Nagyot álmodott Magyar Péter – Delírium vagy reális eshetőség az előrehozott választás?
„A Tisza elnökségének döntése alapján január 6-tól kampányüzemmódra állunk át, hogy minden tárgyi és személyi feltétel összeálljon a választás megnyeréséhez” – fogalmazott nemrég Magyar Péter egyik Facebook-bejegyzésében az előrehozott választással kapcsolatban, melyre állítólag már a Fidesz is készül, legalábbis ezt sugallja a Tisza Párt vezére politikai teleregénye legújabb epizódjában. Hogy van-e ennek bármi valóságalapja, vagy ez is csak egy újabb konteó, tulajdonképpen nem számít, hisz az új sztori azonnal elnyerte Magyar közönségének tetszését: újévi beszédét eddig 630 ezren tekintették meg a YouTube-on, a témához kapcsolódó Facebook-posztjai pedig megbízhatóan hozzák a 40-50 ezres lájkszámot.
Az, hogy Magyar szekere ismét ilyen jól fut az online térben, azért nem csak saját érdeme, kellett hozzá Sulyok Tamás „zseniális” újítása is: az államfő éppen most érezte időszerűnek, hogy szakítson az elmúlt 35 év hagyományával, és újévi beszéd helyett karácsonyi beszédet tartson, tudniillik „Mi a karácsonyt még komolyan vesszük, ellentétben Európa nyugati felével.”
A karácsony köszöni szépen, jól van, újévi beszéd tekintetében azonban a Tisza Párt vezére kíméletlenül bevágta a ziccert az ellenfél kapujába.
Ezek után nem lenne meglepő, ha megszületne a kormányfői következtetés, miszerint még mindig túl nagy az államfői autonómia, s nemcsak aláírt kegyelmi kérvényekről, hanem karácsonyi beszédről se hallanánk többet.
Üzenet a radikális változás híveinek
Bár az nem világos, hogy az előrehozott választás narratívája egy jól eltervezett kommunikációs stratégia Magyar részéről, vagy csupán sok volt a pezsgő szilveszter estéjén, és ez kerekedett ki belőle, a Tisza Párt vezetője láthatóan ráérzett a hívei egyik legnagyobb álmára: radikális változást, ha lehet, minél gyorsabban. Azon választói rétegek számára, akik úgy érzik, hogy a fennálló rend tarthatatlan, a rendszer pedig már nem képes megoldást nyújtani a problémákra, az előrehozott választás különösen vonzó lehetőség. Ezen opció lebegtetése egyfelől azt az érzést keltheti bennük, hogy van, aki „harcol” az érdekeikért, másfelől életben tarthatja bennük a reményt, hogy mégiscsak bekövetkezhet egy idő előtti sorsforduló.
E radikális változást sürgető szavazói réteg kulcsfontosságú Magyar Péter számára, mivel ők különösen aktívak és elkötelezettek, az ő mozgósításukkal nagymértékben lehet növelni a politikai formáció lendületét. Az előrehozott választások követelése erőteljes, egyszerű üzenet, ami könnyen bekerülhet a hírekbe és a közbeszédbe is, ami tovább növelheti Magyar médiajelenlétét. Az üzenet által lényegében nyomást lehet gyakorolni a kormányra, miközben a felelősséget a Tisza Párt vezetője átháríthatja: ha nem történik változás, az csakis a kormány makacsságára vagy gyávaságára vezethető vissza. Ellenben ha sikerül folyamatosan fenntartani a követelést, azzal új politikai napirendet lehet kialakítani, amit egy olyan szélesebb narratíva részévé lehet tenni, miszerint a kormány illegitim, alkalmatlan, vagy túllépett egy határt.
Ameddig az adok-kapok megmarad kommunikációs színtéren, a Tisza Párt valószínűleg előnyt fog élvezni,
mivel a kormánypárttal szemben folyamatosan offenzív állást vehet fel, miközben túl nagy kockázatot nem kell vállalnia. Az ellenzék támad, a kormány pedig igyekszik elhárítani a követelést – ez történt a 2000-es évek második felében, az MSZP–SZDSZ és Fidesz párharca során is, ahogy arra Magyar Péter újévi beszédében fel is hívta a figyelmet. Az analógia azonban egyéb szempontból nem állja meg a helyét, Magyar e téren erősen meghajlította a valóságot: a mai Fidesz összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van, mint a 2010 előtti szocialista kabinet, amely egyszerre küzdött súlyos gazdasági gondokkal, legitimációs problémákkal és belső politikai feszültségekkel.
A 2010 előtti időszak felemlegetése hibádzik a téren is, hogy míg akkor a Fidesz képében egy szervezett és jól felépített párt, egy szakmailag kompetens ellenzék állt szemben a levitézlett, dezintegrált kormánypártokkal, addig most kvázi egy egyszemélyes történet áll szemben a teljhatalmú Orbán-rendszerrel. Bár számtalan ígéret elhangzott már Magyar részéről a politikai hátország felépítéséről, az elmúlt tíz hónap során nem sok előrelépés történt ezen a téren (sem). A Tisza Párt továbbra sem felel meg egy politikai párt kritériumainak, a szervezet sokkal inkább valamiféle zrt.-ként működik: Magyar Péter a mindenható vezérigazgató, a többiek pedig csupán a cég sokadrangú beosztottjai. Sem az EP-ben, sem a fővárosi közgyűlésben nincsenek autonóm, képességes politikusok, még ahhoz is engedélyt kell kérniük, hogy a nyilvánosság előtt megszólalhassanak.
Nálunk nem szokás előrehozott választásokat tartani
Ígéretekből, távlati célkitűzésekből persze továbbra sincs hiány, elég csak ránézni Magyar Péter Facebook-oldalára, az igazság azonban az, hogy néhány hónap alatt – különösen a Magyar-féle, kizárólagosságra törekvő, autokrata hozzáállással – nem sok esély mutatkozik egy valódi párt felépítésére. Persze ameddig a bokszmérkőzés kommunikációs téren zajlik, addig a súlyos hiányosságok rejtve maradnak, amint azonban a tettek mezejére kell majd lépni – példának okáért egy előrehozott választás alkalmával – a Tisza „Párt” igen hamar szembesülne szervezeti fogyatékosságaival.
Magyar Péter támogatottsága és legitimitása kapcsán folyamatosan a közvélemény-kutatásokra hivatkozik, ami ugyancsak gyenge pontja a Magyar-féle bűvészmutatványnak, e felmérések hitelessége kapcsán az utóbbi időszakban ugyanis számos kétely merült fel. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki hátterű közvélemény-kutatók esetén felmerült a gyanú, hogy a mintavétel során nem egészen a szakmai elvárásoknak megfelelően járnak el, melynek folyományaként egyes választói csoportok felül-, míg mások alulreprezentálttá váltak az kutatási eredményekben. Emellett – főként a Tisza Párttal szimpatizáló közvélemény-kutatók – igyekeznek kihasználni a „bandwagon” hatást is, ami egy szándékos kognitív torzítás: újabb és újabb eredményeikkel folyamatosan a „győztes” politikai erő növekedését sugallják, amivel jelentős mértékben befolyásolják a választók preferenciáit.
Noha a Tisza Párt vezetője erősen üti a vasat az előrehozott választás témája kapcsán, az momentán nem tűnik valós lehetőségnek, Magyar pedig ennek csak örülhet.
Előrehozott választásokra jellemzően konszolidált demokráciákban szokott sor kerülni, az Orbán-rendszer pedig ettől meglehetősen távol van – ebben a szisztémában tényleg valami rendkívüli dolognak kellene történnie ahhoz, hogy előrehozott választások legyenek. Egy ilyen aktus valójában igen kockázatos lenne a kormánypárt szempontjából, hiszen megrendülhetne a hatalmat legitimáló narratíva: az eseményeket úgy is lehetne értelmezni, mint a rendszer gyengülésének nyílt beismerését.
Magyar Péter egyelőre úgy érezheti, hogy rátalált az aranytojást tojó tyúkra, s kommunikációs szempontból valóban van némi potenciál a dologban. Az „előrehozott választás” szlogenje a kormányzás kritikájának szimbólumává válhat, annak követelése pedig lehetőséget ad Magyarnak arra, hogy uralja a politikai diskurzust, elterelve a figyelmet a számára kedvezőtlen, a kormány számára pedig kedvező témákról.
Az előrehozott választás azonban csak addig hasznos Magyarnak, amíg megmarad a kommunikációs fegyver szintjén – sanszos, hogy egy valódi előrehozott választás visszafelé sülne el a Tisza Párt szempontjából. Előrehozott választásokat félautoriter rendszerekben egyébként is csak akkor tartanak, ha a rezsim úgy ítéli meg, nem maradt más lehetőség a legitimitás megerősítésére valamely extrém politikai vagy gazdasági instabilitás miatt. Bár az Orbán-kormány volt már jobb formában is, s a gazdasági kilátások is minimum kérdőjelesek, egy efféle végletes lépéstől azért még messze vagyunk.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.