péter, akkor sem fogják az Egyenes Beszédből meg annak YouTube-permutációiból a szakértői kispadot hirtelen becserélni a minisztériumokba. Pályázati tiktoker Kulja Andrások meg home office zoommeeting Dávid Dórák jönnek majd, alattuk meg minden marad a régiben.

Szóval az még csak necces volt, amikor 2022-re ráfordulva a leendő Márki-Zay-kormányba álmodta magát a különféleképp régi ellenzék egyike-másika. Végtére mégiscsak az ő kormányfőjelöltjük volt. De bár lenne valaha akkora önbizalmam, mint azoknak, akik azt gondolják önnön tudásukról, hogy bár nélkülük, sőt, kifejezetten ellenük kampányolva nyer Magyar, de aztán rádöbben, hogy eme korszakos zsenik nélkül lehetetlen a kormányzás, és átadja nekik a Superb-kulcsokat. És ugyanígy marad majd kívül az állami hirdetések körén az egyoldalúan baráti sajtó is. Nézd meg, a jelenleg ellenzéki médiát naponta gyalázza a földbe Magyar, hogy tudniillik „függetlennek mondott” meg „DK-press” és hasonlók, az meg kéjesen nyög a 39-es fehér sneakertalp alól, hogy ez az, büntess még, én akkor is szeretlek.

És hogy majd akkor odaenged mindenféle, épp kivégzett vagy újonnan alapított baloldali pártokat a hatalomhoz… miért tenné? Hallom, olvasom, hogy de ha Magyar despota lesz, majd őt is leváltjuk, és ez majd sokkal könnyebb lesz. Kik, kivel, aranyszájú málinkóim? Lesz egy, teszem föl, 51 százalékos Tisza-kormány, lesz egy 49 százalékos ellenzéki Fidesz, tehát… hirtelen összeállsz Orbánnal? A patás csútival? Vagy csinálsz egy legújabb pártot a semmiből, ami egyszerre győzi le Orbánt és Magyart? Esetleg a parlamentből másfél évtized egyszázalékos túlélőmutatványa után kizuhanó Párbeszéd hirtelen megpuffad?

No de mi van, ha Magyar Péter veszít?

A fenti leosztás pepitában. Kormány a csakafidesz, ellenzékben csak a Tisza, esetleg a Mi Hazánk. Slussz. És egy csodás betli: mindazok a sajtómunkások, akik a 2024 februárja – 2026 tavasza közti bő két évet bő nyállal a pucsító Magyar mögött töltötték, bizony nem tudják majd hirtelen előadni, hogy ők mindig is megfogalmazták a kritikáikat, csak rektálisan nem terjed úgy a hang. Amazok sem tudják majd hirtelen fölfedezni, hogy ők független influenszerek voltak, csak épp arra jártak, amikor a plakátra kikerült fotók elkattanódtak.

Ott iszonyú borulás lesz, közgondolkodók és közírók és közegyebek próbálnak majd hirtelen úgy emlékezni, hogy ők nem is méltatták a csinos fiatalembert és annak rétori-szakpolitikai zsenialitását. Ha a Tisza 2026-ban veszít, onnan iszonyú nehéz lesz mindazoknak elrugaszkodni, akik ma azt darálják, hogy de az az utolsó esély, most kell jól szavazni, mert többé már nem lehet. Ehh, ezt se hallottam még soha.

És végül a vereség után se áll helyre a rendszerváltás óta így-úgy létező pártpaletta sokszínűsége. Beszéljük meg más alkalommal, hogy jó-e vagy sem, de most vezetjük épp nyaktiló alá az összes, de összes pártunkat – ezt nem tudjuk majd '26 tavasza után elfedni-reparálni egy szép selyemsállal. Ezeknek így vége lesz, slussz. Kasztingolt ismeretlenek tiszás parlamenti frakciója, azok lesznek a képviselők, Tisza az alapítvány, Tisza-öccs a sajtó. Nem ti. Alkérdés, hogy mindezt Orbán vagy Magyar szeretné-e jobban, de tény, hogy ha két év múlva mindenki elfogy vagy félreáll, és egyedül a Tisza lesz a választáson „az” ellenzék, akkor 2030-ig is jó eséllyel ő marad az.

Látszik tehát itt két győzelmi opció. Ha 2026-ban kormányváltás van, akkor pont a NER által is kimunkált megoldások alkalmazásával, a honi ellenzék és a brüsszeli brigád mindenmindegyizmusa okán Magyar nemcsak kormányra, de hatalomra is fog kerülni. A Fidesz ellenzékbe kerül, míg a mai ellenzék a semmibe hull. Ha pedig 2026-ban csak a Tisza lesz ellenzékké egy folytatódó Fidesz-kormány mellett, akkor egy olyan világ jön idehaza, ahol nincs bal, nincs zöld, nincs liberális, csak fideszesek és kiábrándult fideszesek.

A szerző politikai elemző, publicista, jogász és humorista, az ÖT munkatársa. 

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Németh Emília / Index)